Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-12-07 / 49. szám

785 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. De készületlenül se jelenjék meg a lelkész az ima­­gyülésen. Szemeljen ki élőié egyes helyeket és azokról elmélkedjék. Szemeljen ki olyat, a mely ügyeimet gerjeszt, imára buzdít vagy hívei tevékenységét felébreszti. Kezdje el a kitűzött időben s ö maga röviden, lelkesülten beszél­jen s azután csak vezetője legyen az imagyülésnek. Rövid imák, ha az énekekből egyes sorok vannak beleszőve, vagy olyan kifejezések, melyeket egyes egyháztagok használ­tak, igen lélekemelővé teszik ezt az estéli istentiszteletet. Egyes lelkészeknél ezen imagyülések dicsősége az egy­házunk s a gyülekezet nagy része részt vesz benne. Má­soknál pedig alig kelt fel valami érdeket s csak épen annyian jelennek meg, amennyien szükségesek, hogy meg­tartassák. A lelkésznek különös gondot kell fordítania a vasár­napi iskolára. Meg kell értetnie a gyülekezettel, hogy ez az iskola egy részét képezi köteles gondoskodásuknak és felügyelni tartoznak rá; hogy az nem valami mellékes dolog, — de egy része a vasárnapi istentiszteletnek. Ott, a hol az egyházak teljesen megalakultak, nem vagyok barátja az úgynevezett „egyesült iskoláknak“ vagyis min­den specificus egyházi felügyelet nélkül való bibliai isko­lának. Szórványokban, azaz olyan helyeken. Ind egy fele­kezet sem elég- erős arra nézve, hogy maga tartson fen ilyen iskolát, vagy ahol nincs szervezett egyház, ugyan jótékony hatásúak azok és pártolandók; de a hol mind­egyik egyház szervezve van, az egyes egyházakhoz tartozó gyermekeket gondozza az illető egyház. Sok helyütt az iskola elválasztása az egyháztól valósággal káros. A gyer­mekek felelősség nélküli felügyelőkre vannak bízva s az iskola-igazgató igen gyakran ellenkezésbe helyezi magát a lelkészszel. Az ilyen mindig káros dolog. A nyáj bárá­nyaira ügyelnie kell a lelkésznek és kötelességet mulaszt, ha az egyházi szabályok ellenére nem vigyáz gondosan az iskola érdekeire. Az igazgatót ne alantasának tekintse s ne igyekezzék az iskola kormányába befolyni; hanem az igazgató, a tanító és a lelkész legyenek mindenkor har­móniában s mint társakat tekintsék egymást. A lelkész felügyelete különösen a könyvek megvá­lasztására irányuljon, azon könyvekére, melyek a tanítók és a gyermekek kezébe jutnak. Az igazgató és a tanítók az élet gondjaival terhelve ritkán fordíthatnak időt a sajtó alól kikerült munkák tüzetes megvizsgálására. A kiadók­nak sokféle könyveik vannak s azokat óhajtják is eladni. Egymással többféle munkákat kicserélnek, igy nagy vá­lasztékkal rendelkeznek. S őket inkább a financiális ol­dala érdekli a dolognak, nem is igen ismerik a kiadott munkák szellemét, irányát. A nélkül, hogy ártani akarná­nak, oly munkákat is ajánlanak, amelyeknek semmi he­lyük a vasárnapi iskolákban. Sok helyütt a könyvek vá­lasztására bizottságot választanak. S ezek többnyire jó, komoly és kegyes emberek, de uem ismerik teljesen a val­lásos irodalmat s olyan munkákat vesznek meg. melyek­nek czimei jól hangzanak, melyek szépen nyomtatvák s a kiadók is ajánlják, mindenek felett pedig olcsók. Ily mo­­don kétes értékű, helytelen irányn munkák, sőt olyan