Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

25

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

melyben előbbeni publicum exertitiumimk : úgymint, prédikátorunk, mesterünk, iskolánk helyreállításáért, jelesen azon napon, melyen VI. Pius pápa Becsbe bejött, én Tatay Imre istantiánkat beadtam volna, el nem hallgathatom. mely nagy kegyelmességét mutatta 0 felsége hozzám, minekutánna megértette tőlem, instantiánknak kezébe lett nyújtásával, hogy én a veszprémi reformata ekklésiának küldöttje legyek. Ugyanis a gangon, reggeli 7 és '/o órakor mintegy (>0 instánsok sorba állván, midőn többek között én hozzám elérkezett a kegyelmes Felség és a mellettem levő instáns maga instantiáját által adná • minden elszedett instántiákat a Felség, kezéből a földre leejtvén, mig azoknak összeszedésében szomszédom foglalatoskodna, módom és időm lett szóval is a Felségnek rövidesen elmondani, hogy ón ki legyek és mit kérjek ? Ekkor a Felség tovább menvén, a többi instantiáknak önnön kezeivel leendő elvételére, ennek végeztével ismét felém jővén igy szóllitott meg, mivel Jezerniczky Sámuel curatorial voltam: „Veniatis!“ és igy követvén a Felséget, mi csupán ketten mentünk be a Felség cancelláriájába, a hol a sok instantiákat asztalára letevén és felénk fordulván igy szólott hozzánk: „Audivistis menni tolerantiale mandátum?“ Feleltem: „Grato audivimus animo Vestrae majestatis erga nos contestatam ftegiam Clementiam!“ Szólt ismét: „Videtis! ego vestras conscientias eliberavi. Quid ergo dixit Clerus, quid Comitatus?“ „Yenerabilis Clerus negavit tantam esse Majestatis vestrae in re religion is authoritatem; Comitatus verő jus illud ex disposition© artieuli XXX, 1715. vestrae Majestati competere asseruit.“ „Quot habetis familias ?“ kérdi a Felség. „Supra 300 Augustissime Domine“ „Pro certo obtinebitis, antiquos autem fundos vestros ne repetatis.“ Ezen elbámulván, hogy még instantiánkat sem olvasván el mégis ily kegyes intésével is tanitani kivánt, erre visszatagoltam: „Imo in suplici qxioque nostro petito a restitutione fundorum supersedimus; siquidem in fundo nostro comitatus doinum síuun gravioribus sumptibus exstruendo, suimis impares ad exsolutionem tantorain aediliciorum.“ „Ideo vobis dico!“ evvel tőlünk elvált.“

Ezen néhány szóból is belepillanthatni II. József nemes leikébe, az akkori korszellemet túlszárnyaló magas, fenkölt gondolkodás módjába. Imé, hogy elnyomott református alattvalóin segítsen, még jótanácsot is ad a veszprémieknek, hogy a clérus fondorkodásai ellenére is czélukhoz juthassanak. Miudazáltal messze voltak még attól

Mert a clérus mindenféle kifogásokat gördített utjok elé, s a mely kifogásokra, mikor a vármegye gyűlése előtt hatalmasan megfeleltek volna, pénzüket összegyűjtötték. a fundust az építkezésre kiszemelték volna, ismét felment Tutin/ Imre Pécsbe a felséghez, templom, pap és tanitólakás építését kérő folyamodványával 1782. október 1-én, mely alkalommal következő érdekes párbeszéd folyt le közöttük:

„Peractane est in vest igát io apud vos?“ „Peracta est Sacratissime Imperator!“ „Quid ergo obstat ?“ „Renitentia venerabiiis Cleri Augustissime Domine!“ _Et quid illi?“ „Inter reliqua obvertunt nobis sedem episcopi a sancto Stephano Rege ibi fundatain, et sancti duels Emerici reliquias ibi habitas” „Er quid hoc? et nos

2t;

Yiennae residemus, et tarnen vestrates gaudent exercitio! Vade! pro certo obtinebitis, sed an publicum, vel privatum? nondum est decisum.“

A beadott kérvényre a helytartó tanács még most sem adott kedvező választ, újabb vizsgálatot rendelt el, melynek bevégzése után engedte csak meg, hogy a veszprémi reformátusok isteni tiszteletüket újra elkezdhessék, akik élni óhajtván nyert jogukkal, 1783. julius 13-án a parochiális ház végibe egy szint rögtönöztek és a mondott napon 29 református prédikátorok, közelről és távolból egy begy ült urak jelenlétében elkezdődött az isteni tisztelet. Délelőtt Fúró Mihály balatonfüredi lelkész prédikált a XL1I. zsoltár 3-ik verse felett, délután pedig Kocsi Horváth Sámuel fehérvár-csurgói lelkész szivreható prédikácziót mondott a Cili. zsoltár 13-ik verse felett ezen szép tételt fejtegetvén: „ Mi képem könyörül az Atya.“

Thúry Etele.

Könyvismertetés.

Csiky Lajos: „A rokonság és sóyorsáy fokainak számifása, tekintettel a magyarországi törvényesen bevett és elismert vallásfelekezetek jogviszonyaira.“ XLIY ábrával. Dehreczen, 1889. VII { 99 nyolczadr. lap. Ara 1 frt 25 kr.

*

A fentidózett műről tudtommal eddig két érdemleges bírálat jelent meg egyházi lapjainkban, név. a dr. Kovács Sándoré a „Debreczeni Prot. Lap“ 47-ik és névtelené a „Protestáns egyh. és isk. lap“ 49. számában. Ezek mellett és daczára kötelességünknek tartjuk, hogy mi is részletesebben megemlékezzünk e munkáról, részint mert valóban megérdemli ezt, részint mert ezáltal azon ígéretünknek teszünk eleget, melyet körülbelül félévvel ezelőtt az akkor készülőben levő munka szerzőjének, különben tisztelt barátunknak és kollegánknak tettünk. I )e e körülmény épen nem fogja a szigorú tárgyilagosságtól eltéritní bírálói toliunkat.

Az előbb emlitett két bírálattal egyezőleg mi ís teljes készséggel elismerjük, hogy szerző „nagygonddal, utánjárással és gazdag fórrástanulmánynyal“ készité el müvét; de egyúttal teljesen osztjuk a dr. Kovács által felhozott anyagi vagy tárgyi s a névtelen bíráló által emelt alaki kifogásokat. S mive] a bírálat a közönségnek is ugyan, de fökép és első sorban a szerzőnek szól, a kéfc birálótárs által emelt kifogásokat mi itt szükségtelennek tartjuk ismételni. — Hanem megemlítünk nehány ujabbat.

Szerintem nem szabatos a ezim „a rokonság és sógorság fokainak számítása14, mert nemcsak erről, hanem alapvető ismeretekről, a családfák összeállításáról, a házassági tiltott fokozatokat illető hazai egyházjogi viszonyokról is van szó e munkában, melynek helyes czimo tehát ez lett volna „A rokonság és sógorság, mint házassági akadály

Szerző felöleli az összes hazai felekezeteket; nem tudom, a katholikusokra fordított fáradtsága nem veszett--»-