Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
283 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 281 lekezet apraja-nagyja elment a kegyelet adóját leróni. A templomban Németh Zsigmond alsoki lelkész fnngált a tőle megszokott ékesszólással, a temetőn a helybeli segédlelkész Écsi Pál vett buesut érzékenyen a boldogulttól. Nyugodtan hajthatta le fejét az álomra, mert családját is jól elrendezte; egyik fia ügyvéd, a másik a mi Tolt aljegyzőnk, most már szeretett főjegyzőnk Homok- Szent-Györgyön lelkész, a harmadik orvos. Leányai közül kettő férjnél s egy otthon van. Bátran remélhetjük, hogy a csokonyai érdemes gyülekezet élő emléket fog állítani szeretett lelki atyjának! Legyen áldott az öreg Barakonyi emléke közöttünk! Csurgó, 1891. ápril hó. Kis József. * * * Egy másik tisztelt munkatársunktól szintén kaptunk az elhunyt derék lelkész temetéséről bővebb tudósítást, mely is ekép hangzik: A boldogult 78 évre terjedő életéből s 54 évig tartott lelkipásztorkodásából 32 évet töltött el a csokonyai ev. ref. egyházban, mint jeles hitszónok, hű emberbarát és jó lelki atya. A gyülekezet méltán koszoruzta meg koporsóját s tisztelte meg könyeivel. A helybeli polgári olyasókör is, melynek a boldogult áldozatkész pártfogója vala, szép koszorút helyezett koporsójára. A boldogult nemcsak egyházának, hanem a vidéknek is hírneves prédikáló papja vala, kit esketésekre, templomszentelésekre és temetésekre oly sok helyre meghívtak. Ennek lehet tulajdonítani, hogy a temetésen a vidék intelligentiája, polgársága, a környékbeli papság és tanítóság is oly nagy számban volt képviselve. — A temetési szertartás lefolyása ez volt: a háznál, a ref. tanító által az egyli. tagokból alakított énekkar énekelte a „Búcsút vennem . . .“ halotti énekünk 1. 4. versét. A templomban a szokott gyülekezeti éneklés után nt. Németh Zsigmond alsoki lelkész ur mondott felette szép imát s (Csel. 20: 24. v. alapján) egy tanulságos s megható gyászbeszédet. Beszédében a társadalom s a gyülekezet igényeit a jó lelkész iránt ecsetelvén, szivet megindító módon alkalmazta felállított tételeit a megboldogultra, ki a társadalomnak kedves embere s a gyülekezetnek szeretett papja vala. Jól esett szemlélnünk ji kedvező benyomást a szónok egyénisége, fellépése, s a hatást a beszéd tartalom dús volta felett a szép számban jelen volt más felekezetbeliek arczán is! Az utón és a temetőben ismét az énekkar énekelt szép öszhangzatu énekeket. A temetőben a megboldogult káplánja, tiszt. Écsy Pál s. lelkész ur mondott sikerült siri beszédet, szépen előadva. A temetés valóban a boldogult érdemeihez méltó tisztességgel folyt le s gyászoló özvegye, gyermekei (nt. ifj. Barakonyi Kristóf lelkész, Barakonyi Károly ügyvéd, dr Barakonyi Sándor műtő-orvos, Barakonyi Emilia, férjével tiszt. Szabó Pál lelkész úrral, Barakonyi Vilma, férjével Szabó Gyula ev. ref. tanítóval, Barakonyi Herminka és hozzátartozóik) a közrészvét ily nyilvánításában bizonyára nyerhettek némi vigasztalást és enyhületet kedve? halottjuk, illetőleg halottunk eltemettetésekor! Legyen áldott emlékezete. & Könyvismertetés. Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla, a magyar prot. irod. társaság titkára. Harmadik évfolyam. 11. Füzet. Budapest 1891. 129-268. I. Olyan jól esik leírni, hogy Magyar Prot. írod. Társaságunk kiadványa a Protestáns Szemle már a harmadik évfolyamot járja. Mintha csak nemrég állottunk volna még bölcsője mellett; mintha azokon a nagy reményeken álmodnánk .még, melyek a keletkező társaság nagy feladatok valósítására vonatkozó magasztos elhivatása körül csoportosultak lelkűnkben; mintha csak tegnap történt volna az egész . . . s im merengésünkből felráz bennünket a haladó idő, mely senkire nem vár s ha még mindig csak várakozó állásba helyeznék magunkat az Irodalmi Társasággal szemben, im a buzgó titkár int: a „Prot. Szemlédnek már harmadik évfolyama járja. Es vájjon életképes-e, megérdemli-e a pártfogást, kielégiti-e a hozzá fűzött reményeket ? A kérdésekre a Társaság kiadványai igennel felelnek. Mulasztást követ el tehát az, aki még mindig kételkedik, kicsinyhitüsködik és ezek miatt nem lép be a Magyar Prot. írod. Társaságba, melynek folyóirata a Protestáns Szemle ez évi második füzete a múlt hó 1-én hagyta el a sajtót, megszokott, gazdag tartalommal. Az értekezések, tanulmányok sorát „Kermann Dániel élete 1663—1740.“ nyitja meg, mint a kezdő betűk (Zs. M.) sejtetni engedik, Zsilinszky Mihály tói. Ennek a sokat szenvedett ág. hitv. püspöknek személyéhez s az általa képviselt ügyhöz méltóbb s körültekintőbb feldolgozót mint Zsilinszky, keresve sem találhattunk volna, mert ő szép elbeszélő formában, élénk sziliekkel, közérthetően és mégis tudományos színvonalon tud korrajzot Írni. Eme kiváló tulajdonságaival festi Kermann Dániel születése és ifju korát, tanulmányait, pappá léteiét és első nagyobb üldöztetését. Az érdekes mű 1688-al zárul, s valóban feszült figyelemmel várjuk folytatását. A második czikkben Balogh Ferencz folytatja a folyó évi első füzetben megkezdett „Egyházi tanulmányút franczia földön“ czimü valóban remek tanulmányát. Elvezet bennünket a párisi missió házba, melyet „minden protestánsnak meg kell nézni, mert arra büszke lehet, s ott bárkit szívesen fogadnak, aki érdeklődik az Isten országa előmenetele iránt.“ Elmondja keletkezésének, jelen állásának s magasztos czéljának történetét; majd ecseteli „a párisi tlieol. fakultás keletkezését, fejlődését“; rajzolja ,.a strassburgi franczia theol. fakultás eredetét, hatását és megszűnését“; „a párisi protestáns theol. fakultás első tervét Guizot ministersége alatt“ 1834-ből, végül „a párisj prot. theol. fakultás felállítását és megnyitását“ 1877-bő.l
