Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-05-17 / 20. szám

3 LI DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 312 Könyvismertetés. .. I lieidelbergi káté. Fordította s jelen alakjában sajtó alá ren­dezte: J)r. Erdős József. Debreczen. 1891. Ara jiizve 50 kr. Minden hitvallásnak, mint valamely kisebb vagy nagyobb vallásfelekezet hittan! meggyőződése kifejezésé­nek. kettős czélja van, t. i. egyrészt határozott kifejezést és zsinórmértéket adni a hívők vallásos meggyőződésének, másrészt kiemelni azon pontokat, melyek az egyik vallá­sos felekezetnek a másiktól eltérését legvilágosabban fel­tüntetik. Önkényt érthető, hogy egyházujitások alkalmával különösen az utóbbi oldal, az újnak a régitől különbözése s e különbözőség határozott megjelölése képezi a főczélt, melyre a hitvallás Írója törekszik. A reformált egyházaknak a római egyháztól való kü­lönbözése, mint általánosan tudva van, két kardinális pontra: a szentirás egyedüli és kizárólagos tekintélyére s az emberi bűnösség egyetemes — isteni kegyelem nélkül kárhozatra vivő — voltára vezethető vissza. E két elv, melyek közül az elsőt formálisnak, a másikat materiális­nak nevezhetjük, képezi a különbözőség forrását, s a többi dogmatikai eltérések mind e két elvnek kifolyásai. Logikailag első a formális elv, azon kérdés eldöntése t. i. hogy honnan, micsoda forrásból ismerhetjük meg az isteni kijelentést — aminthogy a Helvét Hitvallás a szent­­irásről mint Isten igéjéről értekezik első sorban — de a protestántismusra sokkal jellemzőbb a materiális elv, Möhler symbolikájában épen ezért helyesen és finom ta­pintattal az anthropologiai kérdést állítja müve élére, s innen kezdi meg támadásait a protestáns egyház ta­nai ellen. Nem tartjuk azonban helyesnek, hogy Möhler az anthropologiát — nézetünk szerint inkább a rendszeres­ség kedvéért, — az ember paradicsomi állapotának s il­letve a két egyház közt e pontnál fenforgő különböze­teknek rajzolásával kezdi, mert az ember ős állapotáról szóló tan mindig csak az emberi természet romlottsága, az eredendő biin felett folytatott kontroversiák következ­tében vonatott a vitatkozás körébe s mint Baur igen he­lyesen jegyzi meg: az ősállapot kérdésénél a két egyház közt fenforgő differencziák csak akkor érthetők meg he­lyesen, ha az ember bűnösségéről szóló tan előre van bo­csátva.*) Ez a tan, az ember bűnösségének tana, szolgált történelmileg is a reformáczió megindítására, ez képezte és képezi a legélesebb ellentétet a katholikus és protes­táns egyház között és nyomja rá symbolikus könyveinkre a maga félreismerhetlen bélyegét s ezt állítja a „Heidel­­bergi káté" — eltérőleg a Helvét Hitvallástól — legelöl s vezeti le belőle a reformált egyház hittudatának összeségét. Mindig csodáltam azt az egyszerűséget és világos­ságot. melylyel a két ifjú pfalzi theologus (Ursinus Za­kariás 28, Olevianus Gáspár 26 éves volt a káté megje­lenésekor) ezen alapelvből minden erőltetettségnélkül képes volt levezetni az egész hitvallást; s most, hogy a hitval­lásnak uj magyar fordítását óhajtom bemutatni a t. olva­*) F. Chr. Baur. Der Gegensatz des Katholicismus und Pro­­es tantismus. sóknak, neui állhatom meg, hogy e rendszer vázát is be ne mutassam, feltüntetve azt a fokonként való haladást, mely mint vizbe vetett kő által okozott gyűrűk, a központból ki­indulva, mindig nagyobb és nagyobb tért foglal el és tesz magáévá. A káté felosztása a 2-ik kérdésben, helyesebben az erre adott feleletben történik. Három dolgot kell arra nézve tudnunk, hogy boldogul élhessünk és boldogul hal­hassunk meg és pedig: I. Mily nagy a mi bűnünk és nyomorúságunk. II. Mi módon szabadittatűnk meg bűnünkből és nyo­morúságunkból. III. Minő hálával tartozunk Istennek e megszabadí­tásért. Tehát a bűntudat van, amint látjuk, a kathekizmus élére állítva. Honnan jön azonban tudatunkba az, hogy mi bűnösök vagyunk? — Az Isten törvényéből, mely tő­lem a szeretet parmncsolatainak teljesítését kívánja, mire azonban képtelen vagyok ősszüleimtől örökölt bűnös ter­mészetemnél fogva. Minthogy pedig Isten igazságossága a törvény betöltését követeli, elkárhozásom bizonyos, ha csak maga Isten nem nyújt szabadulást. Jóra való képtelenségünk ekként önkénytelenül is egy Megváltóra utal bennünket, aki képes Isten btint bün­tető igazságának eleget tenni, de csak azon feltétel alatt, ha nem osztja velünk az eredendő bűnt, — mert hisz ez esetben saját magáért sem tehetne eleget — s igy a Meg­váltónak valóságos Istennek kell lennie; másrészt nem lehetne Megváltó, hacsak a büntetés elszenvedhetése vé­gett valóságos ember is nem volna. A váltságmunkábau azonban csak úgy részesülhetek, ha hiszek a Jézus Krisz­tusban, — mint ki az 6 és uj testamentum tanítása sze­rint az igazi Megváltó, mely hit az evangéliumnak s mint­hogy ennek az „Apostoli hitvallás“ a rövid foglalatja,' az „Apostoli hitvallásának elfogadásában áll. — Az „Apos­toli hitvallás“ három része egyenként az Atyáról, a Fiú­ról és a Szentiélekről szólván, ennek egyes pontjait követi most a káté, feltüntetve végül a Szentiéleknek az ige hirdetésével és a sakramentomok kiszolgáltatásával hitünk fölélesztésére s igy íidvözitésünkre szolgáló működését. Krisztusnak ezen váltságmunkájáért s a Szentiélek­nek a Krisztusban való hitre serkentéséért hálával tarto­zunk Istennek s e hálából kifolyólag nem csak cseleked­hetünk, sőt cselekednünk is kell a jót, melynek igaz hit­ből, Isten törvénye szerint kell történnie. Ez az Isten törvénye a tízparancsolat, (ennek egyes pontjait magya­rázza most a káté) melyet azonban nem teljesíthetünk tökéletesen s igy Istennek további kegyelméért kell kö­nyörögnünk oly módon, a mint arra Jézus bennünket az „Úri imában“ megtanított (következik az Úri ima magyarázata). Csak igy lehet hálánk teljes, s leszünk megóva a bűnbe való visszatántorodástól. E vázlatból is látható, hogy az első rész csak a be­vezetés, kiindulási pont megállapítása (a kérdések száma mindössze 9) s a második és harmadik rész a tulajdon­­képeni tárgyalás és pedig amaz a hittannak, emez az ei~

Next

/
Thumbnails
Contents