Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-14 / 50. szám
803 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 804 nők és a san-fraiiciscoi homok partokon beszélő demagógok teljesen összhangzólag működnek. Czéljuk egy és ugyanaz, azon befolyás lerontásán dolgoznak, mely legerősebb támasza a társadalmi rendnek és az egyesek közt való békének. Azon kell hát lennünk, hogy a népnek szivéhez férjünk és igy antagonisáljuk ezek gonosz machinatioit. Ezen felolvasásban nem beszélhetek hosszasan azon módokról, melyek által a társadalom ezen különböző osztályai megközelíthetők. Szervezetűket kell tanulmányozni, befolyásos embereiket megfigyelni, és a társulat azon befolyását, melylyel ezen emberek ellensúlyozhatok; és a lelkész igy felkészülve lépjen föl oly modorban, hogy a tömeg szivét megnyerje. Egy nagy bajt kell megemlítenem. Hazánkban nem abban áll a nehézség, hogy nagy az oppoziczió az egyház ellen, hanem hogy mi kezdünk hanyagok lenni. Ezek az egyletek a munkások minden érdekét absorbealják. Eizetésök nagy részét összerakják, s oly sokszor gyüléseznek, hogy nincs idejük templomba járni, és igy csaknem öntudatlanul telnek el communisticus és hitetlen eszmékkel. Más gyógyszert nem ismerek, mint a buzgón hirdetett evangéliumot, és ha az vonzza a népet a templomba: a lelkész identifikálja magát a néppel, akik között lakik. Különösen a gyermekeket igyekezzék személyesen és mások által a vasárnapi iskolába vonni, és ott oly szellemet lehelni beléjök, hogy a templomba örömmel járjanak. Találjon érdeket a gyermek nevelésében; ismerje meg népe hiányait, szükségeit; éreztesse velők, hogy rokonszenvez törekvéseikkel, fájdalmaikkal; buzdítsa őket fáradozásaikban, és igy bizonynyal nyer felettük befolyást, amit a viszály, egyenetlenkedés idején fel is használhat. És igy a tömeg közé vegyülve, annak savává válnak és megakadályozhatják a terveit gonosz kivitelét. Van még egyéb tér is, ahol haszonnal működhetik a lelkész. Gyakran felszólítják, vegyen részt egy vagy más jótékony czélu mozgalomban; felkérik tartson beszédet valamely közérdekű dologról, vagy a különböző jótékony egyletek tárgyában. Ezen egyletek nem csupán egy egyház vagy felekezet körén belől mozognak, de mivel a közjót munkálják, lelkésznek támogatnia kell azokat. Ilyen pl. a biblia társulat, ez kell hogy minden keresztyént mélyen érdekeljen. Theologiai nézetünk lehet bármilyen s azt Isten igéjében liiszsziik feltalálni és azon igének terjesztése előmozdítja a közjót. A biblia társulat azon czélzatával, hogy a szentirást minden egyes ember kezébe adja, a legtisztább jóakarat és a szellem legmagasabb catholicitásának példáját mutatja. A mértékletességi egyletek szintén igénylik a lelkész figyelmét. Ezek gyakran úgy vezetvék, hogy rosszat eredményeznek és ha a lelkész, a vallásos emberek félre állanak, olyanok kezébe jut, akik ellenségei a szószéknek és igy valósággal ők magok gátolják azok teljes javulását, akiket javítani akarnak. Ezen mértékletességi egyletek helyesen vezetve miként Kér. János, a keresztyén egyház előhírnökei lesznek. A tapasztalat bizonyítja, ha csak egyesek meg nem térnek, meg nem javulnak, a mértékletességi mozgalom hamar megszűnik s az emberek rosszabbak lesznek, mint előbb valának. A mértékletlen embernek egyedüli segedelme az evangéliomban ajánlott isteni segély. Különösen városokban vannak még egyletek az elesettek, kivetettek felsegélésére, az aggok eltartására, a gyermekek és állatoknak a kegyetlenkedés ellen való megvédésére, árvaházak és menházak fentartására, siketek és némák, vakok és hülyék, szegény — és kórházak létesítésére. Mindezek tért nyújtanak a keresztyéni munkásságra. Ebben áll a keresztyénség legnagyobb dicsősége, hogy a legaljasodottabbnak is felemelésére, a legromlottabbnak javítására, az elhagyatottaknak segélésére buzdítja a társadalom minden osztályait. S ilyen munkákban résztvenni a lelkészhez a legillőbb; mert nem csupán egy egyház lelkésze, hanem Istennek az összes emberiséghez küldött követe. S ilynemű törekvésekkel befolyását saját egyházán kívül is érvényesíti. Ezen különböző jó eszmék harczosai szeretni fogják a lelkészt, aki az ügyet oly buzgón felkarolja s a nép között oly hatálylyal terjeszti és ők is gyakran fogják őt hallgatni. Hívják sokszor a lelkészt olyan helyekre is, ahol, nem teszen bölcsen, ha megjelenik. Sokszor valami különös ürügy alatt tartanak gyűléseket, tulajdonképen pedig egyesek érdekében vagy ellenében. A lelkésznek kötelessége hazája ügyei iránt érdeklődni és mint szabad embernek jogában áll szavazatát meggyőződése szerint adni — de gondosan kerülnie kell az egyes pártok vagy egyes emberek kortesévé való szegődést. A lelkész alkalmilag prédikálhat kölcsönösen valamelyik felekezetebeli lelkész atyafiú helyett, vagy a keresztyén udvariasság ezen napjaiban más felekezetbeli lelkész helyett is. Az egykor uralgó kizárólagos szellem Istennek hála kezd elenyészni. Ám lehet még nehány prot. egyház, melyek egyedül magokat tartják Krisztus igazi egyházának s azt hiszik, egyedül nálok van meg a mennybe vezető ösvény s a más felekezetbeli lelkészek előtt bezárják ajtaikat: de a nagy többség állhatatosan halad előre az egyesülés felé. Az exclusiv természetű egyházak — bár némely helyen erősek és hatalmasok — mégis a liberálisokkal összehasonlítva nem mutatnak fel oly nagy eredményt. Olyan esetben, ha a lelkész más felekezet templomában prédikál, gondosan ügyeljen a keresztyén udvariasság szabályaira. Kerülje különösen az olyan kérdéseket, melyekben az ő személyes hite és azon gyülekezet hitvallása különböznek. A keresztyén vallás alapigazságait minden evangéliomi keresztyén vallja s csak kevésben térnek el egymástól. A lélek üdve nem valamely pliilosophiai nézettől, vagy annak logikai következményeitől függ, találhat elég tárgyat, melyről beszélhet. Aki az isteni Megváltóban való élő hitet tanítja, mint aki, a bűnös ember egyedüli reménye, és a Krisztus parancsainak való engedelmességet hirdeti, az a keresztyén testvériség kötelékén belől van. Szükséges még, hogy az illető egyház istentiszteleti rendjéhez is alkalmazza magát. Xs
