Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-06-28 / 26. szám

403

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

404

tőke 4°/,, kamatot hoz, a vidékén pedig most néhol 8%-ot, de 6'7,,-ot bizonyosan még sok ideig fog gyümölcsözhetni; másodszor azért, mert a lelkészek és egyházmegyei tisztviselők a közalap járulékai kivetésénél és behajtásánál sokkal közvetlenebbül tétetnek érdekelt felekké, mint ha egyetemes nyugdíjintézetbe folynak a járandóságok. Hiszen tapasztalatból látjuk, mint igyekeznek lelkészeink az egyházmegyei gyámoldának jövedelemforrásokat nyitni, mennyire ellenőrzik annak ügykezelését, és ha világi előkelőségeink a lelkészek szolgálatát méltányolni, azok bizalmának nyilatkozataiért elismerésüket kifejezni akarják, rendesen az egyházmegyei lelkészi özvegy árva gyámoldát részesítik jótékonyságban, a kerületi gyámoldára pedig, mint távolabb állóra alig gondol valaki azokon kivül, a kiknek ez hivatalbeli kötelességük.

Azon intézkedés, hogy a közalapi járandóság 207,( e czélra az egyházmegyénél visszatartatnék még általános érdekeltség tekintetéből is hasznos volna a közalapra, mert én úgy látom, hogy az ágostai testvéreknél, hol az egész közalapi intézmény önkéntes adományokra van fektetve, az e. e. e. gyámintézet iránti érdeklődést és buzgóságot semmi sem tartja fenn s fokozza inkább, mint azon körülmény, hogy a nála begyült összeg V4 részét a gyülekezet, az egyházmegye, az egyházkerület visszatarthatja és vele saját tetszése szerint rendelkezik.

A közalapra vonatkozó törvényjavaslat 5. §-a átveszi az eddigi törvény7 219. §-át, azon csekély változtatással, hogy magyarázat kedvéért két példát idéz a közalapjárulék megszabására nézve. Az eddigi törvény 219. §-ának intézkedése eredetitől fogva azon lényeges hibában szenvedett. hogy a kivetésnél elkerülhetlenül fogalomzavart idézett elő, a mely baj az uj szövegezésnél épen nincsen orvosolva, sőt talán még növelve van.

Úgy a régi, mint az uj intézkedés ugyanis azt mondja „a közalaphoz minden családfő köteles, vagyoni és kereseti viszonyához képest bizonyos évi járulékot fizetni.“ Ezen magában helyes és világos elvet helytelenné és zavárttá teszi azon további rendelkezés „a mely legalább is megfelelő legyen azon érték egy ezredrészének, melyet a család évi fentartása igényel“; még zavartabbá teszi ezt az uj javaslat azon magyarázata, hogy „például a kinek háztartása évenként

1000 frtba kerül, az fizet a közalapba 1 irtot.“ Ugyanis könnyű belátni, hogy nem mindig mértéke a család igénye és költekezése a vagyoni és kereseti viszonynak, mert ha az volna, akkor sem a nagy ősi vagyonok tulajdonosai tönkre nem mehetnének, sem szegény emberek soha meg nem gazdagodhatnának, hanem minden családnál vagyoni stabilismus következnék be. Végre is mindenki által belátható, hogy több tagból álló család fentartása egyenlő körülmények között is nagyobb kiadást igénye1, mint a kevesebb tagból állóé, és például egy szerény körülmények között felnövekedett, esetleg nőtlen miniszter családjának fenntartása kevesebbet igényel, mint akármelyik számos tagú családdal biró alsóbb rangú hivatalnoké.

Sőt még az sem hagyható figyelmen kivül, hogy a legtöbb embernél, különösen a gazdáknál és földműveseknél, sem az illető maga, sem más nem tudja azt megállapitani, hogy a család fentartása mibe kerül, mert a mit maga termel, azt el is fogyasztja, anélkül, hogy annak pénzértékét számadásba venné. Csak meg kell nézni az életet, azt látjuk, hogy a legtöbb kis gazdának oly7an a számítása, mint az egyszeri tótnak, a kitől midőn kérdezték mennyi krumpli kell a házában évenként? igy felelt: ha 10 zsák terem azzal is beérjük, ha 100 zsák terem, azt is megesszük.

Antal Gábor.

A belső-somogyi egyházmegye közgyűlésének átirata

Somogyvármegye törvényhatósági bizottságához, a kaposvári ref. lakosok sérelmi ügyében.

Tekintetes Törvény hatásági Bizottság!

Egyházi közügyeink elintézése végett egy begy ül ve lévén, mai napon tartott közgyűlésünk tanácskozásának egyik tárgyát képezte a nagyméltóságu ni. kir. Belügyminiszter ur nevében 5582/1V. sz. alatt kiadott és f. 1891 évi márczius hó 23-án kelt Somogyvármegye közönségéhez intézett ama rendelet, melyben a kaposvári rom. katli. lelkészi és kántori javadalmazás a város mint politikai testület telkéül megáilapittatik olyképen, hogy az említett felekezet jelzett évi szükségletei a város összes adófizető polgárai által viselendők és igy a Kaposvárott kii-