Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-11 / 2. szám
21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 22 Azt ugyan nem tagadhatjuk, hogy Isten igéjének hirdetése jelenben nem mutathat fel olyan rendkívüli hatásokat, mint száz évvel ezelőtt Dr. Edward és Asbury püspök hazánkban, Wesley és Whitefield Angliában mutathattak. De ne feledjük, ők csaknem példátlanok e tekintetben. Ma nincsenek oly mérvű vallásos felébredések. De azért alig múlik el év a nélkül, hogy városi vagy vidéki egyházainkban az isteni hatalom ne nyilvánulna. Sok lelkész rendkívüli sikerrel prédikál; sokan kenettel prédikálnak, és évenként nagy sokaság — ezerek — vezéreltetnek el az igazság ismeretére. Nagy benyomások sem hiányzanak. Többször voltam annak szemtanúja, hogy a gyülekezet meghatva állott fel s könnyeket hullatott. Egyszer jelen voltam egy templomban, ahol százak vallották meg, hogy tapasztalják az isteni kegyelem erejét. Jóllehet oly rendkívüli események nem történnek, mint a múltban, de azért hiszem, hogy most évenként többen térnek meg, mint valaha. De mi helyettesítheti a szószéket, ha az felesleges? Azon irók, kik a sajtót dicsőítik s a szószéket ócsárolják, azt hiszik, hogy a toll nemcsak „élesebb fegyver a kardnál,“ de a tüznyelvnél is hatalmasabb. Pedig meggondolhatnák. hogy a sajtó a keresztyén műveltség eredménye s mint ilyennek inkább a szószéket kellene támogatni, mintsem hogy akadályozza. Az igaz, hogy Chinában előbb ismerték a könyvnyomtatás mesterségét, mint Európában; csakhogy a szétszedhető betűk adták meg igazi értékét. Ezt pedig keresztyén országban találták fel, s csaknem rögtön a biblia nyomására és terjesztésére használták fel. S ma is miféle hatalom a sajtó nem keresztyén országokban? Az olyan lapok, mint az amerikai és angol főbb újságok a keresztyénségen kívül ismeretlenek. Magok a sajtó emberei pedig keresztyén anyák gyermekei, keresztyén iskolák növendékei és keresztyén közvéleményre támaszkodnak. Midőn a sajtó támogatja a szószéket, a szószék adja meg neki az életet, hatalmat. Az hívja fel a figyelmet, az buzdít az olvasásra, az készíti elő az olvasók seregét. Vajon a sajtó emberei állitottak-e fel előbb nyomdát a pogány indiánok között? vagy inditottak-e meg napilapot a Fidzsi szigeteken és Uj-Guineában? Keresztyén missionáriusok mentek oda előbb, a népet evangelizálták. vallásos sajtót teremtettek, csak azután lassan követte őket a világi sajtó. Nincs hajlamuk martirságra. Stanley felfedezései sem hoztak létre egy közép-afrikai napilapot, hanem igenis missiokat, amelyek vallásos sajtó létrehozásával adnak életjelt. A sajtó igenis, hanem a vallásos sajtó az, amely a pogány világ setétsége felett fényt dérit és ez a sajtó főleg lelkészek kezében van. A tudomány kétkedő férfiai mit adnak a szószék helyett? Gáncsolódásuk, mint mondám, nem annyira a szószéket illeti, hanem az onnét hirdetett tant. Ha a szószék felesleges voltáról beszélnek, az annyit jelent, hogy a keresztyénséget tartják feleslegesnek; vagy mint sokszor ki is fejezik, a protestántismust. Ezek lényegükben egyek. A keresztyénség virágzása vagy hanyatlása a szószéktől függ. A protestántismus a keresztyénség legtevékenyebb alakja, mert ennek istentiszteleteiben a szószék foglalja el a főhelyet. Azon irók kicsinylőleg beszélnek a lelkészekről, mert munkálódásuk karaktere nem Ínyük szerint való. A lelkészeket korlátolt értelemmel, csekély műveltséggel, ellenkező nézetekkel és illiberális érzelmekkel vádolják, midőn úgy beszélnek róluk, hogy csupán vallást tanítanak, mintha nem volna érzékük a természet szépségei iránt és az universumot nem volnának képesek felfogni; mintha a társadalom nagy mozgalmaival nem azonositnák magokat, és a humanitárius kérdésekkel keveset foglalkoznának. Magoknak igénylik egészen a széles látókört a világegyetem helyes felfogását. Ők minden vallásrendszerben az emberi gyöngeséghez való alkalmazkodást látnak, — valami olyat, amely az emberek reményeire, félelmeire és érzelmeire hat, ennélfogva szerintük a vallás csak a primitiv társadalmakban van helyén, hogy a rendet fentartsa. Szerintük Confucius és Mohamed vallása csaknem egyenlő a keresztyénséggel — s ezek mindegyike hazájukhoz és annak intézményeihez legjobban illik. Úgy vélekednek, hogy vallásra az emberiségnek csakis gyermekkorában van szüksége, fejlődésével pedig magasabb rendű tanokra és hogy az ember egyedül vele született ösztöneivel kormányoztassa magát az ész ellenőrzése mellett. Nem kérdezhetjük-e: ezen caesárok miféle eledellel táplálkoznak, hogy ilyen magasra jutottak ? Nem ugyanazon tanárok előadását hallgattuk-e ? Olvastak olyan könyveket, amelyek a mi kezeinkben nem voltak ? A könyvtárak nincsenek-e előttünk is nyitva? A természet csak egyedül előttük tárta-e fel titkait, vagy a Mindenható csupán nekik adott értelmet? Avagy nem keresztyén anyák gyermekei ők is? Nem keresztyén iskolákban tanultak-e? Ezen emberek keresztyének által alapított iskolákban neveltettek. Hol van manapság oly tudós, aki a keresztyénségen kívül született? Hol van az a tudós, aki önként pogányok, barbar népek közt telepszik meg? Bár ellenségei a keresztyénségnek, mégis ennek intézményeinek védelme alatt élnek, s azon áldásokat élvezik, amelyeket a keresztyén civilisátiő nyújt. Ezen hitetlen tudósok balgatagul cselekesznek, midőn a keresztyénség épületét ostromolják. Ha annak oszlopait ki tudnák dönteni, ki is döntenék, hogy mint a vak Sámson annak romjai alá temetkezzenek. Foglalkozásuk nem vág össze szükségképen a keresztyénséggel. Támadásuk pedig készakart, számitásszerü. Azt akarják, hogy az ő tanaikat fogadjuk el s nem tudják megmondani, hogy a világot mi tartja fen, ki kormányozza. Azt mondják, hogy minden élő lénynek testszerkezetében oly elementáris hasonlatosság van, hogy kétségbevonhatatlanul mindenek a protoplasmából, vagy miből vették eredőket. Az anyagi világot ismerik — de Istent nem. Az anyagnak sokféle formáit ismerik, de szellemről mitsem akarnak tudni. Kutatásaik e szerint egészen a keresztyén ismeret és gondolkodás körén kívül esnek s utjokról letérnek, ha a keresztyénséggel foglalkoznak. S mit adnak ők cserébe? Visszavisznek a bálványimádó, embereket áldozó pogányságba? Talán a mohamedánizmust ajánlják? Mit tesz az az emberiségért? A török fatalista tanainak betege s már rég meghalt volna, ha Anglia hatalma nem galvanizálná. Avagy Conficins
