Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-16 / 46. szám
733 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 734 adnak elég munkát a jó lelkipásztornak, hogy a gyülekezet erkölcsiségét felvirágoztathassa, Ott van végre a gyülekezet vagyona. Sok gyülekezet a vagyon kezelését könnyen veszi, hajlandó adósságból építeni, az adósságot felhalmozni anélkül, hogy ezt a (elsőbb hatóság tudná; anélkül, hogy ezt időnként törlesztené. De ezt a jó lelkész nem engedi. Kendet tart és rendet tartat. A törvény előtt úgy maga mint gyülekezete meghódol. Nem szólok többet. De még egyszer összefoglalom teendőidet: a templomi szolgálatban hirdesd a tiszta igét lelkesen, az iskolában vezesd a Krisztus kicsinyeit buzgón, a gyülekezetben tartsd a kormányt kitartóan. Ezekben hass, alkoss, gyarapits s egyházad virágozni fog. Ezeket meghallva, azt kérdezem: Hajlandó vagy-e a lelkipásztori karban, itt közöttünk a templomban, iskolában, gyülekezetben a meghallottak szerint működni? igéred-e, hogy egyházi felsőségednek s annak törvényes rendeletéinek engedelmeskedel ? (Igen.) Ezen kézszoritással felveszlek a pápai ev. ref. egyházmegye lelkészei közé, kibocsátlak a szent ige hirdetésére, a szent sákramentomok kiszolgáltatására, és minden lelkészi teendők végzésére. Az Isten áldása legyen teveled. Úgy legyen. Szekeres Mihály esperes. A lelkészi hivatal. I)r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XXVI. De még gyülekezete tagjainak viszonylagos képességéről is informatiót nyer mert az egyháztagok tevékenységére is szüksége vau. S a gyermekek felett is nagy befolyást szerez. A prédikácziók legnagyobb része felülhaladja ezek felfogását; és igy az rájuk nézve inkább fárasztó. Csak szokásból vesznek részt benne. A prédikátor többnyire idegen előttük, a ki rájuk se néz s számukra egy szava sincs. Az istentisztelet által nem lévén érdekelve, gvakran egész életökre elidegenednek attól. De ha észreveszik, bogy a lelkész jóakarujuk, ha szívesen szól hozzájuk, midőn szülőiket meglátogat ja; ha nevükön szólítja ókét. midőn az utczán találkozik velők; ha tanulmányaik után érdeklődik s bátorítja őket: akkor ürömmel mennek a templomba. S ezek jelenléte inspiráló hatású. Mert amint a lelkész ezek ragyogó szemeibe, várakozást kifejező orczáira tekint, megemlékszik arról, hogy Krisztus mennyire szerette a gyermekeket s bizonynyal igyekszik olyat mondani, a mivel bennük a Krisztus iránt való szeretetet felébressze. Gondol rájuk a prédikáczió készítésekor, gondol, a midőn a gyülekezetre áldásért imádkozik. Míg a nyájat táplálja, a bárányokról sem feledkezik meg. Beszédje egyszerűbb lesz. mondatai pedig rövidebbek és sző közbe olyat, a mi a gyermeki kedélyre hat. S az az egyszerű illusztráczió megilleti az üregek szivét is. Valóban az anyák jóindulatát úgy nyerhetjük meg legkönnyebben, ha gyermekeik szellemi s erkölcsi fejlődése iránt érdeklődünk. S az atyák hajlama pedig követi azokét. Az a lelkész, aki a kis gyermekeket megnyerte. tapasztalni fogja, hogy azok szülői lesznek legbuzgóbb hallgatói. Themistoklesnek fiáról mondott ezen szavai nagyon is ismeretesek; „Ez a gyermek leghatalmasabb Görögországban. Mert Görögországot az áthéueiek kormányozzák; az átliéueieket én kormányzom; anyja engemet kormányoz; ez pedig anyját kormányozza.“ De, mindezen a lelkipásztori működésből származó előny >1; daczára sok lelkész idegenkedik attól. Azt vélik idejüket tanulmányozásra kell fordítaniuk. Vonakodnak meglátogatni a családokat, mert azt hiszik, hogy ez sok esetben mind a két félre nézve kellemetlen s haszon nélkül való. De ezek nagyon tévednek. Mert épen ezen látogatások szolgáltatják azt. amit könyvből nem tanulhat meg s amire egy sikerrel működni akaró lelkésznek feltétlen szüksége van. A könyvekből olyan tárgyak ismeretét nyeri el, a melyek elvont gondolkodást igényelnek. Egy szép. intellectualis birodalomban él. Körülötte a legjobb termékei vannak azon nagy élméknek. a kik földünk ékességei valának. Xem is lehet csodálni, hu idejének legnagyobb részét ily társaságban óhajtja tölteni. De hát nemcsak magasztos gondolatokra van szükségünk, hanem azokat alkalmaznunk is kell az emberiség életében. Intellectualis életet él; gondolatai a múlté, látományai a jövőé. Sejtelme sincs azon gyötrő gondok és gondolatokró1, amelyek a munkásosztály embereit keserítik. Krisztus leszállt a mennyből s az emberek közé vegyült, a lelkésznek is ott kell gyakran hagynia tanuló szobáját s azon, majdnem angyali elmék társaságát, hogy az élet közönségei ösvényén járjon. Ez nem csupán kötelesség, hanem a lelkészi sikerre nézve a legfényesebb kivánalom. Legyen ember az emberek között s igyekezzék azok hajlamát, rokonszenvét megnyerni, velük kell haladnia; kezet kell nekik nyújtania; segítenie kell azokat terheik hordozásában, aggodalmaikban, gondjaikban. így tölti be hivatását. Így tud beszélni gyöngédséggel, szeretettel. Érzelmeit hangiából kiérzi a nép, a legszegényebb is örömmel tapasztalja. hogy van hozzá is bátorító, biztató szava. Félénksége ne tartsa vissza a látogatásoktól. Epen félénksége teszi munkálódását széppé, llivei érezni fogiák. liogv nem azért jön hozzájuk, mintha gyönyörűségét találná a látogatásukban, lu nem jót óhajt cselekedni. Mint Isten követe jelenik meg. Le.ke gyöngédség- és szeretettel teljes; társalgása tiszta és tanulságos; megjelenése nemes; modora ment a bizalmaskodástól és a merev tartózkodástól; magaviseletével jövetelének czélját megköze-46*
