Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-26 / 43. szám
OSO felnőtteknek van szánva, vsak az a nagy kár. hogy ami a legfőbb czél volna. az egyháziasságra való vezetés. illetve nevelés hiányzik belőle. Mert tárgyait leginkább irás. számvetés, olvasás képezik s legfölebb csak annyi jut belőle a vallásos oktatásra, hogy az olvasás a bibliából történik. Igaz, liogv mivel a mi hitünknek és vall hsunknak zsinórmértéke a szentirás. ezen oktatásuál a biblia olvastatása elkerülhetetlen, sőt szükséges: de mennyivel szebb és áldásosabb volna, ha ezt a lelkész végeztetné, vagyis a vallás tanítását itt is kezébe venné. Természetes azonban, hogy nem volna szabad megelégedni esak a bibliaolvasás és magyarázással, hanem az egyházhoz való hű ragaszkodás és iránta való áldozatkészség megszilárdítása végett meg kellene ismertetni egyházunk történetének e czélra különösen alkalmas részeit és a nevezetesebb reformátorok életét stb. Fájdalom azonban, nagyon könnyen össze lehetne olvasni azon helyeket, a Ind a lelkész — mint itt Páp,;n is az ev. ref. egyház ismétlő iskolájában történik — a vallás tanítását vezetné! 11a tehát még a közelebb említett hiányok nem létezése esetében is áldásos volna a felnőttek oktatása, menynyivel inkább igy! Hogy pedig mik legyenek eme oktatásnál a követendő főbb elvek, mik a különösen alkalmas tárgyak, azokat egy uvatottabb toll igen szépen leírhatná. Az azonban bizonyos, hogy itt első helyen a szent könyv és az egyház története állana. Ma már kevesen vaunak a nép között, kik a bibliából szó szerint idézetet idézetre tudnak mondani; annál kevesebben, a kik a szent iratok íróinak életét esak vázlatosan is ismernék. Mily nemes alakokat mutat fel azonkívül az egyház egyetemes történelme, valamint a hazai is. Hány olyan jelenet van. melyek a híveknek hitbeli hűségét, áldozatkészségét megpróbálták s igényelték. Mennyi esemény van a mai egyházi életben is. melyek felvilágosítást, megmagyarázást kívánnának. De nem is kísérlem meg többet is előszámlálni azon tárgyak közül, melyek anyagot szolgáltatnának a felnőttek oktatásához s a melyekről szívesen óhajtanának tudni egyszerű híveink, összejővén úgy téli estéken 1 -3-szor egv héten, mi által sok rendetlenségnek és dorbézolásnak is elejét lehetne venni. S ha valaki ezt kivihetetlennek mondaná, állítását határozottan vissza merem utasítani; mert mint a fővároshnii pár éve megkezdett vallásos felolvasások mutatják, híveinknek intelligens elemében is megvan az érdeklődés, hogyne lenne meg ez egyszerű, de értelmes népünknél, melv az egyház életének annyi nem ismert kérdéséről szeretne tudomással bírni. Azt is mondhatná valaki, hogy ina már sok helyen és pedig kisebb helyen is vannak népkönyvtárak s igy is van alkalom szellemi táplálkozásra. Nem is említve az egy. háziasság felébresztését s azt. hogy sok helyen még nincs könyvtár, csak azt említem meg. hogy hát ez esetben nincs-e szükség útmutatásra, nem kell-e befolyni a lelki vezetőnek arra. hogy lehetőleg olyan müvek szereztessenek meg. melyek nemcsak mulattatok, de erkölcsi tekintetben is eredményt szilinek? Kgy éld ránt tegyük fel bár e tekintetben is a legjobbat: a felnőttek oktatásának szükségessége meg mindig GttO fenforog. És pedig nemcsak azért, mert ez elé egészen más czél van kitűzve, mint a mi a könyvek olvasása által is csak részben éretik el. hanem igenis azért, mert kényes dolog volna azt erősíteni, hogy az említett okoknál fogva különben is hiányos elemi egy házias oktatás és a heti katedrái tanítás elegendő. — hogy az előbbi emennek sikeréhez biztosítékot szolgáltatna. Sőt. azt mondhatjuk, hogy ez a legnagyobb mértékben nincs meg s a kettő között nemcsak tátongó mélység van. mely betöltésre vár. de sok szükséges közleni és megismertetni való azokból hiányzik is. E mellett a haladó korszellem mintegy fenhaugou hívja ezt életre: mert ha az élet egyéb nyilváuulásainál szükséges és létezik is a fejlődés, haladás: képtelenség* volna azt hinni, hogy az egyházi életnek erre nem lenne szüksége. Nincs is. aki ezt kétségbe vonná s bár ez intézmény létrehozása által igaz. hogy a lelkészi teendők szaporodnának: mégis azt kell mondanunk: felnőttek oktatása jöjjön el a te országod. Hogy pedig ez csak a véletlenre és az egyéni tetszésre, jó szándékra ne legyen bízva, kívánatos volna, ha a már-már összeülendő zsinat a felnőttek oktatását a lelkészi teendők közé kötelezőleg besorozná. Fí'tlöi* József. TÁRCZA. A fügefa megátkozása. .. Ks másod napon, mikor Hethaniából kimentek volna, megéhezek. Ks mikor távol látott volna egy leveles fügefát. oda méné. ha találna valamit rajta; és mikor oda ment volna, semmit nem talál a leveleknél egyebet, mert nem vala még a fügeérésnek ideje. Akkor .lézus felelvén monda a fügefának: soha ezután senki ne egyék terűkul gyümölcsöt. Ks regggel a fügefa mellől elmenvén. látták, hogy gyökerestől megszáradott volna.“ Márk: XI: 12, 13r 14. 20. Máté XXI: 18. Itt. Kingslei az ö Hypatia-jában Synesius püspököt igy szólaltatja meg: ..Midőn még pogány voltam, nem fért a fejembe a fügefa megátkozásának története. De midőn megtanultam mi az ember, hogy t. i. nem más az. mint a teremtettség egy része, holott eredetileg Isten képmásává, teremtetett: ekkor úgy tetszett nekem, mintha szerencse lenne az. ha minden fügefa elátkoztatnék a földön, mihelyt egyetlen ember szelleme abból tanulságot meritene.1LDe nem szükséges, hogy az ember pogány legyen, hogy kissé megfájuljon a feje, ha a fentebbi történetre, gondol. Kzeren és ezeren a biblia olvasói és magyarázói közül ép úgy voltak ezzel, mint az öreg Synesius. Való igaz az. hogy ezer fügefáért se volna kár. ha csak egyetlen halhatatlan lélek húzna is abból hasznot az életpályára. Igy is talál a fügefával történt említett symbolic»* cselekvény. Igy látszik azonban, hogy itt nemez az eset. Hogyan kívánhat az l'r gyümölcsöt a fügefától és h;t-DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP.
