Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-26 / 4. szám

53

54

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

etnének tanulni; hanem mert Isten ajándékokat adott < hlöknek, hogy azokban másokat is részeltessenek. Az ö igazságát bízta Önökre, hogy az által másokat megtartsanak. Soha sem szabad elfordulniok senkitől sem, mivel sérti, félreérti Önöket s rosszul bánik Önökkel. Minél gonoszabb valaki, annál sürgetőbb az Önök kötelessége, hogy megkísértsék azt megjavítani. Minél közelebb van valaki a romláshoz, annál buzgóbban kell Önöknek annak megmentésére sietniük. Krisztus az ilyenekért szédít le a menyből, a lelkésznek le kell szállnia a legalacsonyabbhoz is, hogy felemelje. Miként a jó gazda úgy Önök is az „élésházból hozzanak elő ót és újat és öltöztessenek minden vendéget mennyegzöi ruhába a ki leül az Ur asztalához.u

Az Isten egyházát képletesen templomhoz hasonlítják. Mi vagyunk az építők. A fundamentumot a próféták és az apostolok képezik. Az Ur Jézus Krisztus a szegletkő.

Lassan bár, de biztosan emelkedik az épület. Tagtag után után illesztődik az emelkedő épületben. Az épületbe helyezett anyagok egy része olyan mint az arany, ezüst, vagy drága-kő; szép, csiszolt, Krisztusi; de ha hirtelenkedünk, vagy hanyagon járunk el, ki vagyunk téve, hogy csak fát, szénát avagy pozdorját szolgáltatunk. Ezek pedig nem fogják kiállani a próbát. A nagy ép.tész visszaveti, elveti azokat és mi hiába munkálkodtunk. Mindegyikünknek van része ezen nagy épület építésében, a mely mintegy tűz által próbáltatik meg. Önök pásztorok, kiket az Ur Jézus Krisztus vérével vásárolt nyájának őrzésére küldött. Önöknek kötelességük a tévelygő juhot megmenteni és visszavinni. Önök katonák a .jézus Krisztus seregében, idvességünk fejedelme a vezérük. Az ellenség körültünk van. A küzdelem erős. De azért előre kell haladniuk. Ahol a csata leghevesebb, ott nyerhetni a legnagyobb dicsőséget. A hadseregnek készen kell lennie, hogy a parancsszónak engedelmeskedhessék. Es mégis mily szívesen maradunk hátra, mert a biztonságot és kényelmet keressük.

Néhány szó az akarat szabadságáról.

(Folytatás.)

1)«' hátra vannak még a positiv erősségek, a melyekre nézve' előre is kinyilatkoztatom, hogy a determinisinust nem lehet hanyagsággal vádolni. m<*rt el kell ismernünk, hogy a maga tanát szilárd alapokra kívánván fektetni, az akaratjelenségek és általában a lelki élet terén mélyreható s nem eredménytelen kutatásokat végzett. Úgy hogy őszintén elmondhatjuk — s ezzel méltán dicsekedhetnek a determinismus hívei — miszerint ez elmélet nélkül a psychologia terén sokkal hátrább volnánk s még ha e tan teljesen téves volna is, az annak védelmében és megalapitási törekvésében elért, másnemű eredmények bő kárpótlást nyújtanának a talán téves nézet vagy nézetek helyesnek tartásáért. Ha a tudományok történetét szemügyre vesszük, azt találjuk, hogy nem

mmdig a tényállásnak megfelelő elméletek vitték előre az emberiséget, hanem a legtöbbször egy-egy helytelen., de kutatásra ösztönző vélelem serkentette lázas munkásságra a gondolkozókat, a melynek eredménye messze fölülhaladta értékben magát n. vitatott tételnek megfelelő igazságot. Ebben a tekintetben pedig akár helyes a determinismus, akár nem, határozott fölényben van az indetermínismussal szemben. Ks pedig fölényben van azért, m >rt folytonosan új meg új beható kutatásra serkent a lelki, sőt a külső, különösen pedig éllet.tani jelenségek terén; mig az indeterminismus a maga álláspontjának védelmezésében az öntudat bizonyságán túl nem igen megy, az önmagokban nagyon fontos, de a fentebbi értelemben csekélyebb értékű erkölcsi és vallási bizonyítékoktól eltekintve. A determinismus positiv erősségeinek elösorolása és kellő formába való öntése különben nem könnyű dolog. A különböző deterministák ugyanis felette eltérnek egymástól az egyes érvek becslésében; az egyik elveti, vagy legalább csekély értékűnek tartja azt. a mit a másik föbizonyitéknak tekint; az egyik ebben, a másik amabban az alakban állítja kizárólag helyesnek a bizonyítékok legtöbbjét, úgy hogy némely pontban nagyobb a controversia a determinismus hívei, mint ezek s az indeterministák között. Természetes, hogy ezekre az eltérésekre kiterjeszkednünk nem lehet, hanem adjuk azokat az erősségeket és abban a formában, a melyeket és a mely alakban tekint a legtöbb és legjelentősebb determinista s tekintünk mi is kiválóbb bizonyító erejűnknek.

Első helyen egy oly érvről kell megemlékeznünk, a mely szorosan nem bizonyító erejű, a mennyiben csak per analogiam következtet az akarat kötöttségére, de a melyet még sem mellőzhetünk azért, mert a deterministikus elmélet előállásában kiváló szerep jutott neki, de meg a legtöbb determinista erre nagy súlyt fektet s a többi érvnek is ez képezi mintegy közös életerét. .1 külső természetben mindenütt a m i már általános ércént/iinek felismert ok okozati törvény uralkodik és pediy a ley szeszélyesebbeknek Iátázó jedenséiyd: I,-őrében is: ennélfogva bizton elvárhatjuk^ hoyíj ezen eyyetemes olcsóyi törvény alól az emberi akarat tüneményei sem képeznek kivételt. Ezen következtetés ebben a formában teljesen helytelen. Abból, hogy a lelki tünemények összeségétöl lényegesen különböző természeti világot egy bizonyos törvény uralja, csak a leggyászosabb következményű — mert minden önkénynek rést nyitó — saltomortaléval mehetünk át azon tételre. hogy amott is ugyanazon törvény uralkodik. A per analogiam következtetés, különösen valamely tudomány vagy ismeretkör alakulási stádiumában, a kutatás egyik leghathatÓsabb eszköze; de sohasem jogosít fel többre, mint annak feltevésére, hogy ha bizonyos tények között meghatározott összefüggés vagy viszony uralkodik, hasonló tények között szintén hasonló (és nem szükségképen m/yanazon) rendet fogunk a legnagyobb valószínűség szerint felismerhetni. Tehát a fentebbi következtetés még a két kérdéses sphaera közötti hasonlóság esetében sem jogosult, még kevésbé jogosult azonban ezen hasonlóság demonstrálása nélkül. Természetes, hogy a fentebb mondottakkal egyáltalán nem vonjuk kétségbe azon

4*