könyvek, melyek a keresztyénség-ellenes munkákat ma-786 gasztalják, vagy értéktelen költői müvek jutnak az iskolai könyvtárakba; és ezek inkább rontják, mint javítják az ízlést. A vasárnapi iskolákba bevitt könyveknek összhang­­zani kell az egyház tanaival, máskülönben az az iskola nemcsak kevés hasznú, sót határozottan káros az egyházra nézve. Napjainkban a szabad és skeptikus kiadványok nagy tömegét tekintve alig van a lelkészre nézve paran­­csolóbb kötelesség, minthogy az iskolai könyvtárba fel­veendő könyvek megválasztására felügyeljen, mert az if­júság joggal úgy tekintheti a munkákat, mint a melyeket az egyház szentesített. Bármily nagy tehetségű és befolyású legyen is a lelkész, de munkáját egyedül nem végezheti el. () egy sereg vezére — s katonák nélkül nem győzhet. Szüksége van mások segélyére. A lelkésznek kötelessége tehát egyháza geniusát, szervezetét gondosan tanulmányozni és az ezekből kínálkozó segélyt felhasználni. A tisztviselők­kel — akár presbiterek, dékányok, bizalmi férfiak, sáfá­rok avagy elöljáróknak nevezzük azokat — mint tiszttár­saival egyenként és összesen jó viszonyban legyen. S azo­kat talentumok szerint az egyház javára foglalkoztassa. Ugyszinte az egyház összes tagjait, öregeket és ifjakat, férfiakat és nőket is tevékenységre, keresztyéni munkás­ságra kell buzdítania. Ezt ne csupán azért tegye, hogy azok néki segítsenek, hanem mert az első sorban az egy­ház s azután saját javukra is válik. A valódi tanító maga is mindig tanul. Ismeretünk úgy lesz leghamarabb pon­tos, methodicus, ha mi azt másokkal közölni igyekezünk. Épen igy ha valaki jó cselekedetekben foglalatos egyút­tal saját tökéletesedését, művelődését mozdítja elő. A kü­lönböző felekezetek szervezete különböző, de bármilyen legyen is az a szervezet, czélja az. hogy az egyes tagokat tökéletes keresztyénekké nevelje s a világra vonzólag hasson, és ez által saját dicsőségét munkálja. Vannak azonban az egyes egyházak életében egyes vonások, melyek mindegyikkel közösek. Ilyenek először is az összegyülekezések. melyeken mindenki megjelenhetik. Ezeket a lelkésznek egyrészről érdekessé és hasznossá kell tenni, másrészről pedig oda kell igyekeznie, hogy gyülekezetének egyes' tagjai a többiekkel azonosítsák magokat. Némelyeket ügyesen vallásos tárgyú beszélgetésbe vonhat, másokat pedig imádkozásra buzdíthat. Minden gyülekezetben vannak jő énekesek, ezek az istenitiszte­leteknél nélkülözhetetlenek. Az imagyülésekre is a leg­jobb énekeseket hiyja el a lelkész. Mert ha erre nem ügyel, könnyen megtörténhetik, hogy nem lesz énekve­­zető. és ezáltal azon estének nem csak öröme és haszna kevesbíti, hanem a jelenlevők közöl is sokan nem jönnek el többé. S arra is ügyeljen, hogy a szoba jól ki van-e szellőztetve s a hömérséke elegendő-e. Ha a szoba rosz­­szul van szellőztetve, vagy ha nagyon hideg avagy na­­gyon meleg; ha egy ablakfiók ki van törve; ha az ajtó­sarok nyikorog és ha a lámpák füstölögnek, a gyüleke­zet öröme megzavartatik s az összegytUekezés haszna ke­vesbíti. Ezekre s ilyesmikre felügyelhet a lelkész és se­gítői örömmel tesznek e tekintetben szolgálatokat. \ szellőztetés elvét ritkán fogják föl helyesen a dé-4'J*

Next

/
Thumbnails
Contents