Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-11-09 / 45. szám
715 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. az Istenhez, egy uj igazság, a tökéletesen kimentett Isteni akaratnak tökéletes betöltése. Az Isten országa elérkezett — mondja Jézus — keressétek annak igazságát. Az Isten országának beplántálását és nevekedését az egyes emberi szivben és a világban, a történelem fotyamában mesterileg terjeszti elő Jézus az Isten országáról mondott hasonlataiban és példabeszédeiben. Az egyszerű eszköz, mely által az Isten országa az emberi szivbe beplántáltatik, az Isten beszéde mint mag, mint ezt a magvetőről mondott példabeszéd tanitja. A négyféle föld, melyre a mag esik, mutatja, hogy azt teljesen és egészen csak egy kis töredék fogadja be. Ezen kis töredéknek fogékonysága, mint a mezőben rejtett kincs és a drága gyöngy hasonlata mutatja, egy oly érzelem, mely Isten országát a legfőbb jónak ismeri s megnyerhetéseért minden áldozatra kész. Emelett a két hasonlatban megmutattatik, hogy az Isten országa mint legfőbb jó az egyes embernek majd váratlanul, mint a szántóvetőnek a kincse, majd pedig hosszas keresés és vágyódás után jelenik még, mint a kalmárnak a drága gyöngy. A magától felnövekedő és gjúimölcsöket termő mag hasonlata (Márk 4: 26, 28.) átvezet azon hasonlatokra, melyek az Isten országának a népek, a világtörténelembeni folyamát terjesztik elő. A mustármag és savanyu kovász hasonlatai az Isten országának e földön csendes, de ellenállhatlanul győzelmes kifejlődését mutatják. Mind két hasonlatban az az alapgondolat, hogy az Isten országának rendeltetése kicsiny kezdetből eg\ etemes hatalommá lenni, a mustármag hasonlata szerint külsőleg az egész világra kiterjedésébe i . a savanyu kovász hasonlata szerint pedig az . 1. hogy belsőleg minden népet áthat. A gaLoii.t közé hintett konkoly és a tengerbe vetett h dó hasonlatai azt mutatják, hogy az Isten országának nevekedése nincsen akadály nélkül, az ő nevekedése küzdés egy ellenséges hatalom, a setétség országa ellen és ennek legyőzése. A gabona közé hintett konkoly hasonlata a jó és rósz ellentétet kezdetében és nevekedésében mutatja s a végpont a konkoly megégetésében, a messze távolban látszik. A tengerbe vetett háló a jó és rósz ellentétét az ő érettségében, a vég pontban veszi szemügyre, a jó és rothadt halak külö n választásában. 71tí Személyét Jézus az Isten országáról mondott ezen hasonlataiban jobban előtérbe állitja, mint hegyi prédikácziójában és meglehetős világlatban láttatja. A világ a szántóföld, melybe a mag hintetik, de a magot nem hozhatja elő; a világ a liszt, melybe a savanyu kovász vegyittetik, de ennek kividről kell bele adatni; az ember a szántó vető, aki a kincset találja a mezőben, a kalmár, a kié a drága gyöngy lesz: de a kincs és a drága gyöngy nem az ő kezük művei, hanem adomány. Jézus az, aki a magot az Isten beszédét hozza onnan felyül az Atyától, ő a Fiú, akinek kinyomozhatlan lényét teljesen egyedül az Atya ismeri, valamint minden lények között egyedül ő az, aki az Atyának kinyomozhatlan lényét teljesen ismeri ('Máté 11: 27.) s ezért az emberiség minden igaz istenismeretének az ő személyében lett kijelentés által kell eszközöltetni. A gabona közé hintett konkoly hasonlatában Jézus a gazda, a kié föld, a ki a jó magot veti, a ki a konkoly felett intézkedik és Jézus az is, aki a világ végén elküldi az ő angyalait s általuk az utolsó Ítéletet végrehajtatja. Ezen hasonlatban e szerint Jézus magát az Isten országa, sőt a világ urának is állitja, mivel a szántóföld a világ és a szántóföld az ő szántóföldje, az angyalok az ő küldöttei, a csűr, melybe a gabona utóbb betakarittatik, az ő csűre, és a konkoly is, ha nem tőle is, de az ő kezében van, mivel tőle függ, hogy most vagy később tépessék ki és hogy azután mi sors érje. így Jézus az Isten fia mindeneknek felette van: a világ szántóföld, az Isten országának plántálása, a konkoly, a teljesség csűre, az angyalok, mindennek szálai mindenünnen az ő kezébe gyűlnek össze. A hasonlatokban ez a szava hallatszik Jézusnak: „mindenek nékem adattak az én Atyámtól.“ (Máté 11 : 27.) Annyira központjává teszi személyét Jézus a hasonlatokban az Isten országának, hogy méltán hibáztathatjuk azokat, akik azt mondják, hogy tudományát ugyan becsülik Jézusnak, de személyéhez semmi közük. Emil. A*
