Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-19 / 42. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 6Í3 Chicagót 1851-ben látogattam meg először Vandevelde püspök sürgető kérésére. Illinoist lehetőleg be kellett telepíteni rúm. katholikusokkal Kanadából, Franeziaországból és Belgiumból, hogy felállíthassuk ezt a szép államot, mely akkor még vadonszerü volt s a katli. egyház ellenőrzése alatt állott. Itt kérdezgettem egy paptól a megboldogult püspök halálára vonatkozó részleteket. A papnak nem volt semmi érdeke, hogy engem megcsaljon és eltitkolja az igazságot és szemmel láthatólag bánatos kedélyű volt. midőn előadta a következő részletet, melyről biztosított, hogy az esemény nagyon szomorú, de igaz: ,.M .... plébános (grand vicar.) szerelmi viszonyt folytatott szép bűnbánójával, egy apáczával, a lorettói konvent főnöknöjével. Hogy bukásának következményét eltitkolja, egészsége helyreállításának ürügye alatt elment egy nyligeti városba, ahol csakhamar meghalt, miután egy holt gyeim eket szült." Bár ezen bűnt lehetőlep' titkolták, mégis eljutott abból annyi a püspök füléhez is. hogy indíttatva érezte magát. miszerint megmondja a gyóntatónak, hogy ő kénytelen vizsgálatot indítani és ha bűnösnek találja, egyháztilalom alá veti. (interdietum.) A pap jámbor képpel és méltatlankodva tagadta bűnösségét és azt mondta, hogy ö örül a vizsgálatnak, mert ártatlansága biztosan ki fog tűnni. I >e komolyabb megfontolás után megváltozott gondolkozásmódja. Hogy megkímélje a püspököt a vizsgálat kellemetlenségeitől, mérget vett be. mely őt hat napi szenvedés után megszabadította az élet nyomorúságaitól. A halál okául közönséges betegség állapíttatott meg!!! Fiilbegyónás. fiilbegyónás! íme egy nehány a te titkaidból,! A detroitbeli nép (Miehigánban) még nem felejtette el azt a kedves papot, aki gyón tatója volt öreg és ifjú katholikus nőnek ,.a la mode." Még mindnyájan emlékeznek arra a sötét éjre. amelyen elszökött Belgiumba egyik legszebb bűnbánójával és magával vitt 40<»> dollárt, mit Lefebre püspök erszényéből vett ki úti költségül. Fs ki nem rokonszenvezik ugyanezen Detroit városban azon fiatal orvossal, kinek szép neje gyónta tójával megszökött, a legjobb akaratú feltevés szerint azért, hogy lelki és szent (?) orvosának állandóan boldogító társaságában lehessen! Jöjj velem szives olvasó Bourbonnais-Groveba és ott mindenki megmutatja neked Uoujreault pap fiát. ki egyik szép bűnbánójától született. Ne mondd, hogy ezek kivételes esetek, mert én kész vagyok bebizonyítani, hogy ez a kibeszélhetlen siilyedés és erkölcstelenség Kóma papjai legnagyobb részénél a rendes állapot. Hyacinth atya nyíltan kijelentette, lmgy azok közül százból 99 bűnös viszonyban él a megejtett nőkkel. És nemcsak a közpapság sfllyedt le a titkos és nyilvános gyalázat feneketlen örvényébe, mert a püspökök, pápák és bihornokok se különbek. Ki nem ismeri az amtidalei leánynak érdekes történetét Ausztráliában, ki megvallotta szüleinek, hogy az 6 csábítója nem más. mint főtisztelendö Mahoney püspök úr! Ks midőn a felbőszült atya elégtételt követelt, nem n\il-G7-i vános tény-e, hogy 350 font sterlinget kapott a pápa, püspökétől azon feltétel alatt, hogy családjával együtt San-Franciscóba költözik, ahol bűne titokban marad. De a bűnös piispök-gyóntató szerencsétlenségére, a leány még elutazás előtt életet adott a kis püspöknek. Elfelejti-e valaha az ausztráliai nép Nihills atya történetét, kit három évi fegyházra Ítéltek egyik bűnbánóján elkövetett, kimondhatatlan bűnéért? Ez juttatja eszembe Cahill atya szomorú sorsát, aki nemrég saját nyakát metszette el Fj-Angliában. hogy kikerülje azon szép leány üldözését, akit gyónásának meghallgatása után elcsábított. Ki nem hallott azon bostoni plébánosról, (grand vicar.) aki három évvel ezelőtt megmérgezte magát, hogy kikerülje a büntetést, melyre a legfelső törvényszék Ítélte egyik szép bűnbánójának elcsábításáért. Nem ütődött-e meg az egész Francziaország az előkelő Cadiere Katharina és számos ifjú barátnőjének vádiratán. melyet gyóntató atyjok, a jezsuita Girard János ellen kibocsátottak ? Azon gazság. — melyet ez a szent (?) atya és segédei véghez vittek szép bűnbánóikon, részleteiben olyan jellegű, hogy nincs keresztyén, aki azt újra leírja és nincs keresztyén, aki megtűrné, hogy olvasás végett szemei elé tegyék. Ha ez a fejezet már különben is nem volna elég hosszú, elmondanám, hogy Achazius atya. egy apáczazárda felügyelője Durenban, Francziaországban, hogyan szokta megszentelni a fiatal és öreg nőket, kik neki meggyóntak. Áldozatainak száma oly nagy volt és azok társadalmi állása oly kiváló, hogy Napoleon kötelességének tartotta kezébe venni a botrányos ügyet. Hogy milyen utón szokta vezetni ezaszent(?) gyóntató atya az Aix-la-Chapelle környékbeli előkelő leányokat, férjezett nőket és apáczákat. egy fiatal apácza által jött napvilágra, aki elszökött a pap hálójából, és Francziaország császári hadseregének egyik főtisztjéhez ment nőül. Férje pedig úgy gondolkodott, hogy neki kötelessége Napoleon figyelmét felhívni azon visszaélésekre, mit ezen pap a gyóntatószék útján elkövet. De a nyomozás, melyet az államkancellár Le Clerq és Gall professor vezettek, oly *ok papot és oly sok magas rangú nőt kompromittált, hogy a császár teljesen elcsüggedt és félt, hogy azoknak megszégyenítése Francziaország előtt, újra felidézne az 1792. és 1793-iki mészárlást, midőn harmincezer papot, barátot és apáczát könyörtelenül felakasztottak, agyonlőttek. mint a közerkölcsiségnek és szabadságnak engesztelhetlen ellenségeit. Fgyde épen ekkor szüksége volt ezen nagvravágvó embernek a papokra, hogy odabilin- C'rlje általuk Francziaország népét szekerének kerekeihez. Hirtelen beszüntette tehát a törvényszéki nyomozást azon ürügy alatt, hogy sok család becsületet megmentse, melyeknek férjezetten és férjezett nő tagjait a gyón tatók elcsábították. Úgy gondolkodott, hogy mind az eszélyexség. mind a szemérem azt kivánja, hogy ne emelje feljebb a sötét és vastag leplet, mely mögött a gyóntatok rejtegetik ördögi mesterségüket és szép bűnbánóikat. Elégnek tartotta élethossziglani börtönre vettetni Achazinst és paptársait. De ha szemeinket az egyszerű gyóntató papokról