Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

19

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

20

Fölösleges-e korunkban a szószék?

(Dr. M. Simpson, amerikai methodista püspök felolvasása.)

II. A lelkésznek sohasem szabad azon elvekről megfeledkeznie, amelyeken a társadalom fekszik — azon elvekről, melyek az emberek jogait és a kormány kötelességeit illetik; de amily fontosak ezen tárgyak, csak alkalom adtán kell velők foglalkozni. S gyakran a lelkész mellőzve ezen elvet, a szószéken valamely kedvencz politikai eszméje avagy pártja érdekében emel szót. Ez által lealacsonyitja helyét és sokakat megbotránkoztat. Ügyesség, tapintat, heroismus kell ahhoz, hogy hirdessük Isten törvényének magas erkölcsi követelményeit és mozgalmas időkben ne szóljunk olyat, amely csupán a pártszenvedélyt vagy a személyes érdeket támogatná. Még rosszabb, ha a lelkész átadja magát a politikának. A pártok sokszor majdnem egyenlők és a kisebbség azt képzeli, hogy a lelkész személyes befolyása a győzelemhez szükséges szavazatokat megszerzi. Ezért jelöltségre nógatják. Elhitetik vele, hogy mennyire kívánatos ez, mi mindent nem tehet és hog}r valósággal kötelessége fellépni. Fájdalom! gyakran rá engedi magát vetetni. Elhagyja szószékét, belemerül a politikába, ha cselszövényekbe nem. Az ilyen esetek aránylag ritkák, a lelkész ösztönszerüen érzi, hogy egyenesen kell eljárnia; mégis az én meggjmződésem az, hogy az eredmény mindig káros úgy az illetőre, mint az egyházra nézve. Káros magára nézve, mert politikai barátjai előtt a becsülésből vesztett. Azok nem azért választották meg, mivel sokat vártak tőle, vagy szolgálatait valóban óhajtották volna, hanem mivel jelölve volt. Ez által hízelegtek néki és ezentúl olyan embernek tartják, aki szereti a hízelgést. Ha nem fogadja el a jelöltséget, ha igy szól vala : „Nekem az a dolgom, hogy hirdessem a megfeszített Krisztust“ erkölcsi értéke növekedett volna. Az ellenpárt pedig úgy vélekedik róla, hogy lelkészi befolyását kész ambitiójának kielégítésére felhasználni. Ha megbukik, évek telnek el, mig tekintélyét visszanyerheti. Ha győz, gondolatai elfordulnak a szószéktől. A kérdések, melyek foglalkoztatják, a társaság, melybe vegyül, a folyton alkalmatlankodó pártfogást keresők elvonják szokott olvasmányaitól s azon szellemi gyakorlatoktól, amelyek a szószéken hatalommá tették. 8 végre vagy visszatér lelkészi pályájára s lesz kevésbé kitűnő lelkész mint volt, vagy ami valószínűbb, az áradat viszi magával és soha vissza nem tér. így aztán az, akit Isten lelkészül elhívott Krisztus ügyét elhagyja. De még károsabb a közszellemre nézve, hogy azokat, kiket Isten elhívott, meggyőződésük nem köti hivatalukhoz; hogy azt könnyen elcserélik jövedelmezőbb vagy tiszteltebb állásért. Amint egy lelkész elfogadja a jelöltséget — igy vélekednek az emberek — a többi is elfogadná mind és igy a lelkészi pályát nem tekintik olyannak, amelyre őket Isten elhívta, hanem mint alsóbb rendű állást, amely csak lépcső egy magasabbra. Ily módon a lelkészi hivatal végtelen kárt szenved, mig az azt elhagyó egyesek a legjobb esetben is csak keveset nyernek. Itt még a kevésbbé gáncsolható esetről szóltunk. Mennyivel rosszabb, ha a lelkész maga keresi a jelöltséget; ha önként hagyja el a szószéket s merül a politikába; vagy valami biztositó társulatnál könyvvezető lesz, avagy könyveket, varrógépeket, csodaorvosságokat elárusító ügynöknek csap fel. Az ilyen emberek végtelen sokat ártanak Krisztus ügyének. Azonban mindeme megjegyzések csak azokra vonatkoznak, akik a lelkészi szolgálatra elég erősek, egészségesek. Ha pedig a lelkészt gyenge egészsége akadályozza kötelessége teljesítésében, joggal más tisztességes foglalkozás után nézhet; vagy midőn az eg}diáz nem óhajtja tovább szolgálatát, teljes szabadságában van más foglalkozást keresni. Mindazáltal ezen esetekben is hiányzik az isteni elhívásról való meggyőződés, hiányzik a valódi kegyesség. A buzgó ember, a meggyőződés embere, látva a veszni indult világot és érezvén elhivatottságát, nem fog pályájától megválni. Inkább tűr, szenved, sőt inkább meg is hal, semhogy akár jobbra, akár balra lelépjen azon ösvényről, melyet Isten mutatott ki neki.

Az itt felhozott esetek mind hátrányára vannak a szószéknek és azokat támogatják, akik azt tévedésnek állítják. Bár mindezek összehasonlítva az Ur szőlőjében dolgozó buzgó munkások nagy számával, igen kicsiny perczentet képeznek.

De miért lenne a szószék téves dolog? Más foglalkozásokat tekintve nem mondjuk, hogy az ügyvédi pálya téves, felesleges, mert akad ügyetlen, erkölcstelen ügyvéd; sem azt, hogy a nevelés helytelen valami, mert találkozik tudatlan és gonosz tanító; sem pedig, hogy az orvosra nincs szükség, mert akad méltatlan, elvetemült orvos. Megvetendő-e minden bankár, mert csaknem minden városban találkozik egy olyan, aki lelkiismeretlen? Elitélendő-e minden kormányhivatalnok, mert közülök egykettő álnok? Ha végig vizsgáljuk a pénzintézetek nagyszámú embereit, akiket ügyességük és becsületességükért választottak ki, milyenekre nem találunk?!

A szószék nemcsak hogy kedvezően állja ki az egyéb foglalkozásokkal való összehasonlítást, — de még hatalma is a múlt időkéhez képest nem csökkent. A tizenkettő közül, kiket Jézus kiválasztott, egy árulóvá lön, egy másik megtagadta s mindnyájan elhagyták, elfutottak tőle. Démás e jelenvaló világhoz ragaszkodott, és sok másnak hite megtört. A kis-ázsiai gyülekezeteknek az angyal szemökre veti lágymelegségöket, tévhitüket. A földi emberek ki voltak téve mindig a tévedésnek, csalódásnak. A középkor prédikátorai meg sem érdemlik ezt a nevet. Hogy ilyen emberek daczára is megmaradt az egyház, az a kegyelem csodája. Milyen szomorú állapotban volt az egyház, midőn a tizenhatodik században Luther, Kálvin, Zwingli felemelték szavokat! Olvassák el Burnet püspök és Macaulay müveit. Az angol papságnak mily szomorú rajzát adják azok! Hallgassák meg a carlislej főesperest, miként dorgálja papságát (1785-ben) a sörödékbe való járás miatt. Én hiszem, hogy a mai lelkészek miveltségre, élettisztaságra és valódi kegyeségre nézve az apostoli időszakot kivéve, minden korok lelkészei fölött állanak. A múlt időket tekintve a szószék napjainkban nem téves, n m helytelen valami.