Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-10-12 / 41. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 660 659 liopry panaszt emelek önnél az orvoslás biztos reményében. 1876 körül a Clarence-utczán laktam ezen városban és akkori súlyos betegségem ideje alatt meglátogatott engem Sheridan atya a szent Mária egyháztól, valamint Maher atya is. Az előbbitől részesültem az egyház utolsó szertartásában. miután azt hittem, hogy halálos ágyamon fekszem. Félórával Sheridan atya távozta után Maher atya látogatott meg és minden áron rám akarta tukmálni papi szolgálatát, mitől azonban én vonakodtam. Az asztalon volt egy üveg égett bor s mellette egy pohár, melyben azelőtt egy kis himbojolaj volt az én használatomra. Maher atya megkívánva a szeszt, a szobában levő férjem megkínálta, hogy töltsön magának. Töltött is, de abból a pohárból ivott, melyben az orvosság volt és észrevéve a tévedést, egy tiszta pohárba öntött újra s azt is megitta. Akkor azt kívánta, hogy férjem távozzék a szobából. Majd ágyamhoz jött, állítólag, hogy az egyház szertartása szerint engem kiszolgáljon. Én ellenszegültem, mire ő erőszakra emelte fel kezét s a legilletlenebb támadást intézte ellenem. Az ellenállási küzdelemben hálóköntösömet összetépte. Biztosított, hogy semmi bántódásom nem lesz, ha beleegyezem az ő borzasztó gondolatába, (kiáltások: oh! oh!) azt mondva, hogy amit ő tett, azt a szent rendeletek megengedik és azt az egyház se tartja bűnnek. (Szörnyüködés.) Végre volt annyi erőm, hogy behívjam férjemet, mire Maher atya kénytelen volt elhagyni a szobát. Féltem elmondani férjemnek mindazt, ami történt, mert tudtam, hogy Malier atyán boszút állana. Minthogy azután én úgy értesültem, hogy Maher atyát felfüggesztették valami másokból, szükségtelen volt, hogy ezen ügyben lépést tegyek. De minthogy a folyó hóban nevetett atyát rendes papi ruházatában láttam házam előtt elhaladni, bárha még mindig némi ellenőrzés alatt áll is, elhatároztam, hogy benyújtom ellene panaszomat, melyre oly gazdagon rászolgált. Azt is hozzáteszem, hogy Maher atya, midőn férjem megszalasztotta a házból, tökéletesen be volt rúgva. Maradtam kiváló tisztelettel főméltóságoduak alázatos szolgálója Dillon Margit Anna.“ Dillon asszony azután terjedelmesen részletezte az ügyet s megvilágositotta a levél minden részletét és elmondta, hogyan kereste fel a generális vicarius (Sheridan esperes) hogy elpalástolják a dolgot. Azt mondá, hogy az esperessel folytatott hosszas párbeszéd folyamán az esperes azt állította, hogy Vaughan érsek könyezett a levél miatt s hogy az esperes az ő róla táplált állandó jó véleményének adott kifejezést. Egy kérdésre felelve azt mondta neki az esperes, hogy „aki egyszer pap lett, mindig pap marad,“ mire ő igy felelt, „aki egyszer gyalázatos lett, mindig gyalázatos marad.“ Ezután egy más pap látogatta meg és kérdezte, hogy miért nem jár templomba. Azt hozta fel okul, hogy három gyermekének gondviselése nem engedi. Egyszer egy pap meglátott asztalán egy protestáns bibliát s más könyveket is és igy szólt: „Úgy látom, hogy önnek eretnek könyvei vannak, tegye el őket kéz alól vagy égesse el.“ 0 azonban azt felelte, hogy nem teszi, mire a pap azt mondta: „Ha ön nem adja nekem ezen könyveket, én önt nem fogom feloldozni.