Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-09 / 6. szám
93 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. mindenekelőtt meg- kell állapítanom azon fő tényt, hogy az unió, habár egyetlen egyházat hozott létre, de a két protestáns felekezetnek sem egymástól különböző dogmáit, sem az egyesek hitvallását, sem a gyülekezetek vagyoni állapotát nem érintette. Ez úgy III. Frigyes Vilmos királynak, mint fiának IV. Frigyes Vilmosnak rendeletéiből kétséget kizárólag megállapítható. A ki tehát az unió előtt református volt, az unió után is megmaradt reformátusnak: a ki azelőtt ágostai hitvallású volt, most is az. Épp úgy a gyülekezetek is megmaradtak régi hitvallásukban s az egyik felekezet vagyonát nem szabad a másik felekezet javára eltulajdonítani, bár ez utóbbi elv alól. mint látni fogjuk, van kivétel. így az egyesülés leginkább csak két pontban nyilatkozik t. i. az úrvacsorái közösségben és a közös egyházkormányzatban ; vagy ha a kettőt egy elvvé akarjuk összefoglalni. akkor az unió megalapítójával, a kegyes III. Frigyes Vilmossal azt mondhatjuk: .,« dogmatikai különbségek nem képezhetnek akadályt, hogy egymást test vérekként egy ugyanazon egyházban meg ne tűrjük.“ A mi már most a jelzett két egyesülési pont elsőbbikét, az úrvacsorát illeti. III. Frigyes Vilmos király azt szerette volna, s példájával is arra buzdított, hogy az egész „evangyéliomi“ egyházban (az uniált egyháznak ez hivatalos elnevezése) a kenyér használtatnék az úrvacsorában, különösen azon okból, mert a kenyér megtörése a pap által a hívek lelki közösségét igen szépen jelképezi ( v. ö. a Korinthusiakhoz küldött I. levél, X. részének Ki. és 17. versét.) A királynak ezen óhaját azonban az ágostai hitvallásunknak csak egy része teljesítette, s különösen a porosz monarchia keleti felében, hol református gyülekezetek csak elvétve vannak, a lutheránusok legnagyobbrészt megmaradtak az ostya használatánál. I)e a közösség itt is abban nyilvánul, hogy a református embert nem szabad visszautasítani a lutheránusok úrvacsorájától. En magam is, mikor mint nevelő a nyugati porosz tartományban (Westpreussen) tartózkodtam, ilyen módon vettem részt az úrvacsorában. Ismervén ugyanis a közeli helység lutheránus lelkészét, egy igen derék és kedves férfiút, személyesen jelentettem nála, hogy én is mint református óhajtanék résztvenni a következő vasárnap kiszolgálandó úrvacsorában. S erre ő igen szives készséggel azonnal ráállott, s a szent ünnepélyen az egész gyülekezetnek ostyát, nekem pedig kenyeret osztott, s a kelyhet is a kezembe adta. Magától értetődik, hogy a református templomok régi egyszerűségűkben mindenütt megmaradtak. Poroszországban nincsen sehol kép a református templomokban, s az isteni tisztelet is nagyjából ugyanaz, mint imitálunk; legföllebb az a különbség van, hogy a kezdő ima (elég helytelenül) mindenütt s minden vasárnap ugyanaz, s nem a kathedrában mondatik. hanem az úrasztala mellett olvassa a lelkész az ágendából s ugyanott azután (a mit nagyon helyesnek s követendőnek tartok) még egy szentirásbeli részt is elolvas. Erre még nehány dicséretvers éneklése következik. s csak úgy megy fel a lelkész a kathedrába s megtartja a predikácziót, melyet zárima s áldás követ. Az únió második főpontját, mondám, a közös kormányzat képezi. Ez úgy értendő, hogy reformátusoknak és lutheránusoknak oeak egy s ugyanazon egyházi hatóságuk van. Nevezetesen a legmagasabb, sőt elvben egyedüli egyházit hatóság maga a király, kinek „summits episcopus“. legfőbb püspök czime van. A királya az országgyűlés hozzájárulásával, törvényhozói hatalmat gyakorol az egyházban, új törvényeket alkothat, sőt szükség esetén az egész egyházalkotmányt is megváltoztathatja. Minthogy azonban világi teendőinél fogva az egyház kormányzást maga nem végezheti, e czélra, minden egyes tartomány számára kinevez egy „consistoriunr‘-ot s annak elnökéül egy „(feneral-Superintendenst“, az egész országra nézve pedig egy Berlinben székelő „Fő Egyházi Tanácsot“ (Ober-Kirchenrath), mely utóbbi egyszersmind a peres ügyekben 3-ik, utolsó fórum. X Fő Egyházi Tanács hatásköre tehát nagyjából megfelel a mi couventünk-ének. s a consistorium-ok a mi kerületi közgyűléseinknek. A consistorium tagjait, vagyis a consistoriális tanácsosokat a király oly módon nevezi ki, hogy a mely felekezet van túlsúlyban valamely tartományban, annak a felekezetnek van túlsúlya a consistoriumban is. De azért a. kisebbség is mindig képviselve van; s a keleti tartományokban. a hol aránylag igen kevés a református, legalább egy consistoriális tanácsos mindig református. Az egyházi tartományok, (melyek határai a világi tartományok határaival megegyeznek) ismét egyházmegyékre (Kirchenkreis) oszlanak, <fe ezeket már nem egy testület, hanem egyesegyedül a „Superintendens“ (értsd: esperes) kormányozza. 8 itt már megszakad a közösség; mert a református gyülekezeteket nem a lutheránus superintendens kormányozza, hanem ezeknek külön református superintendenseik vannak, csak hogy mind a lutheránus, mind a református superintendensek a közös eonsistoriumtól függnek. A kormányzást tehát tényleg a consistoriumok s azoknak élén a General-Superintendens-ek viszik, s ezek, a fentebb felállított elv ellenére, igaz, megteszik néha azt is. hogy a lúd szükségesnek tartják, az egyik felekezeti egyes templomait a másiknak átadják. így például Danzigvárosában a reformátusoknak azelőtt 3 templomuk volt. De a reformátusok száma idővel nagyon megapadván, a lutheránusoknak pedig templomokra lévén szükségük, a consistorium rendeletére két református templomot át kellett adni a lutheránusoknak, s csak a legnagyobb templom maradt meg református templomnak. A gyülekezetek vagyonát azonban nem szabad elszedni. s innen van. hogy különösen a keleti tartományokban találni egy-egy alig néhány családból álló református* gyülekezetét, mely igen tekintélyes vagyon felett rendelkezik. Áttekintvén a poroszországi únio s egyházalkotmány rendszerét, lehetetlen egyrészt, hogy abban valami nagyszerűt ne találjunk. Mert nagyszerű látvány az.bogy abban az országban úgyszólván maga az evangyéliom ült fel a királyi trónra. Azáltal, hogy az evangyéliomi egyháznak feje egyszersmind feje az államnak is. az egész porosz államot áthatotta a& evangyéliom szelleme, s tényleg, oly kitűnő közigazgatás, s oly független, páratlan bírói kar mint Poroszországban, az egész föld kerekségén sem található. Még az ipar és* kereskedelem nagyszerű fejlődését is az evangyéliom jótékony befolyásának tulajdoníthatjuk, a minthogy Poroszország pénzügyi viszonyai is rendezettebbek s szerencsésebbek mint bármely más államéi. Másrészt azonban az államnak s egyháznak oly telje-**
