Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-23 / 47. szám
751 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 752 a vallásukat;*) ugyanezen évet jelüli meg Szatmár Németi Mihály is Condones catech. előszavában olyanul, amelytől Pápa földes urának Török Bálintnak elszakadását a régi egyháztól számitanunk kell. A későbbi Írók többnyire ezek után mentek, egyik ezt az adatot fogadta el, a másik amazt; de alig találkozik, aki ne erősitgetné, hogy 1531-ben az. egész városnak protestánsnak kellett lenni. Tóth Ferencz, kerületünk nagy tudományu püspöke megírván 1808-ban — még mint professor — az egyház történetét, miután nem akarta másoknak, a pápai származású Páriz Ferencz állításának hitelét nagyon kétessé tevő adatait figyelembe venni, mivel felőle az volt a véleménye. hogy „ö a históriai történeteknek eléggé utálnia szokott járni“ s azonfelyül „sokat tudhatott olyast a maga szülötte földje dolgairól, melyek már ma sehol megírva nem találtatnak,“3 *) vagy csak mert nem kereste, nem ismerte azokat: az 1522-ik évtől számítja Pápán a ref. egyház fenállását s az egyház eltérő nyilatkozatával ezt úgy hozza összhangba, hogy felveszi, miszerint az 1522-ik év általában a protestáns, az 1526. pedig a határozottan calviui irányú ref. egyház keletkezését jeleli. „Bálint pap Pápán már 1522-ben a reformácziót elkezdette és 1530-ig azt el is végezte“ mondja a Prot. ekklesiák históriájában (28 1.) is. Felvételét igen sok argumentummal iparkodik megerősíteni. csak az a kár, hogy nem követte a bizonyítékokkal szemben is ugyanazt az eljárást, mert igy nehezen hihetjük el állítását, megbizonyosodva pedig éppen nem vagyunk. A felhozott bizonyítékok két-félék: tekintélyiek és lehetőségiek; csakhogy a tekintélyiek állitói nem tekintélyek, a lehetőség pedig nem valóság. Ez utóbbiak rendén előadja, hogy Török Bálint Budán. a később Svájczba menekült Grinaeus iskolájában tanult ; hogy 1521-ben vette el a prot. érzelmű Pempflinger Márk leányát, az ev. ref. vallást pártoló Mária királynénak udvarhölgyét; hogy az 1523-iki kemény törvényt István bátyja miatt is hozták; végül, hogy ugyan ő később Debreczeuben is nagy előmozdítója volt a reformáczióuak. „így hát Török Bálinttal az ipa, felesége, attyafija, tanítója a prot. vallást 1523 előtt jóval megismertetvén. azt már 1522-ben ő maga jószágaiban, nevezetesen Pápán másoknak szokások szerint hirdette és terjesztette.“1) Mindezekre nem mondhatunk egyebet, minthogy meglehet, de nem bizonyos és pedig nemcsak az nem bizonyos, hogy Pápa városa már ekkor reform áltatott volna, de még az sem. hogy maga Török Bálint a prot. vallásra tért volna; csak az látszik valószínűnek, hogy a reformáczió alapelveit ismerte, sőt talán azokkal rokonszenvezett is. l)e hiszen az egyház nagyjai közül igen számosán már sokkal előbb belátták a reformácziónak in capite et in membris szükségességét, sürgették is hangos szóval anélkül, hogy az egyházból kiléptek volna. *) 1719. febr. 16-iki folyamodványukat közli Lampe — Ember Pál Hist. eccl. Traj. ad Rh. 1728. 525. 5) Dunántúli ref. püspökök élete. Győr, 1808. 25. *) Pápai ref. ekkl. hist. Komárom, 1808. 9. Tekintélyi bizonyítékai még sokai szerencsétlenebbül vannak összeválogatva. Pápai Páriz Ferenczre, mint feltétlenül megbízható tanúra hivatkozni nem lehet, mert egy az. hogy ez eseményekről 150 évvel később irt, azokról tehát közvetlen tudomása nem lehetett, de rólok még csak az akkor élt emberek előadásából sem értesülhetett; más az, hogy egyéb adatai is nélkülözik a hitelességet. Például Huszár Gál nyomdájának felállítását is Török Bálintnak tulajdonítja, holott Huszár 0várról 1559. márcz. 26. írja a kassaiakhoz5), hogy a nyomdát nem lévén képes saját költségén felállítani, kölcsönöket vett fel s vagy 100 magyar forinttal most is adós; Dévay második fogságát 1541-re teszi, holott ő maga már 1535-ben mindkét fogságát emlegeti6). Az egyháznak meg mig egyrészt érdekében állott minél hosszabb szabad vallásgyakorlatra hivatkozni, másrészt valószínűnek látszik, hogy az 1526. évet csak úgy emlité, mint a mohácsi vésznek, a török uralom kezdetének évszámát, amely az utánna következett szörnyű romlás folytán az időszámításban emlékezetes pontul szolgált és a határozottan meg nem jelelhető évnek kitételét pótolta. Szatmár-Németi munkájában pedig csak még 3 sort kellett volna elolvasnia, hogy rábukkanjon hypothesisének czáfolatára a következő mondatban: „Ugyan ez a Bálint pap már ennek előtte anno 1531. Pápát reformálta vala.“ Bizonyosan elolvasta ő ezt, de azon állításának igazolására, hogy Bálint pap Pápán a reformácziót 1522-ben elkezdette s 15Q0-ig el is végezte, Páriz és Ember Pál azon tudósítása lévén a leghatalmasabb argumentum, hogy Bálint pap 1531. már Debreczenben működött, ezt semmibe sem vette; mert akkor nem lett volna oka elvetni az előző mondatot sem, amely szerint „Török Bálint hozatá Pápáról Bálint papot anno 1536 tájban Debreczenbe, ki elkezdette ott a reformatiot és végbe is vitte.“ Pedig ugyan ezeu adatokat megtalálhatta volna Tolnai F. István Kalauzában7) is, aki a III. könyv XII. részében, amely „az igaz vallás üldöztetéséről és annak az üldöztetésben való álhatatos megmaradásáról és terjedéséről“ szól, az 563-ik lapon ezeket mondja: „Pápa városát 1531-ben Bálint pap vivé az evangeliomi világosságra.“ „Debreczent Bálint pap reformálá, kit Török Bálint lioza Pápáról alá 1536-ban“. Hogy Török Bálint nem vitte, mert nem is vihette Bálint papot 1531-ben Debreczenbe, világosan megmutatta Révész Imre a Prot. egyli. és isk. lap 1862. évfolyamában és pedig igen egyszerűen azon megczáfolhatlan körülményből, hogy ott neki magának sem volt akkor még semmi keresni valója, minthogy azt neki Zápolya csak 1536. szept. 30-án kötötte le zálogul.8) Ha pedig Bálint pap nem 1531-ben ment Debreczen reformálására, absolute semmi okunk mások ellenkező tudósításával szemben a megbízhatatlan Páriz állításának adni hitelt s s) Történelmi Tár 1890. egész terjedelmében közli a levelet. *) V. ö. Révész Imre: Dévay Biró Mátyás élete. Pest 1863. 33. ’) Kiadta Bornemisza Katának ajánlva 1679-ben. ') A záloglevelet közli Révész Imre Figyelmező 1874. 491—492.
