Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-30 / 48. szám

777 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 778 HIVATALOS RÉSZ. Körlevél a ni. esperest hivatalokhoz s (Utalok közvetve a közbir­­tokossági községekben levő ev. ref. egyházak presbité­riumaihoz. 8903—1890. Tekintettel egyházainknak évről-évre fokozódó szükségleteire, úgy az egyházi főhatóságoknak, mint az egyes egyházak presbitériumainak oda kell irá­nyozniuk törekvéseiket, hogy minden egyházban alaptőke képeztessék, melynek évi kamatából '/* rész a tőke neve­lésére, % rész az egyház szükségleteinek fedezésére for­­dittatván, lehetővé lesz téve az egyes hitsorsosokra kive­tett évi adónak évről-évre alább szállítása. Közbirtokossági községekben levő egyházainkra nézve a regale-váltságból az egyházat — mint egyik közbirto­kost — illető részletnek a föntjelzett czélból tőkésítése anyagi szempontból nemcsak kívánatos, hanem szükséges is s egyes helyeken (mint p. o. Kömlődön a nt. tatai egyház­megyében) a közbirtokosság egyházunknak nemzetiségi szempontból is oly fontos erősbitéséhez az által nyújtott, segédkezet, hogy nemcsak azon részletet adta ki. mely az egyházat birtokarányiag megilleti „de jure“, — hanem azonföliil a regáléhoz tartozott ingatlanokat is örök és el­idegeníthetetlen tulajdonul oda ajándékozta s ez az áldo­zatkészség a kömlődi közbirtokosság részéről annál inkább méltánylandó, mert a potior rész nem is tagja hitfeleke­­zetiinkuek s ha ezek a felekezetiség szűk keretén felül­emelkedetten, a valláserkölcsi életnek az államéletre is kiható s nemzetiségi szempontból is oly nagy fontosságú horderejére tekintettel, kész szívvel s örök hálánkat ér­demlő nagylelkűséggel hozták meg az áldozatot: mennyi­vel inkább meg kell hoznia azt azon közbirtokosságnak, melynek többsége egyházunk kötelékében áll, s igy ak­kor, mikor áldozatot hoz, nemcsak az állami és nemzeti érdekeket mozdítja elő, hanem ugyanakkor a saját egy­házát fentartó alapot szilárdítja meg. De ha a közbirtokosság nem lenne is arra bírható, hogy a regale-váltságból az őt illető részletből is hozzon áldozatot egyháza javára, miután minden közbirtokosnak birtoka aránya szerint kell részesülnie a váltságösszeg­­ből, a részesülésből nem lehet kizárni az egyházat sem, mert az is egyik közbirtokos, az egyház birtokában levő Curiák (lelkészi, tanítói lak stb.) s külbirtok, (lelkészi s tanítói földek stb.) után ép ugv jogosítva van a váltsági összegben részesüléshez, mint a többi közbirtokos s erős meggyőződésem az, hogy ha eddig a regale föuállásának időtartama alatt annak jövedelméből nem volt is része­sítve. ez abusus volt, mert a közbirtokosok, a velük egyen­jogú birtoklók közül senkit és igy az egyházat sem vol­tak jogosítva kizárni a közbirtokosokat, egyenlő jogosult­sággal. birtokuk arányában megillető regálénak jövedel­méből. Az állami törvényhozás az 1888-ik évben alkotott XXXV. és XXXVI. t. czikkekbe foglalt rendelkezéseivel kimondta a volt nemesi (curialis) birtokokkal egybekap­csolt, s egyéb czimen eddig gyakorolt italmérési jogok­nak az állam részére megváltását, s ezzel egyszersmind az illető jogbirtokosoknak állami kártalanítását. Erős meggyőződésem az, hogy az egyházközségek presbitériumai, s főleg az azoknak élén álló lelkész és gondnok urak mind azon helyeken, ahol az egyházközség nemesi birtoka után a kártalanításra jogosultkép érde­kelve van, az egyház ebbeli igényének megóvására és érvényesítésére vezető lépéseket kellő időben megtették; de azért még sem mulaszthatom el. hogy a kártalanítás­nál érdekelt egyházaink presbitériumait a következőkre alkalmilag ne figyelmeztessem: 1. Az egyházközségnek járó kártalanítási tőke, űgyszinte azon összeg is, melylyel esetleg azt a közbirto­kosság az őt illető részből önként hozott áldozatával nö­veli — mint a birtokérték kiegészitéséiil szolgáló italmé­rési jognak egyenértékű, az egyházközségnek soha el nem idegeuithető törzsvagyonát képezi, az mint ilyen keze­lendő és fentartandó. s egyházalkotmányi törvényünk ren­delkezéséhez képest mint egyházi törzsvagyon, ebbeli ren­deltetésétől és czéljától felsőbb egyházhatósági beleegye­zés nélkül soha el nem vonható, és igy az egyházközség folyó szükségleteinek fedezésére a kártalanítási tökének csakis kamatai használhatók fel. sőt az egyház jó] felfo­gott érdekében — a jövőnek netán kedvezőtlen eshetősé­geire tekintettel ajánlom, hogy még a kamatokból is egy negyed rész évről-évre csatoltassék a tőkéhez. — Nagy hátránya az a múltból gyülekezeteinknek, hogy tökekép­­zésröl soha sem gondoskodtak, elegendőnek tartották az élő tőkét, a hívek áldozatkészségét, s ennek szomorú kö­vetkezményeit most érzik azon gyülekezeteink, melyekben a gyülekezeti tagoknak egyetlen jövedelmi forrását a szellőt a tílloxera megsemmisítette. 2. Oly közbirtokossági helyeken — melyeken az egyik közbirtokost az egyházat, a többi közbirtokosok a királyi haszonvételekben, s igy a regále jövedelemben részesülésből kizárták, egyházmegyei küldöttségek által kell a közbirtokosokat reá bírni, a múltban követett ezen igaztalan eljárásnak jóvá tételére, s ha a küldöttségek által óhajtott eredményt nem lehetne elérni, azon esetre I __ iia niég el nem késett — az egyházmegyei ügyvéd közbejöttével kell az egyháznak jogos igényeit érvénye­síteni. 3. Oly helyeken, hol az egyházközség kártalanítás­ban részesült, s a kártalanitásnak tőkéje az fto, HM), 5«»0. vagy épen 1000 forint összeget meghaladja, az egyház ebbeli követelésére nézve magát kötvénynyel, illetőleg kötvényekkel elégittesse ki. készpénzzel csakis annyiban, amennyiben a kielégítés kötvényekkel nem lenne eszkö­zölhető. — Teszem ezt a figyelmeztetést ismét az egyhá­zak érdekében, de épen ezért utasitólag is, különösen

Next

/
Thumbnails
Contents