Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-19 / 42. szám
671 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 672 Harmadik föltétel Isten parancsa iránt való föltétien engedelmesség. Ezekiel megállóit a csontokkal fedett mezőn. Az élet minden jelei eltűntek. Még csak egész csontváz sem vala ott; hanem egyes szétszórt csontok. Es mégis igy kellett szólnia: ,.Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Ur beszédét.“ Ennél kedvezőtlenebb munkatér nem gondolható. Hogyan hallanának a megszáradt csontok? Hogyan kelhetnének uj életre? A próféta mégis engedelmeskedett a parancsnak, Teljesítette kötelességét. így kell a lelkésznek is mennie, bármily keveset Ígérő legyen is a munkamező — a bűnösök közé, a tudatlan pogáuyok közé, a cannibálokhoz. bárha elődjét megölték és megették is. Ezen parancsnak engedelmeskedik. „Elmenvén mind e széles világra, prédikáljátok az evangyéliomot minden terem tett állatnak.“ Ez a rendeltetése. S a történelem bizonyítja. hogy a megszáradt tetemek meghallják az Ur igéjét. Ez a természetfölötti hatalom akkor jő segélyre, ha a lelkész kötelességét teljesiti. Krisztus az emberi törekvésre igy nyilvánítottá elismerését: „Amit tehetett, azt mivelte.“ S ha a lelkész megteszi mindazt, amit tehet; ha összes erejét, tudományát, ügyességét használta, ha Istentől nyert tehetségeit mind alkalmazta: ekkor jő az isteni segély. De ha úgy várja ezen segélyt, hogy a tanulmányozást elhanyagolja, idejét hiábavalókra vesztegeti, az élvezeteket keresi: ne csodálkozzék, ha csalatkozni fog. Az ilyenekre vonatkozik azon mondás: „Átkozott, aki az Urnák dolgát csalárdul cselekszi.“ Egy-egy Ananiás az ilyen, aki az ár egy részét visszatartja magának. Ismét másik feltétele a próféta által hangoztatott reménynek Ígérete: „így szól az Ur Isten ezeknek a tetemeknek : Iliié én bocsátók ti belétek lelket és éltek. És adok ti reátok inakat és húst adok reátok és bőrrel beboritlak titeket és adok ti belétek lelket és éltek; és megtudjátok. hogy én vagyok az Ur.“ Ez az ígéret és a reménység evangyélioma. A legaljasodottabbakhoz és legbünösebbekhez szól ez. A törvény villámlása, mennydörgése nem ilyen hallgatók számára való. Hanem a kevélyek és elbizakodottaknak való. A szegények, a nyomorultak és az eltiprottaknak a reménység és kegyelem evangyélioma ezt hangoztatja: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.“ 8 ezen Ígéret hirdetésére mily csodálatos változás jött létre. „Egybemenének a tetemek, minden tetem az ő teteméhez,“ inak és hús nevekedének rajtok. Ekkor a prófétának ez rendeltetett: „Prófétálj a léleknek, profét*Íj embernek fia és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Ur Isten: A négy szelek felől jöjj elő te lélek és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy éljenek.“ A próféta hozzáteszi: „Prófétálék azért, amint hagyta vala nékem; és lélek méné ő beléjük és megélődének és álla az Ő lábára igen nagy sereg.“ Ebből arra taníttatunk, hogy egyedül az isteni lélek az élet eszközlője s az a predikálás hiábavaló, melyhez az nem társul. Az a lelkész blasphémiát követ el, a ki a munkája dicsőságét magának tulajdonítja. „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkem által, azt mondja a seregeknek Ura.“ Azt mondják önök talán, hogy ezen látomány egyedül Izrael népére vonatkozik s az egyedül annak nemzeti ébredését jelzi. Ezt megengedem, de az isteni működés elve ugyanaz, s a szellemi igen gyakran az anyagiakban tükröződik vissza. Gondoljunk a pünkösti jelenetre, a midőn az Atya Ígérete beteljesedett és drága ajándékot adott. Körülbelül 800 évvel előbb leírta azt Jóéi bámulatraméltó részletességgel. Ez a prófécia teljesedett be. Az atya megígérte ezt s maga az Idvezitö is. A tanítványok együtt valának mindnyájan egyakarattal. Úgy vélem a templomban valának ekkor, mert az imádkozás ideje volt. Itt szoktak találkozni, mert „mindennap a templomban valának áldván és dicsérvén az Istent.“ Mintha látnám, mint különítették el magokat a zsidóktól. Ötven nappal előbb, midőn Jézus a kereszten függött, — az estéli áldozat idején a templom kárpitja szétrepedt. Mintegy jelezvén, hogy a zsidó szertartásoknak vége elkövetkezett. S ekkor a reggeli áldozat idején az uj istentiszteletnek és a dicsőbb jövő megkezdődésének jelzésére „nagy hirtelenséggel lön az égből, mintegy zugó szélnek zendülése, mely eltelé az egész házat, amelyben ülnek vala. Es látának kettős tüzes nyelveket: és üle mindenikre azok közül. Megtelének pedig mindnyájan Szent Lélekkel és kezdőnek szólni más nyelveken, a mint a Szent Lélek ád vala nékiek szóluiok.“ Illyés is midőn a Hóreb hegyén Istennel beszélt, előbb nagy erős szelet és tüzet látott. Tűz volt mindig az Isten jelenlétének jelvénye. Az Ábrahámmal kötött szövetséget egy füstölgő kemencze és tüzes világosság, mely általment az áldozat elvagdalt tagjain, jelezte. Isten jelenlétét jelezte az égő csipkebokor, a tüzes oszlop, s Illyés imájára a mennyből alászállt tűz. Ezen jelvény még eddig mindenkor egységes volt. S úgy vélem, a tanítványok feje fölött is egységes volt, úgy oszlott szét kettős nyelvek alakjára s szállt fejükre. Ez volt az isteni hatalom jelvénye, mely bennük munkált, hogy más nyelveken szólnának. Ez a külső, látható jele az Isten jelenlétének, a bensőt, a szellemit symbolizálta. Az isteni erő tüzes nyelv lesz az emberben, vagyis egy égő vágy, hogy az igét hirdesse az embereknek. A fülbegycnás Ausztráliában, Amerikában és Francziaországban.*) (Vége.) Montrealban találkoztam Ubrik Borbálának egy unokaöcscsével. aki Krakóban volt akkor, midőn nagynénjét megtalálták a borzasztó börtönben. Ez nemcsak megerősítette mindazt, amit a sajtó mondott közeli rokona kinoztatásáról, és annak okáról, hanem egyenesen ott hagyta a róni. katli. egyházat, melynek gyóntatószékei, az ő személyes tapasztalatai szerint, a romlottság iskolái. *) Mutatvány Chiniqui híres munkájából, mely Angliában 27 kiadást érvén, 135,000 példányban kelt el. Magyarra fordította és kiadja Révész Mihály barátunk, kinek lapunk 35. számában közölt előfizetési felhívását e helyen is melegen ajánljuk a t. olvasók szives figyelmébe. Szerkesztő.
