Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-11-09 / 45. szám

723 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 724 szettek előttem. Egy pillanatra kétkedtem is, hogy a szent­­irásban megvolnának, de reűecíálva, úgy találtam, hogy más gondolatmenettel kapcsoltam össze, más szebb helyek vonták magokra figyelmemet. Nagyon sok textust gyűjtöt­tem ig}' híveim látogatása alkalmával. Emlékszem, egy­szer egy hölgyet kisérteni egy szerény lakásba, a hol egy öreg néger nőt találtunk, szalmaágyon feküdt, halálos be­teg volt. Mégis úgy beszélt Jézus szeretetéről, oly türel­mesen viselte szenvedéseit, oly resignatioval és oly re­ménységgel beszélt, hogy mélyen megindultam. Nemcsak rám nézve vala ez leczke, — de úgy vélem, hogy ennek hatása meglátszott beszédeimen hetekig. Az igazi lelkész teendője: inteni, tanítani minden em­bert minden bőlcseséggel és tökéletessé tenni az embere­ket. Hogy ezt teljesíthesse, ügyelnie kell munkája hala­dására; „tanítást tanítás után, parancsolatot parancsolat után“ kell adnia. A földmives nem elégszik meg azzal, hogy a magot elveti. Hanem szereti vigyázni a kikelt ve­tés növését, nagy érdeklődéssel várja az aratást, midőn a megért gabna egybegyüjtetik. A lelkész is ép ily buzgó­­sággal nyomozza gyülekezetének lelkiekben való növeke­dését. Ha a szemekben könyet lát megjelenni, vagy egy lehajtott főt lát, tudja, hogy ott Isten lelke fogékony szi­vet talált, S óhajt találkozni azon atyafiuval s beszélni vele vallási tárgyakról; s azt az Idvezitőhöz vezetni. így követi a gyülekezetben észlelhető szellemi hatások nyo­mait ; és ha megkeményedett szivüekre, gondatlanokra ta­lál, óhajt velők beszélni, hogy megismerhesse nézetüket és hogy őket megnyerhesse. Van arra ut és mód, hogy az egyes emberek szivéhez férkőzhessünk s a hiv lelkipász­tor meg is találja azt az utat, bármint óvják is magukat, együtt munkálván a Szentlélekkel. találni fog olyan igaz­ságot, melylyel annak lelkiismeretét megilletheti. Sokszor azt tapasztalja, hogy egyesek bűnbe merültek s a rósz példák az ifjakat elcsábítják; terveket készít, melyek ál­tal ezen tévelygőket megmentse a romlástól. Miként a jó pásztor éjjel-nappal nyája mellett van, s védi őket a ra­gadozó állatoktól, ismeri és szereti nyája minden tagját s ha egy hiányzik közülök, addig keresi, mig meg nem ta­lálja: úgy a hű lelkész is szüntelen őrködik gyülekezete tagjai felett. Isten tette őt nyájának pásztorává, a veszély ellen való őrállójukká, A múlt nyáron ama nagy hegyen és síkságon utaz­tam keresztül, mely közöttünk és a csendes tenger között terül el. Gyakran megfigyeltem a pásztorokat, amint óriási nyájaikat folyton nagy gonddal őrizték. Láttam gulyáso­kat és meglepett az a nagy vigyázat, melylyel a számos gulyákra ügyeltek. A gulyás folyton nyeregben volt s sze­meit le nem vette a barmokról. Ha egy valami szakadék­hoz közelitett vagy elmaradt, rögtön utána ment a pásztor s visszaterelte, Mennyivel nagyobb egy keresztyén lelki­­pásztor felelőssége. Ha meg akarja nyerni gyülekezete hajlamát, ha beszédeit gyümölcsözni látni óhajtja, folyton őrködnie kell. EGYHÁZI ELET. Gyülekezeteink köréből. 1. A balaton-kisszöllősi egyházból. Egyházunk életmozzanatáról óhajtottam tudósítani b. lapodat; — de várnom kellett, haföltétetik-e a korona a nemes buzgalomra az által, hogy a szó és Ígéret tes­tet ölt magára? Alig 300 lelket számláló kisded gyülekezetünk saját közpénztárából renováltatta a nyár folyamán régi, kisded templomát, mintegy 700 frt erejéig. — Hogy a külsőnek megfelelően, tetszetős legyen a belső is, — az egyes egy­háztagok buzgalma és Isten anyaszentegyháza iránt való szeretete állított a megújított templomba egy fehér már­vány urasztalát 85 frt értékben; — helyezett reá uj ke­resztelő-edényt (23 frt), egy veres bársony (28 frt 40 kr.) s egy aranynyal himzett kék térítőt (20 frt); két fehér abroszt (6 frt), két kisebb selyemkendőt 5 frt értékben. A közadakozásból uj veres szőnyeggel borittatott be a szószék, ugyancsak abból renováltalak az urvacsorai po­harak is. Az adakozások értéke és összege, — miként az ezen évben nyitott „Aranykönyv“ mutatja, 205 forint. A megújított templomban f. évi augusztus hó 31-én volt a hálaadó istenitisztelet, összekötve ujkenyéri urva­­csorálással. Prédikáltam Ezsdrás VI. r. 22. v. alapján. A délesti istenitisztelet ideje alatt felolvastam a templom régebbi történetét, (1623-ban már romladozott lehetett, ezt igazolja egy testamentum töredék, tehát nem sokkal a reformáczió után építtethetett) s megemlékeztem a mos­tani javításról. — Es hogy e nap emléke maradandóbb legyen, még azon alkalommal ajánlatok, aláírások tétet­tek egy egyházi takarékmagtár felállítására. Ez az Ígé­ret lett ime valósággá a közelmúlt napokban: tényleg be lévén helyezve a magtárba 34 p. mérő árpa és 29 p. mérő rozs. SzOMBATH JÁNOS ref. s. lelkész. 2. A kadarkuti egyházból. A kadarkuti ev. reform, egyház folyó hó 26-án igen szép jelét adta kegyeletének az által, hogy egyik kedvelt s jó emlékű tanítója, néhai Babos Farkasnak, — akit 9 éve már, hogy igazi részvéttel kisért örök nyugalomra — sírját egy díszes emlékkővel jelölte meg. A boldogult 7 évig vezette a gyülekezetnek, közel száz növendéket számláló elemi iskoláját, oly szorgalom, hivatottság és eredménynyel, hogy a nép osztatlan tetszését és szerete­­tét érdemelte ki. Szép és nemesért lievülő lelkének bi­zonysága az, hogy az ő kezdeményezésére egy iskolai takarékmagtár alakult oly czélból, hogy az megerősödvén, jövedelméből egy második tanerőt állít és tart fenn idő­vel a gyülekezet. E magtár ma közel 300 mérő tőkével rendelkezik. Gyarapodását azonban a boldogult csak pár

Next

/
Thumbnails
Contents