Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
187 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 188 Ott hömpölyög a lelkesült sereg Az Olajfákhegye lejtőinél; Azért szivében tomboló öröm, Mert látja azt, kitől sokat remél. S ki volna ez más, mint a Messiás, Ki megalázódva előtte mégyen! Őt illeti ez üdvözlés csupán: Áldott ki jött az Untak szent nevében. Mily lelkesiütség, milyen szent öröm! A pálmafákról zöldelő gályák Töretve le — a nagy király elé Ruhákkal együtt útra hullanak. Meg-megujul az üdvözlés szava, -~ Szemükben az örömnek könye rezdül; Hozsánna harsogás visszhangozik A szent városnak utczáin keresztül. Lelkek királya! Édes Jézusunk Hogy félreértett téged az a nép!! Földi királynak tartott tégedet, Ki nagygyá tészed, lánczát tépve szét. S mikor csalódott s elvakitva lön, — Önönmagára hozva szörnyű átkot: Néhány nap múlva megvetett, csúfolt S reád vakon feszítsd meg-et kiáltott! Mi is üdvözlünk megigért király! S habár nem hintünk útra zöld gályát; Miként illik, tisztelve fogadunk: Szilárd hitünknek zászlaja alatt. Ez ékességünk. Óh jövel, jövel S légy itt közöttünk, mint Ígérted régen. Mi is harsogjuk az öröm szavát: Áldott, ki jött az Urnák szent nevében! Fülöp József Pár sző énekügyi munkálatainkhoz. Az énekügyre vonatkozó Ígéretem egy részét beváltva íme küldök két zsoltárt; a CXXXV1I. szabad átdolgozás, még pedig átvitt értelemben, — mintegy igazolása akar ez lenni amaz állításomnak, hogy minden zsoltár igy átírható lenne, — még azok is, melyek a fő énekügyi bizottság által kibagyandóknak ítéltettek. Meg lehetne igy tartani, mind a 150 zsoltárt; mert nekünk uj énekes könyvünkben, nem a zsidó nép régi dolgainak emlékezetben tartására van szükségünk, hanem arra, hogy énekeink a vallásos buzgóság élesztősére s fenntartására alkalmasok legyenek. A XXXV-ik zsoltár, az eredeti szövegnek lehető felvételével, illetve feldolgozásával Íratott. Ez meg hát a gzöveghüség példája akar lenni. Melyik irány a jobb? az a kérdés. Annyi bizonyos, hogy mindeniket lehet védeni és támadni. Én azonban — ki dicsekvés nélkül szólva, eddig többet írtam át 100 darabnál, — jó lélekkel elmondhatom és pedig tapasztalásból, hogy a szabadabb átdolgozás nem köti úgy le a szabadabb szárnyalást s talán az ének is jobban sikerül; mig a sokszor kelleténél is darabosabb szöveg zsidóskodó irányával s visszaemlékezéseivel leköt, hogy úgy szóljak: megbénít. Nagyon ajánlatos dolog lenne az is, ha a fő bizottság, az illető énekórával közölné mielőbb a bírálatot, —hogy ez tudná magát mihez tartani s a külalakra vagy tartalomra vonatkozó s ajánlott módosításokat és kijavításokat idejében megtehetné. Az óhajtott czél, a kívánt, eredmény -— szerintem — csak igy lesz elérhető. * * * CXXXVII. Zsoltár. (Szabad átdolgozás, saját dallamára.) Oh! irgalom nagy Istene, mi kérünk: Légy bánatos utunkon hű vezérünk! Vezess amaz örök Sión felé, Melynek útját a hit megszentelé. Könyiink omol, óh lásd meg e bánatot, Mely keblünkben, a bűn miatt támadott! Fogva tartott a test s világ szerelme Ezzel voltunk ez ideig betelve. Elszéditett a hivságos világ, A bűn s utján elszórt öröm virág. Arra hívtak: énekeljünk mi nekik, Mert ők csak a vig éneket szeretik. Óh nagy Isten! hű szemeid jól látnak, Mi nem élünk már bűnnek s a világnak: Szent hazánkat nem feledjük soha, Mert jobb felünk vágyakozik oda. Sújtson akkor igazságos jobb kezed: Ha felőle gyengül az emlékezet. Örök Sión! te vagy szent s jobb világom, Szebb hazámat jövőre csak ott látom. Uram, de sok ez érzés ellene, A bűn s világ csábitó szelleme: Igyekszik ezt lerontani mi bennünk. Uram, taníts, ellenük mit kell tennünk?! Bűnnek fia s leánya! ti lássátok, Majd pusztulás, nagy veszély jő reátok! Gronoszságtok megfizetik néktek, Büntetlenül nem marad a vétek! Bűn súlyához, az járulhat oda még, Ha miatta szenved majd az ivadék!! * $ * XXXV. ZSOLTÁR. (Saját dallamára.) Harczoij uram! ellenimmel Védelmemre Te állj im fel. Ragadj fegyvert, meg paizst épen Segítségül kelj fel itt nékem!
