Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-12 / 2. szám

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 28 27 teljesen, vagy legnagyobb részben kárba, mert ő nekik „eretnek“ kommentár épen nem kell, a mint én is ta­pasztaltam a „Védtörvény“-t tárgyaló kis füzetemnél. Hibás állitás a következő: Ezen törvényes sógorság mellett van még olyan sógorság is, mely házasságon kivid való közösülésből és születésből származván, tör­vénytelennek neveztetik. (2. lap 2. §.) Születésből sógorság soha sem származik. Nem jó a testvérek definitiója „Testvérek tehát azok, leik ugyanazon apától és anyától származtak, vagyis akik egy testből és egy vérből eredtek“, nem jó pedig azért, mert nem sokkal ezután ezt olvassuk: „féltestvérek azok, kiket ugyanazon apa nemzett de más más anya szült“ vagy megfordítva. (3 1.) A fentebbi definitió csak az édes testvérekre nézve állhat meg. Az cpcioni zsinatot e latinos név helyett alboni zsi­natnak mondanám; épen úgy, mint hogy a Macon-it nem mondja szerző Mat icon-inak; a 691-ben tartott konstanti­nápolyi zsinat semmiesetre sem trilliói (in Trullo) hanem igenis trullnsi. (20 1.) Bár szerző határozottan megmondja előszavában, liogy „több tételt teljes tudatossággal ismételt könyvé­ben“; de a teljes tudatosság daczára sem értjük például annak okát, hogy az 1. lap jó része a 27. lapon ismétel­­ietik: valamint az egész második részt (27—53 lapok) oly tulterjengőnek tartjuk, hogy bizonyára tetemesen nyert volna vele a munka értéke, ha az jóval rövidebbre vé­tetik. Mindenkor nagy baj, ha az erdőtől nem látjuk a fát. Legpracticusabb, legszükségesebb és legsikerültebb része a könyvnek a harmadik, mely a hazai egyházjogi viszonyokat adja elő a házassági tiltott fokozatok tekin­tetében. De e részt is jóval rövidebbé s világosabbá le­hetett volna tenni azáltal, ha először azon rokonsági és sógorsági fokokat, melyek winden egyházban egyaránt fel­tétlen vagy dispenzáIható házassági akadályt képeznek, szerző egy helyen és egyszer adja elő; másodszor pedig ha ily czimü szakaszokat: „mely rokonok és sógorok kelhetnek egybe dispenzátió nélkül is“ teljesen elhagyja, egyfelől azért, mert itt a tárgyat kimeríteni teljes lehetetlen; másfelől pe­dig azért, mert ha tudom azt, hogy mely rokonok és sógorok nem kelhetnek össze egyáltalában, továbbá hogy melyek­nek összekeléséhez kell dispenzátió, akkor nagyon ter­mészetesen tudom azt is, hogy a többi rokonoknak és sógoroknak már dispenzátióra semmi szükségök. A Josepliina constitutio egy pontjának (a 13-nak) felfogásánál épen nem járt szerzőnk szerencsével. (55 1.) A nevezett 13. §. ugyanis ezt mondja: „Egyenes vonalon végtelen izig tilos a házasság; oldalágon nem terjedhet tovább e tilalom, mint fivér és nővér közt; azután az egyik fivér és a másik fivérnek vagy nővérnek leánya közt: (nagybátya—unokalmg) és viszont a nővér és annak fivérének vagy nővérének fia között; (nagynéne—unoka­­öcs) végre két fivérnek vagy nővérnek vagy egy fivérnek és nővérnek gyermekei között (unokatestvérek.)“ Csikv barátunk e pontra egész sajátságosán azt mondja: „ha tehát nincs abban szó unokatesvérről és unokanőtestvérről, nagybátyáról és un oka húgról, nagynénéről és unokaöcs­ről, az a czélszerü és egyedül helyes eljárás, ha ezen rendeletet minden részletezés nélkül úgy értjük, hogy az a házassági tilalmat a második fokig terjeszti ki.“ Oly vi­lágos az a 13. §., hogy világosabb már nem is lehet; van abban szó egyenként — amint a zárjelben kitüntettem — a nagybátya és unokahug, a nagynéne és unokaöcs, vala­mint az unokatestvérek közötti házassági tilalomról; úgy hogy valóban csodálom, hogy szerzőnk úgy bele tévedt e világos §-ba, hogy nem látta meg a mi nyilván benne van, sőt még magyarázni is szükségesnek látta. A dispenzationalis mintáknál bizonyára tévedésből nincs felemlítve (70. 1.) hogy a felmentvényért való fo­lyamodványra 1 frtos bélyeg kell. E megjegyzések után — melyeket csakis a mielőbb megjelenendő második kiadás érdekében említettünk fel — csak dicsérőleg szólhatunk e nagy szorgalommal ké­szült munkáról s melegen ajánljuk azt főkép a lelkész­társak figyelmébe. Révész Kálmán. VEGYES KOZLEMEIYEK. — Lapunk következő számait már csak azoknak fogjuk megküldeni, kik vagy előfizettek, vagy pedig meg­rendelik lapunkat. Személyi hírek. Főtiszt, és mélt. Pap Gábor püspök ur, nt, Czike Lajos esperes és kerületi számvevő úrral f. hó 7-én Pápára érkezvén, az egyházkerületi és főiskolai pénztárakat megvizsgálták; ezenkívül püspök ur több tanár óráján megjelent. Ugyanaz nap este ér­kezett meg főtiszt. Vályi Lajos főjegyző ur is, hogy a kér. számvevő úrral együtt a közalapi segélyügyeket véglegesen rendezze. — A mezőföldi egyházmegye újab­ban kettővel szaporítván tanácsbiráinak számát, az uj állásokra liácz Géza moóri lelkész ég Pálffy Károly székes­­fehérvári ügyvéd s egyházmegyei világi számvevő lettek megválasztva. Hase Károly f. A protestáns theologiai iro­dalom századunkkal egyidős patriarchája, a méltán nagy­nevű iró és tanár Hase Károly Ágost f. hó 4-én 90 éves korában Jénában meghalt. A részére jutott talentomokkal hosszú életén át híven sáfárkodott, a theologiának csak­nem minden ágát gazdagítván szellemes müveivel. De mégis mint egyháztörténetíró és polemikus volt ő legjelesebb. Egyháztörténelme tíznél több kiadásban forog közkézen; magyarra is átdolgozta Farkas József budapesti hittanár (1865—67); hatalmas polemikáját pedig a protestáns egylet adta ki Hegedűs János fordításában. Vajha „Ideale und Irrthümer“ czimü rendkívül érdekes munkája is, melyben gyermek és ifjúkori éleményeit igazán meg­­kapólag és tanulságosan adja elő, magyar nyelven lenne olvasható a hazai theologus ifjúság s általában a müveit közönség által. — A magyar Protestáns Irodalmi Tár­saság köréből. Abból az alkalomból, hogy a Prot. írod. Társ. első kiadványai: a Protestáns Szemle és a Linczi békekötés története megjelentek s legnagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents