Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-12-07 / 49. szám
789 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 790 S minthogy e rend oly érdemes, Ha szenved, az természetes. Az ördög ép ott garázda, Hova az Úr nyáját zárta. S világ akkor legáluokabb, Ha kit faggat, épen a pap. S kisérti szint’ saját teste, Mig a kegyes rajt nem veszte, így az álnok papok serge Egyháznak is sok bajt szerze, S annyi kára vérontásból Nem volt mint képmatatásból. Ki magát, nem Krisztust nézi, S jó gyümölcse nem dicséri, Kit elkapat saját esze, Mert együgyü a szent ige, Ki vele tart a tömeggel, Mely kolompost mindig kedvel, Szóval, ki őrt nem áll ébren, — Sokszor forog az veszélyben. Sok a veszély s kevés a bér, Ne szolgáljon pap aranyér’. Ki jutalmát már itt veszi. Az Úr azt majd nem ismeri. Itt csak munkálj s viselj gondot, Jutalmadat veszed majd ott. Ha itt fáradsz lenézetve, Istennél jutsz tiszteletre. Kegyes kapzsin nem spekulál, Mint ki V-böl X-et csinál: Kegyes pénzhez jutni nehéz. Kosztól elébb szennyes a kéz. Kegyes pénzzel megáld Isten, Gonosz pénzen áldás nincsen. Áz Úr nyáját legeltetni Hívatlan ne merje senki. Meghívásod legyen rite, Asszony, pénz ne játszszék bele. Isten hiv el mások által Szívbe adott hivatással, S mint a kegyes Luther hitte, A községen sok áll szinte. Felettébb ne siessetek, Megadja az Ur részetek. Ám fusson, ki már nem marad, Az Úr csendben is rád akad. Hogy ma sok a bérencz szolga, A sok lótás-futás hozza. Nem árt mi sem úgy az ügynek, Mintha helyért sokan kiizdnek. A megholt még nem is hideg S helyébe már száz is siet. Bezzeg üldözés idején Nem mondták: hej, itt vagyok én! Ha magad már szent esküvel Az egyháznak jegyezed el, Légy bátor és legyen kedved Terlied békén elviselned. Mint vevéd az Ur intését. Tanuld hordozni keresztjét. Jaj. ha sokat magasztalnak! Üdv, ha inkább szorongatnak! Jaj, ha szolgálsz kényelemmel! Üdv, ha boszaut a bősz ellen! Jaj. ha gyönyört nyújt a világ! Üdv, ha inkább tort vet reád! Jaj, ha adtok czirnre, szilire! Üdv, ha szoktok szerénységre! így lesztek majd lni sáfárok. Világ előtt tövis, átok. Házi kereszt sem marad el. Csak úgy, mint más férj is visel; S ezzel a baj, mint mást, úgy ér, Ahogy kinek sors keze mér. 8 akarod a módját lelni. Mint lehet megelégedni V Földre sokat ne adjatok, Egie legyen több gondotok. Szokjék a ház középszerre, Nagyzás könnyen visz a jégre. Ételt kiki megszolgálja 8 nyugvásnak is lesz órája. Ne higyjetek minden szónak, Rossz hirt jónál előbb hoznak. Szegény külsőt ne nézd le, mert Sokszor rejt az nemes kebelt, Ne hidd, mit a bölcs sem ajánl S buzgalmad ne jöjjön korán. S azt ajánlom végezetre, Ne bizd’ magad emberekre. Az Istenre nézz egyedül, Embert végy csak segítőül, Mert emberre bízva magad Lesz mit futni s kenni sokat. Mézzel-mázzal elhalmoznak S az nyer, aki jobban mozgat.“ ,.Edes uram, szóltam szépen, Bár jöttem von ide régen; Fülem kurtább volna mostan S nem állnék itt hosszú orral. Elsodort a bangák czéhe, Ok oktattak dőreségre. Itt a gyűrű, doktorkalap S hosszú köntös . . . egy sen» marad! Hogy majd ha mék a nép közé, Ne mondják: hát ezt mi leié?“ Vígan szólt most jó öregem: rLásd én kedvem abban lelem, Leczkét adok az ifjaknak, Amiben még hátra vaunak.
