Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-23 / 47. szám
753 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 754 azt erősitgetni. hogy Pápát már 1530-ban. sőt még előbb, 1522-ben reformálta. De ha arra nincsenek is hiteles adataink, hogy Pápa városa az 1520-as években protestáns lett volna, mégis bizonyos, hogy itt az evangeliom predikálása jókor figyelmes fülekre talált. Fenmaradt ugyanis Gvzdawyth Péter pápai tanitókáplánnak 1534-ben Xádasdy Tamáshoz Uj- Szigetre intézett négy levele, amelyekre e tekintetben Szilády Áron a Régi magyar költők tárának ékestollú szerkesztője utal,9) akinek avatott keze szerencsésen bontogatja ki a romok közül reformácziúnk történelmének alapköveit. Szerinte „a levelek tárgya Sylvester dánosnak utazása, akit a levelek Írója, miután öt napig tartotta magánál vendégül, azon évi május 3-án kelt levelével bocsát útra I j-Szigetre Xádasdy Tamáshoz." Minthogy aláírása szerint ő ,.ludi raagister44 és „capellanus séd non papisticns44. kétségtelen, hogy a kedélyek ekkor már elfordultak a pápás egyháztól, ha tán a protestáns egyház nem volt is végképpen szervezve. Ha lett volna, aligha nemlegesen s valószínűleg szokásos módon, erőteljesebb kifejezéssel dokumentálja hozzátartozását; ha pedig már évek óta fenállott volna, nem lett volna értelme annak, hogy a szomszédban lakó Xádasdynak Török Bálint közeli rokonának — aki az itt történtekről idejekorán vehetett pontos értesüléseket — most hozassék tudomására, hogy az itt működő káplán „non papisticns'4. Elfogadhatónak látszik azonban — nem ellenkezvén vele semmi — régi Íróink azon állítása, hogy Pápát Bálint pap reformálta s valószínűnek, hogy az egyház végleges szervezése után ment Debreczenbe 1536-ban. Mokos Gyula. Szegény fejem törve, marva ? Vagy parasztot kurálgassak. Hogy majd eldönt a ködmenszag? Xem jutok én igy zöld ágra . . . Xossza hát a kathedrára! Ha itt szólok, más majd fülel; Ha tombolok, más törje el; Elöljárók, más utánom ; Elbólintok, más vigyázzon! Felkészültem én hát erre, Tudományból bő részt szedve. A logika szövevényig Rhetorika vastag könyvit Áttanultam; ég sphaeráit, A physika mit csak állit. Erkölcsről mit etliika mond S jó Homerus mit rendre hord, — Mind ezt mint vízfolyás tudtam . . . Egy paraszt se hinné rólam. Erre jött a kompendiom. Háromszer ezt is átturom. Torkig voltam igy lángészszel, Majd hogy számon folyt mái széllyel. Suhogtattam a subám is, Mintha dékán volnék már is. Megítéltem amit láttam, Intézkedtem gyorsan, bátran, Feladottat megfejtettem. Ránéztem s már megvolt sebten. Az Isten igaz szolgájának jó élete. Pastoralis versben. Irta: AXDREAE BÁLIXT.*) Ha úgy süldő gyerekkorban Papságról sok jót hallottam. Hogy mint úsznak a zsírba' mind Tisztelendő jó uraink S telt bendüvel miként hágnak Nyakára sok vig órának: Xo, mondók, ha szerét teszem. Nekem is lesz papköpenyem S tudom, hogy majd nem is kurta Kolbászt hoz a hallelúja. Mert mit adnám magam jogra *) Régi magy. költ. tára V. 267. *) Würtembergi fösuperintendens, egyike a 1/. szazad legkiválóbb s legeredetibb theologusainak. Iratait szelíd humor majd csípős élez és gúny. mindenek felett pedig szellem és igazság lengi át. Herder és llagenbarh elragadtatva dicsőítik ezen mindenesetre originális versezetét. Nyelve Lutherre emlékeztet, érdes, darabos, de annál erőteljesebb, mi a fordító munkáját nem kevéssé nehezítette meg. ”• S* Csak hely nem volt még számomra, Holott vártam a legjobbra. I)e mondók, majd valamelyik Csak nem várat sok ideig. Káplánnak mégy hamarjába’ Majd papnak is nem sokára, S mint esperes is vesztegelsz, Mig püspöki székedre lelsz. S felbágván igy a lajtorján, Tudom lesz is bő adomány. De Isten ments Harczerdőtől, Zord vidék- és bércztetőtól, Mert a gyomrom biz’ borbarát S jobb szereti Bacchus Ilonát. Itt szerencsét is lelhetek Borral kezdve jó üzletet. Mert kinél csak szűkén csordul, Kis helyéből ki nem mozdul. Annak megy csak feljebb dolga, Ki szekerét — keni. tolja. De volt még egy passus bátra, Mig mehetnék kathedrára. Minthogy többször próbálkoztam, A beszédből biz’ kifogytam.
