Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
Második évfolya m. £6. s%ám. Pápa 1891. június 28. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 írt.-K tf Az egyház és iskola köréből. A 1HÍIÖLI IÍ.REF. EGYÉK! HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5, egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 30 kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Az egyházi közalapról szóló törvényiavaslathoz. II. Antal Gábor. — A belső-somogyi egyházmegye közgyűlésének átirata. (Vége köv.) — Egyházi élet: A veszprémi ev. ref. egyházmegye lelkész! kisköre gyűlésének jegyzőkönyve. Thúrij Etele. — Könyvismertetés: Énekügyi előmunkálatok. (Vége.) íülöp József. — Vegyes köziemén y e k. — P á 1 y á z a t o k. Az egyházi közalapról szóló törvényjavaslathoz. II. Sok nehézség elhárittatnék, a zsinat által kitűzött czél teljesen eléretnék, a közalap ügye iránti buzgóság tetemesen íokoztatnék, ha a közalapról szóló törvényjavaslat 3. §*a ily módosítással menne keresztül: 3. §. „Ezen czélok elérése szempontjából a közalap évi tiszta jövedelme következőleg osztatik meg: 20"|0 minden egyházmegyénél; az azon egyházmegyében gyűlt közalapi járulékból az egyházmegyei lelkészt nyugdíj intézet, lelkész-özvegy és árva gyámold a czéljaira visszatartani:; a központba befolyt évi járulékokból. valamint az alapítványok és tőkék után nyerendő jövedelemből 25"|0 tőkésittetik, 25 \ missiói ezélokra fordittatik, 50v|(1 az a, b, e alatti czélok előmozdítására használtatik fel“ stb. Ezen esetben a 12. §. mint különben sem törvénybe való, egészen kimaradna. Nem hiszem, hogy a szervezetnek ily átalakítása ellen lényeges kifogást lehetne tenni. Mert a czél a törvény ide vonatkozó intézkedésében mindig az volt és az lesz, bog}’ a munkaképtelen lelkészek, különösen pedig azok özvegyei és árváinak megélhetése csak valamennyire is biztositassék az egyházak áldozatkészségéből nyerendő anyagi segély által. Az volt a czél, hogy megszűnjék azon visszás állapot, hogy mig a tanítói nyugdíjalaphoz minden tanítói állomás után az egyházak 12 forinttal járulnak, addig a gyülekezetek a lelkészek érdekében hason czélra semmi áldozatot nem hoznak; hogy mig ennek folytán a tanító és családja részére a megélhetésre megkivántató minimum legalább biztosítva van, addig a lelkész és családja hasonlóan nehéz helyzetében alig részesülhet valami anyagi támogatásban. Ezen czél elérésénél épen nem lényeges, hogy a pénz hol kezeltetik és a kitűzött fontos czél sokkal jobban elérhető az által, ha már meglevő életerős és életképes hasonczélu intézeteinket erősítjük, mint ha egy ívj intézetet állítunk és az erőt, a figyelmet ismét megosztjuk és elforgácsoljuk. Nekünk a Dunán túl úgyis van lelkészi gyámoldánk minden egyházmegyénkben, (s ezek életképes intézetek) van kerületi gyámoldánk ; ha tzeket fenn akarjuk tartani, — pedig fent akarjuk — alig is van szükségünk még egy uj intézetre, mert úgy járunk, hogy a három hasonczélu, egymással szerves összeköttetésben nem álló intézetek közül egyik sem leend erős és virágzó; fizetünk ide is, fizetünk oda is, de ha azt kérdezzük, mit kapunk magunk vagy mit kapnak családaink a befizetésekért? legfeljebb azt a feleletet kapjuk: majd a mi jut. Azt pedig határozottan lehet állítani, hogy a lelkész Özvegyeknek és-árváknak tetemesen fog jutni, ha a közalapi járandóság 20ü/«-a e czélra az egyházmegyéknél visszatartatik és ott a már meglevő intézetek által kezeltetik, mintha ug\^anezen öszszeg a központban e czélra gyümölcsöztetik. Először azért jut több, mivel a központban az alap-26
