Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-21 / 51. szám
823 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 824 „Az 1886. és 1887-diki revízió-novellák magát a törvényt nem szüntették ugyan meg; így ez még ma is érvényben van Poroszországban. De a bíróság, mely a hivatalvesztés kimondására illetékes volt, megszűnvén, jelenleg nincs orgánum, mely az állam fegyelmi jogát tényleg gyakorolhatná az államellenes izgatással foglalkozó lelkészek ellen. „A tényleg alkalmazott lelkésznek hivatalától való eltávolítása tehát magában Poroszországban is az egyházi hatóságok jogkörébe ment vissza. „De egészen másként áll a lelkészek alkalmazásának kérdése. Itt már nem csak rá lehet, hanem rá kell állnunk az 1873-diki porosz álláspontra. — Törvényben kell kimondani, hogy a lelkészek kinevezése vagy választása csak úgy érvényes, ha az ellen a közigazgatás kifogást nem tesz. Minden lelkészi állás betöltéséről tehát az illetékes egyházi hatóság tartozik értesíteni az illető törvényhatóság közigazgatási főnökét, a főispánt, vagy főpolgármestert. — Az illető azután csak úgy foglalhatja el állását, ha politikai szempontból ellene kifogás nem emeltetik. „A kifogás ellen jogorvoslatot lehet engedni a kultusministerliez, mint Poroszországban, hol az említett külön bíróság az egyházi ügyekben megszűnvén, a felebbviteli forum szintén a kultuszminiszter lett, sőt a választott főpapok ellenében is szükség van az állam kifogási jogára. „Nagyra becsülöm az ágostai evang. egyház vezérférfiaiuak törekvését, mely szerint egyházuk szervezetét újjá akarják alkotni, hogy ott többé hazaellenes tendencziák ne verhessenek gyökeret. „Hiszem is, hogy hazafias törekvésük sikerülni fog. De a magyar állam nem mondhat le azon természetes jogáról, hogy a püspökök választása ellenében a megerősítés, vagy visszautasítás hatalmát gyakorolhassa. „Csak ez a jog ád teljes garancziát. Csak igy van kizárva, hogy az evang. püspöki székbe nem juthatnak titkos vagy nyílt panszlávok. A visszautasitási jognak minden egyház és felekezet lelkészeivel s választás esetén a fő lelkipásztorokkal szemben való erélyes gyakorlása azután erős gátja lesz annak, hogy a vallási autonómia ürügye alatt a magyar állam ellen aknamunka folyjék. „így az állam nem avatkozik az egyházak és felekezetek belügyeibe. Nem érinti a dogmákat és vallási tételeket. Mégis előleges védelmet nyer az ellen, hogy azon helyről, hóimét a vallási eszmékkel kapcsolatban a haza szeretetét kellene hirdetni, a nép oktatást nyerjen a haza elleni gyűlöletből. „Az iskola ellenben az államnak feltétlen domíniuma. „Bár nem megyek el azon jogos modern tanig, illetőleg annak gyakorlati megvalósításáig, hogy minden iskola csak állami jelleggel bírhat. — Ez a jövő s valószinüleg csak a távol jövő kérdése, s ez a távoli jövő bizonyára az állam javára s a felekezetek rovására oldja meg a nagy kultúrái kérdést. De azt a jogot feltétlenül megkövetelem az állam számára, hogy bár a felekezeti iskolákban, magukban a papnöveldékben megfoszsza a tanítás jogától azokat, akik a haza,fiság szempontjából kifogás alá esnek: „Mert vagy nemzeti állammá lesz Magyarország,-vagy nem leend soha állam. “ Ekként ir Beksics nevezett müvében, amelyet e lapok olvasóközönségének figyelmébe a legmelegebben ajánlhatok. Súlyos vád emeltetik — hazafiság szempontjából — az ágostai evaug. egyház 'ellen s az államnak a prot. autonómia jogkörébe való mélyebb beavatkozását az ott történt üzelmek nem kevésbbé siettetik. Hogy ezzel kapcsolatban az állam a református egyházak szervezeténél is, az eddiginél több jogot követel magának, a fennebb leírtakból eléggé kiviláglik. Ismertettem a munka e részét, mint amely előre jelzi az egyház körébeni reformokat. A sajtónak hivatása, hogy eszméket érleljen, azokat megvitassa. — Mivel azonban e munkához, e tárgyhoz protestáns egyházunk jelesei ezideig még nem szóltak, a bővebb véleménynyilvánítást máskorra tartom fenn; feltétlenül csatlakozva azon kibontott állami zászlóhoz, amelyre felvilágosodás, szabadság, haladás van felírva.*) Seregély Dezső. KÜLFÖLD. Ä protestáns „halottak napjának“ eredete. Tüdős István t. munkatársunknak lapunk 49. számában megjelent érdekes közleménye után szükségesnek tartom, hogy előadjam a protestáns halottak napjának eredetét, mivel e kérdés, tudtommal, hazai lapjainkban ismertetve még egyáltalában nem volt. A római katholikusok a november 2-án tartatni szokott halottak napját a 10-ik századig tudják felvinni, ugyanis Odilo hires clugni-i benczés apát 998-ban rendelte el szerzeteseinek, „hogy valamint november elsején minden szentek ünnepe tartatik, úgy a következő napon miniden halottak emlékezete tartassék.“ *) A benczések köréből aztán csakhamar elterjedt ez ünnep az egész Tóm. kath. egyház kebelében. A reformáczió természetesen szakított úgy a mindenszentek, mint a halottak napjával; ámbár Luther főkép csak a velők együttjáró botrányok és visszaélések miatt kívánta azokat eltörölni, ekép nyilatkozván róluk: „Ich *) A felvilágosodásnak, szabadságnak, és haladásnak mi is feltétlen barátai vagyunk, mint minden igaz protestáns, de az állami omnipotentiának Beksics által kibontott zászlója alá részünkről épen nem feltétlenül, hanem igenis bizonyos feltételek és módosítások mellett csatlakozunk, Mik legyenek ezek, — talán egyszer elő fogjuk adni, érdekkel várván s készséggel közölvén az igentisztelt ismertető ur nézeteinek bővebb kifejtését is. Szerkesztő. ') Lonovics: Népszerű egyházi archaeologia. II. kiadás. 1857. I. kötet 342 lap.
