Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

27 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28 ISKOLAÜGY. Mi az: alapoka a vállástanitás kevésbé sikeres voltának? Sokszor, sokféleképen meghányt-vetett thémává vált napjainkban az ngynevezett vallási közönyösség okainak kutatása s kifejtése. Elismerem, hogy sok igazi ok lett igy kiderítve és sok talpraesett eszme hangoztatva annak miként lehető megszüntetését illetőleg; nem is czé­­lom szorosan e tárgyra vonatkozólag a szót szaporítani, de másrészről elmefuttatásom — nem tagadom — a vég­következtetésben csakugyan ide fog jutni. Mert hiszen ki vonná kétségbe, hogy a vallástanitás sikere a vallásossággal, — sikertelensége a közönyösség­gel összefüggésben van, úgy szerepelvén egyik mint ok vagy előzmény, a másik pedig mint eredmény vagy kö­vetkezmény! Úgy de most nem ezekről kivánok szólani, hanem a felvetett kérdésre akarok röviden s határozottan megfelelni. Sietek azonban a lehető félreértés kikerülése szern­­pontjából mindenekelőtt kijelenteni, hogy itt az elemi- és középiskolai vallási oktatásra nézve szándékom egyet­­mást elmondani. Tehát még egyszer a kéidést. Mi a főoka annak, hogy nincs, illetve nem lehet kivánt sikere a vallásta­­nitásnak ? Ennek, egyenes, valódi oka a most használatban levő kézikönyvek, legnagyobb részének czélszerűtlensége s egy vagy más szempontból tartalmi és tárgyalási gyengesége, mely vé­lemény egyik-másik munkáról még a legalsóbb mértékét véve sem mondható szigorúnak. Használatban levő kézikönyvekről szóltam, de ezzel egyszersmind kimerítettem úgyszólván e szak irodalmát. Mely körülmény világosan mutatja, hogy ha valahol, úgy bizonyára e téren nagy szegénység uralkodik ref. anya­­szentegyházunkban. S elmondhatjuk itt méltán, hogy sok az aratni való gabona, de az arató kevés. Valóban sajátságos jelenség az, hogy mig egyéb tár­gyú kézikönyvek évről-évre mind nagyobb számmal özönlik el a kön}rvpiaczot, — eféle még a fehér hollónál is rit­kább. A mai kor élősködik azokon, amiket a közvetlen kényszerűség előhozott. Arra, hogy megfelelnek-e a kivánt czélnak a meglévők, senki se gondol, mintha csak kihalt volna a Protestantismus haladást parancsoló szelleme! Igaz, hogy minden téren sok a tennivaló s áldozni, munkálni kész lánglelkek csapatai szükségeltetnek ahoz, hogy a haladó kortól el ne maradjunk; de épen azért kell, hogy mindenki elhozza a maga fillérét s munkálkod­jék a neki adott tehetségek mértéke szerint a szellemi küzdtéren. Mondhatja bárki az ismert kézikönyvek ilyetén el­itélésével szemben, hogy a sikert biztosithatják és bizto­sítják az anyagot kisérő m gyarázatok; hanem igy feledni látszik legelőször is azon ismert latin közmondás igazsá­gát : scripta manent, verba volant! S ha ez mindig és ál* talánosságban nem áll is, de mindenesetre sok függ at­tól, milyen fiindamentomra történik az építés — s ilyen fundamentom a jó és czélszerti könyv a tanuló kezében. Amit abból magyarázattal kisérve elsajátít, az az övé; mert igaza van Horatiusnak, hogy: az uj edény ami sza­got újkorában bevesz, azt megtartja. Különösen hit- és erkölcstant illetőleg vagyunk nagy szegénységben úgy az elemi, mint a középiskolai vallás­­tanítás terén. Pedig ha valamire, úgy ezekre volna nagy szükség a javából. Az elemi iskolai növendékek számára, — kik mindenféle tárgyakkal már is túl vannak tömve — nálunk alig van egyéb, mint Tóth Ferencznek a maga korában alkalmas, de ma már elavult s a viszonyok sze­rint terjedelmes kátéja. A középiskolai használatra czél­­szerii pedig úgyszólván nincs említésre méltó, — s ezt általában elmondhatni. Épen ezért igazi lelki örömmel olvastam, hogy a ti­szántúli egyh. kerület középiskolában leendő használatra egyháztörténet, hit- és erkölcstanra hirdetett legközelebb nyílt pályázatot, mert ez már egy lépcső a rég óhajtott czélhoz jutásra s lehet remélni, hogy az elég tisztességes dij mellett olyan művek is fognak szerepelni, melyek szé­lesebb körben is megérdemlik a használatot. Minden tekintetben elismerésre méltó eme térnyitás a munkálkodásra; mert ha viszonyainkat tekintem, kény­telen vagyok bevallani, hogy egyeseknek ilyen vállalat­hoz kezdeni, ha csak az erkölcsi jutalmat nem tekintem, bizony anyagi koczkáztatással jár. A tiszántuli egyh. ke­rület azonban megmutatta, hogy igenis itt az ideje e té­ren is tenni valamit, megmutatta, hogy testületileg kell és lehet is a .czélhoz eljutni. íme a szép, a valóban szép példa a követésre! Mert azt senki se merje tagadni, hogy a vallástani­tás sikerének első s alapkelléke a czélszerü, tartal­mas jó kézikönyv. Ha az ifjú bevési szivébe és eszébe a vallás határozottan formulázott igazságait, nem szűnik meg vallásos lenni s munkálni; ha megismeri egyháza történetének eseményeit úgy, hogy azok leikéhez szóla­nák, buzgó harczosa lesz annak; egyszóval hogy röviden összefoglaljam az eddig mondottakat: hasznos, czélszerü kézikönyvek segélyével lehet nevelni buzgó, vallásos ta­gokat az egyháznak s nem lesz közöuyösség, aminek egye­düli oka a hitbeli határozatlanság s a lelkesedés hiánya. Azért is nagy várakozással nézünk a tiszántúli egy­házkerület által kihirdetett pályázat eredménye elé s az ügy érdekében őszintén óhajtjuk, hogy az eredmény vá­­várakozásrnknak teljesen megfelelő legyen. Fülöp József. — —

Next

/
Thumbnails
Contents