Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-19 / 16. szám
Második évfolyam. 15 ÍL S7.íbít®. Pápa 1891. április 19. DUNÁNTÚLI MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. @< TARTALOM: f kerületi lelkészi gyámoldáról. II. (Vége köv.) Thuvi Etele. — Egyházi élet: A közelebb összeülendő zsinat becses figyelmébe. (Vége köv.) Bernjei (tábor. — Az egyetemes konvent ülései. — Tárcza: Adatok az 1670—1680. évek közötti és így 10 évig tartott magyarországi végzetteljes vallásüldözés történetéhez. Borsor István. — Külföld: A nagy-hét Jénában. Tüdős István. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. — A kerületi lelkészi gyámoldáról. II. Meggvőződlietett előző czikkemből a szives olvasó arról, hogy kerületi lelkészi gyámoldánk meglevő alapszabálya tarthatatlan, vagy legalább nem olyan, a mivel gyámoldánkat tovább fejleszteni, életre valóbbá tenni lehetne; ép azért gyökeres reformot hozok javaslatba. Vitassuk meg jól ezt a dolgot, szóljanak ezen életrevaló kérdéshez lelkésztársaink e lapokban, foglalkozzanak vele lelkészi értekezleteink, és készítsük elő legalább annyira, hogy a jövő évi kerületi gyűlésen uj ábrázatot öltsön magára. Igénytelen javaslatom nem tart igényt arra, hogy egészében elfogadtassék, csak véleményt mond, eszméket szolgáltat, és mindenek felett az érdekeltséget akarja felkelteni gyámoldánk mellett. Az a javaslat emeltessék érvényre, a melyik életrevalóbb lesz, melyek előtt ezen lapnak igen tisztelt szerkesztője, meg vagyok győződve, hogy meg fogja nyitni hasábjait. *) Legelsőben és mindenek előtt, a meglevő alapszabályt kell érvényesítenünk s annak 11. §-át alkalmaznánk a régi özvegyekkel szemben, azokkal, kiknek férjeik semmivel sem járultak a gyámoldához, tehát az alapszabály szerint felét kapják segélyül annak, ami a szabály szerint reájuk esnék, vagy kötelezőleg kimondandó reájuk is az alább közlendő javaslat, mit hiszem, hogy szívesen elfogadnak. Azután mindenek felett tőke teremtendő; alap kell, melyre szilárdul lehessen építeni. Az a tőke. hogy minden lelkész köteles évenkénti írttal járulni a gyámoldához, szép és tekintélyes ugyan, de elenyésző csekélység azon roppant igényekkel szemben, melj’ek gyámoldánkhoz füzvék, s olyan formán viszonylik az eddigi özvegyekkel szemben, hogy valami csekély kamatot űzettek azért, hogy annak tőkéjét egész életükön keresztül évenként élvezzék. 'Tőke, alap kell mindenek felett, és eiinek a tőkének előteremtéséhez hozzá kell járulni mindenkinek, aki a gyámolda segélyében részesülni akar, az özvegyeket sem vonva ki alóla. A mostani alapszabály otyan forma színben tűnik fel, mintha a rendes lelkészek egy holt tőkének a kamatait fizetnék s igy az a baj, hogy az a holt tőke soha sem gyarapodik, de a segétyre jogosultak száma évenként folyvást emelkedik s épen nincs arányban a tőke évi 20°|0-os szaporodásával. Ez a kényszerhelyzet is azt parancsolja tehát, hogy a holt tőkét szüntessük meg és élő tőkét teremtsünk helyette. Ha a meglevő alapszabályt veszem irányadóul, akkor az évi 4 írtnak megfelelő tőkét kell minden rendes lelkésznek és özvegynek befizetni. Ez a tőke lenne 100 frt, melyet a szegényebb lelkészekre és a meglevő özvegyekre való tekintetből 10 év alatt, 10 egyenlő részben kel-16 *) Kész örömmel. Szerk.
