Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-16 / 7. szám
Első évfolya m. 7. SZíllll. Pápa 1890. február 16. xr ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 t'rt. félévre 2 írt. *-K Az egyház és iskola köréből. I Ilii Siti EV. BEF. EGIUÍMR. HIVATALOS KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK DÍJA: •* hasábos petitsor többszöri közléséért ö. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij HO kr. ►© MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. ®. TARTALOM: A protestáns egyház autonómiájának áruba bocsátása II. Antal Gábor. — A lelkészi hivatal. Dr. M. Simpson. — Iskolaügy: Theologiai akadémiáink népessége. Bévész Kálmán. Tár ez a: Az a.-teveli ev. ref. egyház története.Bállá Gábor. —-Vegyes közlemények. — Pályázat. A protestáns egyház autonómiájának áruba bocsátása. íj. Vegyük sorra Balogh Sándor czikkének több gondolatait, csoportosítva, és nézzük mi bennük az igaz. 1. „A hazai protestáns papsáuj anyayi helyzete (italában véne nyihnaszté). Az i(jenijei: t éd esiyá zott al^ mind külső meyjelenés, mind be! értéket illetői ej, holott az anyayi helyzet olyan mint eyy század előtt.u Ezen állításból csak annyi igaz, hogy a protestáns papság anyagi helyzete nyomasztó. De talán nem mondánk valótlanságot, ha azt állítjuk, hogy Magyarországon átalában minden hivatalnoki osztály, különösen az alsóbb hivatalnoki osztály anyagi helyzete nyomasztó és a tisztességes megélhetést alig biztosítja. Hogy a postát, távírdát s más ilyen hivatalt ne is említsek, csak a tanítókat veszem fel, a kiknek fizetése, a mint én a viszonyokat ismerem, átlagosan fele szokott lenni a lelkészi javadalomnak: hogy ne volna hát azoknak a helyzete is nyomasztó. De ennek egyszerű oka az, hogy a nép anyagi helyzete is nyomasztó és nem bir el nagyobb terhet, csak legfelebb lassú fokozatban. És nagy csalódás azt gondolni, bog}’, mivel a nép nem bírja az egyházi terheket, hordozza azokat az állam, akkor nem a nép fogja viselni. Viselni fogja bizony, még pedig nemcsak a magunk, hanem a nálunk talán még szegényebb oláh és szerb papok terhét is. És ez jól meggondolandó; mert én azon véleményben vagyok, hogy statistikai adatokkal ki lehetne mutatni, hogy Magyarországon nem a kálvinista nép a legszegényebb. Hogy a protestáns papság anyagi helyzete egy század óta semmit sem javult: ezen állítást határozott túlzásnak tartom. Maga az 1820-iki úrbéri törvény, — legalább a mi egyházkerületünkben — tetemesen javított rajta és igen sok kevés népességű gyülekezetünkben türhetővé lett a lelkészek helyzete az egy úrbéri telekföld és legelő illetőség által. A tagosítás alkalmával a legtöbb földes ur, sok közbirtokosság, sőt maga az esztergomi érsek is, e tekintetben méltányosan és nagylelkűen járt el. Valamit az államsegély és a közalap is segített; csakhogy persze a haladás e téren nem volt oly gyors, a mint szeretnénk és óhajtanánk és a mint talán a protestáns papság megérdemelné. 2. „Az állandó Tyazyatő- Tanáes kezdeményezése folytán állott elő csekélyke javulás; de, az ezt előidéző intézkedések, milyenek: a, lelkészi javadalomnak tőkeképzés utján való emelése; a kisebb eyjházközséyek csoportosítása; a pajti és tan Hői hivatalok szükséy esetében való eyijesitése, nem czélra vezetőisőt az eyy házias érzület és vallás-erkölcsi élet szempontjából károsak. u Kétségtelen, hogy a vallás-erkölcsi élet szempontjából előnyösebb volna, ha minden egyházba