“ 0 azt felelte, hogy nem törődik vele, mire a pap eltávozott. Ezután a Dens Theologiájának Vl-ik kötetéből a 305-ik lapról a gyóntatószék tanára vonatkozó részleteket olvasta fel e nő. Állította, hogy a papok Istenhez hasonlítják magukat a gyóntatószékben, holott azon kívül csupa embereknek bizonyulnak. Azon szennyes nyelvezet jellemzésére pedig nem talál szót, melyet a .papoktól kénytelen volt a gyóntatószékben hallgatni. O kétszer ment férjhez és nem sokára első férje halála után elküldte leányát gyónni. A pap azt mondta a leánynak, hogy az ő megholt atyja, aki protestáns volt, mint eretnek a pokolba jutott. Sürgette, hogy a katli. nők ne engedjék gyermekeiket a gyóntatószék által bosszantatni és lesülyosztetni. Reményű, hogy a szülék annyival inkább távol fogják tartani attól gyermekeiket, mivel a papok oly durva kérdéseket intéznek hozzájuk, hogy az által a gonoszságot ébresztik fel azokban és megtöltik azoknak lelkét érzéki gondolatokkal életük hajnalán. (Éljenzés.) O komolyan tanácsolja minden katli. férfinak, hogy ne engedjék a papokkal egyedül maradni nejeiket. Napoleon kidolgozta a tervet, amely szerint fiához a gyóntatószékben a kérdéseket intézni kell. Ha Napoleon ily gondos volt fiával szemben, mennyivel inkább kellene vigyázni azoknak, akik az élet alantabb légkörében élnek. Dillon asszony ezután kivonathat olvasott fel Dens Theologiájából s más oly könyvekből, melyeket a róm. katli. egyház zászlóvivő müveinek tartott, hogy megezáfolja Constable asszony állításait. Az ő tapasztalata épen úgy, mint a másoké, világosan bebizonyította, hogy az utczai lányok legnagyobb száma onnét keletkezik, hogy felelni tartoznak azon aljas kérdésekre a gyóntatószékben. (Éljenzés.) De nemcsak ezen leányok legnagyobb része katholikus, hanem kórházaink, emberbaráti intézeteink azokkal vannak tele, kiknek korai élete a gyóntatószékben aljasult el. (Halljuk, Halljuk.) Záradékul érintette Dillon asszony a sacramentum kérdését, megjegyezve, hogy a papoknak nagy gondjuk van arra, hogy igyák a bort. — a Krisztus vérét. — a népnek pedig osztályrésze a czukorlepényke. (ostya) a Krisztus teste. (Nevetés.) Dillon asszony viharos éljenzések közt hagyta oda az emelvényt, Megjegyzései gyakran nagy éljenzéseket és tapsokat idéztek elő. Tisztelendő Allen úr egy levelet olvasott még fel, melyet a felolvasó nő ma estve kapott, mely egy kivonatot foglalt magában a S. M. Héráidból, mely azelőtt négy évvel jelent meg egy apát büntetésére vonatkozólag, amiért négy leány irányában patthoz nem illő módon viselte magát a gyóntatószékben. Szives köszönetét szavaztak a felolvasó nőnek; hasonló megtiszteltetés érte Neill urat is az elnöklésért. Áldás és nemzeti karének zárta be a gyűlést fél tízkor.“ Hallott-e valaha a világ undorítóbb romlottságot ezen papénál? Ki nem borzad ezen gyóntató látására, aki bírókra kél haldokló bűnbánójával, összetépi annak hálóköntösét. hogy kielégítse aljas vágyait? Mily borzasztó látványt tár itt a keresztyén népek elé az isteni gondviselés keze! Egy haldokló nő kénytelen gyóutatójával küzdeni, hogy érintetlenül megőrizze tisztaságát és becsületét! Hálóköntösét összetépi Róma baromias papja! Az amerikai és angol nép, ha szabatosabban szeretné tudni, hogy mi történik a gyóntató atyák és női
