Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-17 / 20. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 310 309 kát, legczélszerübb volna elfogadni, a dunántúli kerületben már régen használatban volt és még sokak által ma is ösmert Márton 1st vári-féle tógát, mel}Tet épen ezen évben 100 esztendeje, hogy legelőször Pápán, mint beöltözött tógátus deákok néhai Literáti János utóbb Várpalotán tiszttartó a Zichyeknél, és néhai Nagy Mihály utóbb superintendens felöltöttek s ez utóbbi azt haláláig viselte is. Ezen tóga, vagy reverenda, vagy talár amint tetszik, bokáig érő, testhez nem álló, bő, fénytelen fekete szőrszövetből készült. Elől a nyaktól végig begombolt, derékon fűzős, hogy a termethez alkalmazható legjTen, elől sima, hátul bő, gazdag redőket képez. Télen annyi meleg ruhát vesz alá az illető, amennyit akar, nem szükség, hogy a hideg ellen fölülvételre egy drága felső öltönyt tartson, — nyáron akár csak a fehér ruhában meglehet alatta. Éhez ugyanezen szövetből egy méter széles palást minden diszités nélkül felyiil a váll szélességéhez képest ránczokba foglalva. (Nagyon Ízléstelen a fényes habos selyem szegély, melylyel mostanában németek a palástot diszitik, mert kemény, nem idomul, pattog, s a szakácsné keményre vasalt szoknyájára emlékeztet.) Ezekhez a derékra egy hüvelykes tenyérnyi széles öv fekete habos selyem szalagból, a végeire egy kis rojt. Nyáron félmagas, széles karimáju fekete nyúlszőr kalap, rajta fekete gömbölyű sinórral, a két végén egy kis bojttal. Télen fekete asztrakán süveg. Ezen öltözék használtatnék csak, de ekkor mindig, papi hivatalos functióknál, tisztelgéseknél ; egyébkor járjon a pap olyan tisztességes ruhában, melyet manapság a társadalom miveit osztálya, az egész világon visel. B. EGYHÁZI ELET. A zsinati nagybizottság tárgyalásai. (Vég-e.) Az ülés harmadik, vagy május hatodik napját „Az egyházi törvénykezés szervezete“ tárgyalásának szentelte a nagy bizottság. Méltánylattal kell megemlékeznünk azon felvont és szakavatott figyelemről, melyet a nagybizottságnak mélyen tisztelt világi tagjai, mint a törvénykezésekben jártasabbak, ezen rész irányában tanúsítani szívesek valának. Még eddig nem fordult elő a bizottság asztalán olyan tárgy, mely több észrevételre, kijavításra, közbetéteire szolgáltatott volna alkalmat, mint az „Egyházi törvénykezés szervezete“. A világiak részéről egyre emelkedtek a magvasnál magvasabb elvek, okok és érvelések. az egyházközségi bíróság, egyházmegyei bíróság, egyházkerületi bíróság, egyetemes v. konventi bíróság és a fegyelmi esetekről szóló §-ok felett. Épen ily apróra felolvasva és átvizsgálva lettek az általános határozatokról, a felfüggesztésről és a különleges határozatokról szóló fejezetek is. Változtatás alá csak a 238., 239., 249., 250., 254, 256, 259, 261. §-ok estek. A 264. §-nál egyet zökkent a tanácskozások szekere, midőn erdélyi világi részről az lett indítványozva, hogy az egyenruha meg nem tartásáért fegyelmi vizsgálat alá vonassák a lelkész. Az indítvány elhangzása után couticuere omnes, intentique óra tenebant, — azonban a dunamelléki és a tiszáninneni hasonló elemeknek az indítvány elfogadását nem pártoló felszólalására a tanácskozás rendes medrébe visszatért. Különös jele az időnek, hogy a ref. lelkészek uniformirozása ennyire előtérbe nyomult, holott a főhiba nem is az uniformis hiányában rejlik, hanem abban, miszerint némely lelkész urak bizonyos ünnepélyes alkalmakkal is, nemcsak lelkészhez, de még más komoly emberhez sem illő ruhában jelennek meg. A 264. §. változatlanul marad. Ellenben a 265., 267., 268., 271., 272., 276., 277., 283., 284., 286. §. kisebb nagyobb változáson ment keresztül. Nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy akár az említett, akár a következő §-okra tett javításokat, észrevételeket felemlíteni s megjegyezni tudnánk; erre csak a bizottság épen nem anonymus jegyzőjének figyelme és ujjai képesek. Csak annyit jelezhetünk, hogy a törvénykezési rendtartás fentebb említett fejezetének §-ain is történtek változtatások. A következő nap ünnep lévén, de meg a tud. akadémia ülése és egy temetési alkalom is, a bizottság több tagjait elszólitván: a jövő ülés péntekre (május 8.) tűzetett ki. azzal a megjegyzéssel, hogy akkor délután is folytattatni fog. Én pedig azon sajnálkozásom nyilvánításával hogy már ekkor, ennek az egyházi életünkben oly magas és fontos jelentőségű munkálkodásának igénytelen tanúja nem lehetek, leteszem toliamat. K. G. A május 8-án tartott üléssel, mint bennünket Vályi Lajos főjegyző ur értesíteni szives volt, a nagybizottság befejezte feladatát. Délelőtt az iskolaügy volt szőnyegen s idevonatkozólag az albizottsági javaslat minden lényegesebb változtatás nélkül elfogadtatott; délután a lelkészválasztási törvények tárgyaltattak s ez alkalommal Szász Károly püspök ur előtérjesztésérsa meghívás utjáni választás, mit az albizottság a javaslatból törölt, hosszú vita után elfogadtatott. Valóban méltó befejezése a nagybizottság eredménydus tárgyalásainak ezen módozat elfogadása, melynek az albizottság általi törlését magunk is nagy csodálkozással és sajnálattal fogadtuk. Szerk. 20*
