Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-21 / 51. szám
815 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 816 Az államsegély. III. Nem kell ismételnem, hogy az államsegély felosztásában az országgyűlés határozatához akarok alkalmazkodni, mint aki ezt évrőlévre „szorosan vett egyházi czélokra“ szavazza meg, mert mint előző czikkemben a miniszter leiratából láttuk „az országgyűlés elveinek szemmel tartása mellett határoz önállóan egyházkerületünk a segély liovaforditása iránt!1 De nem akarom felbontani a régi határt sem. Ami tőkéje eddig gyűlt egyházkerületünknek az államsegélyből, az maradjon ezután is sértetlenül meg, ám fedezzék belőle egyetemes kiadásainkat. Hanem az 1892. évtől kezdve változtassunk a dolgon valamit. Köztudomás szerint egyházainknak különböző czimü fizetési kötelezettségeik között, ilyen tételek vannak: ügyvitel; püspöki tiszteletdij; egyh. kér. jkönyvek; névtár; konventi jkönyvek stb. Ha ezeket mind az államsegélyből fedezném, kivétel nélkül minden gyülekezetünkön segítettem volna vele, mert terhei mindannyinak kevesbednének. Igaz, hogy igy a vagyonos egyházakon is könnyítve lenne, de van-e nékünk sok olyan gyülekezetünk, amelyikre ez rá ne férne? Unicum példaképen csak az egy Bőnyt mutogathatjuk, mint amelyben semmi egyházi adó nincs, a többi tehát mind hiveire veti ki fizetni valóit, és nem tudná-e bármelyik ezt is czélszerüen, saját kebelében felhasználni, például, ha körülményei engedik, újabb tőkeképzésre? Oh dehogy is nem! Sok mindenre kellene idehaza is, ha tellenék, ha kerülne rá, de hát sehogysem telik s a lét és nemlét problémái között vergődnek gyülekezeteink. Tudom, hogy a főiskolának is kell, mert az is szegény, pedig az a mienk, édes gyermekünk, nem felejtkezhetünk el róla. Ha valami annak fáj, minekünk is fáj. Igen, adjunk ezután is néki segélyt, hogy gazdag legyen, hogy hatalmas legyen, hogy buzogjon abból ki kerületünkre a tudomány élővize és legyen az mindenek felett a mi dicsekedésünk és büszkeségünk. De itt a nagy kérdés, hogy nyomorgó gyülekezeteink véréből tápláljuk-e ezt a kedves gyermeket? Nem, azt ez sem kívánhatja tőlünk. Még egy dolog van, amire meg kell felelnem. A fen tmaradt államsegélyt kölcsön adjuk-e gyülekezeteinknek ? Nem és ezerszer nem; hogy is nyerészkedhetnék egy erkölcsi testület olyan pénzzel, amit arra a czélra kap, hogy segélyt adjon belőle a szegény gyülekezeteknek. Ha az állam segély czimén adja, adjuk mi is azt, mint aegélyt és ne vegyük vissza a balkezünkkel azt» amit a jobb már odaadott. Megkisértem ezekután számokban is részletezni gondolataimat: 1. Az egyházkerületi pénztárba különböző czimek alatt befizetni kötelezett és meghatározott járulékokra az egész eh. kerület gyülekezetei helyett adatnék 2000 írt. 2. A pápai főiskolának egy tanszék ellátására 1600 „ 3. A csurgói főgymnasiumnak 400 „ 4. Az egyh. kerületi lelkészi gyámoldának tőkeképzésre évenkint, melynek kamatait segélyezésre fordithatja 600 „ 5. Szegény gyülekezeteknek segély évenkint 1600 „ 6. Szegény lelkészeknek 400 „ 7. Tőkésítendő, és alakúló, építkező, adóssággal küzdő gyülekezeteknek 4°|0-ra kiadandó lenne 1000 „ Összesen 7600 frt. Ezen utolsó tétel természetesen évenkint gyarapodnék. 1892-ben kiadatnék az 1000 forint 4"[0-ra, már ennek kamata 1893-ban hozzáadatnék az 1000 írthoz s 4%-ra kiadható lenne 1040 frt és igy tovább. De nem lennék olyan szűkkeblű, hogy a 4"|0-ra kihelyezendő pénzt lélekszám szerint feloszszam a traktusok között, hanem annak adnék belőle, bármelyik egyházmegyében legyen, amelyik gyülekezet legjobban reá van szorulva, mely jogot természetesen az egyházkerületi közgyűlés gyakorolná. így azután képződnék, csupán az évi kamatokat számítva, és az évenkint leendő tőkeszaporulatot combinálva, tiz év alatt 10,400 forint államsegély-tőkénk, mely hivatva lenne arra, hogy olcsó 4°f0 kamattal segítse mindazon gyülekezeteinket, a melyek az évenkint kiosztandó segélyhez jogot nem formálnak, s igényt sem tartanak hozzá.
