Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-21 / 51. szám
817 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 8lH Igen, igy értelmezem az államsegély helyes felosztását. Első sorban segítenék vele minden egyházunkon, hogy módot és alkalmat nyújtsak általa minden gyülekezetünknek a segélyre, s ezzel elejét is venném azon abnormis állapotnak, hogy néhány gyülekezetünk következetesen nem fizeti, sőt meg is tagadta a püspöki tiszteletdijat. Kifizetném az államsegélyből az egész összeget; kisebb-nagyobb segélyt nyújtanék ez által minden gyülekezetnek és a mi legfőbb, elejét venném vele minden zúgolódásnak. A kerületi jegyzőkönyveket, névtárt mind ingyen adnám s kifizetném az árukat, nyomatási költségüket az államsegélyből. És ezen eljárási módozat mellett jutna még, mint fentebb részleteztem, a főiskolának, a szegény egyházaknak, a lelkészeknek, a lelkészi gyátnoldának, évi ezer forinttal pedig egy töke képeztetnék, melyhez hozzájönne éven kint a már előző évekről befolyt kamat is, melyből természetesen idővel megint lehetne újabb segélyeket nyújtani. Nagy mulasztást követtünk el eddig is, hogy mi valóságos segélyt 15 éven keresztül sohasem adtunk, hanem kölcsönnel tángáltuk a szegény ekklézsiákat. Pedig hajh! ha szigorúan ragaszkodnánk az államsegély felosztásában az országgyűlés által meghatározott alapelvekhez, de sok fájó sebet bekötöznénk vele, de sok elégülctlenséget elnémítanánk általa. Ha a maga czéljára adjuk az államsegélyt, ott lehetünk mindjárt vele, ahol baj van és gyakorolhatja egyházi főhatóságunk a samaritánusi szives részvétet, melyre égető szükségünk van. Csak azután arra is vigyázzunk, hogy minden egyház kirendelt czéljára fordítsa az adott segélyeket s ezt a közegyház szigorúan ellenőrizze, hogy cl ne kallódjék az atyafiak között. Sietek kifejezést adni azon gondolatomnak is, hogy az államsegélyből a felállítandó kerületi nöneveló intézetnek azért nem számítottam, mert ez még nem létezik s úgy vagyok meggyőződve, hogy a meglevő alapokból is juttathatunk számára évi 2000 forintot; azonban azt sem titkolhatom el, hogy előttem e perezben az egyházak szigorú érdeke feküdt. Mert ne feledjük, hogy hiába építjük egyházkerületünk számára a felsőbb intézeteknek a palotákat, ha* a gyülekezetek anyagi boldogulásáról nem gondolkozunk, előbb-utóbb romba dől az egész épület. És majd akkor, midőn eljön az a boldog idő, mikor jól rendezett, vagyonos gyülekezeteink lesznek, legyen reá készen közeg3’házunk, hogy mindegyik meghozza a maga áldozatát, amire kell és adakozik szívesen minden nemes intézményünkre. De addig, mig egyházainknak legnagyobb része adósságokkal küzd, mig nyomorog: ne vegyük, el tőle a segélyt, mert a betevő falatot vesszük el tőlük és pusztulván elvesznek s a református Sión egy-egy pozitióval lesz szegényebb, hogy. vádolja az intéző köröket mulasztásaikért. * Bizony-bizony félek, hogy megállván telettünk a reformátió géniusza, eme kemény Ítéletet hangoztatja fülünkbe: nem ismerlek titeket. Gondolkozzunk azért gyülekezeteink télsegitéséről: szedjük le vállairól a reá nehezedett terheket, hadd éledjenek fel, hadd virágozzanak és éljenek az időknek végéig. Thury Etklk. . „História Hung aroriim Ecclesiastica.“ Néhány nap múlva öt éve lesz. hogy a „Prot. egyházi és iskolai lap“ új évi számában „Uj idők régi kötelességek” czinunel egy lelkesült hangú felhívás jelent meg, honi prot. egyházunkhoz intézve, halhatatlan Hód Péterünk fen tirt czimü müvének kiadása ügyében. Legyen hála a gondviselésnek, nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy szavunk nem lett pusztában kiáltó szóvá, ama nagy szellemű férfin neve s ránk maradt irodalmi hagyatékának belbecse százötven év elteltével is képes volt megnyitni a kegyeletes érzelem által is befolyásolt áldozatkészség forrásait s az egyházunk legjelesebbjei által felkarolt ügy, Istennek hála, megérte fényes születése napját. Márvány, vagy érez szobor helyébe im megalkotta protestáns egyházunk rég pori adózó jelesének a legmaradandóbb emlékoszlopot, legnagyobb s talán értekre nézve is legbecsesebb munkájának kiadása által. Korunknak, ’s talán egv még későbbi kornak fogja feladatát képezni, ítélni a nagy mű reális értéke felett; ez alkalommal én, mint a kiadás létrejöttében a legjelentéktelenebb kerék, csupán magára a kiadásnak inkább is — hogy úgy mondjam — mechanikai oldalára nézve kiváltok egyet,mást röviden elmondani felvilágosításként s némileg mentegetödzésképen. Mindenekelőtt az aránylag szerfölött hosszú ideig tartó kiadás ügyében kívánok egyet-mást elmondani. Midőn 1885. deoz. 29-én az öt nyelven szerkesztett előfizetési felliivásokat szétküldött ük. őszintén szólva kétségben 51*
