Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

661 bűnbánóik közt. menjen el a szép Malone városába, l j­­^ ork államba. Ott meg- fogják tudni a törvényszék nyil­vános tudósításaiból, hogy Mc. Nully atya mint csábította el szép bűnbánóját Mc. Farlane kisasszonyt, akivel egviitt kosztolt és akinek tanítója volt. Meg fogják tudni, hogv a haragra lobbant szülék mint vették üldözőbe őt és hogy mint Ítélték el 2000 dollár bírságra, mit azonban vonako­dott megfizetni. Bebörtönözték. de onnét kiszökött, elment Kanadába, hol a püspök szívesen fogadta s az ir leányok gyóntatói közé őt is alkalmazta! Nem visszhangzik-e még a világ a krakói apácza­­zarda borzalmaitól Ausztriában. A róni. katli. sajtó min­den megfeszített törekvése daczára el tudta-e palástolni es tagadni az igazságot? Nem bizonyult-e be szemmel láthatólag, hogy a szerencsétlen apáczát I biik Borbálát teljesen mezítelenül találták meg egy borzasztó sötét, nedves, piszkos börtönben, ahol azért tartották fogva az apáczák. mivel vonakodott az övékéhez hasonló gyaláza tos életet folytatni az ő gyóntató atyjokkal. Pankiewicz­­czel ? Ks ez a nyomorult pap nem bizonyitotta-e be az ellene emelt vádak igazságát az által, hogy dudásként önmaga vetett véget életének? < Vége köv.) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Válaszul. Nt. Barla Károly alsó-segesdi lelkész ur a Dunántúli Prot. Lap szept. 28. számában „olyan tu­dós embert keres, ki őt a csurgói főgymn. convictusi pénz­tár hollétéről tudósítaná." Felhívása folytán van szeren­csém tisztelet- és szeretettel tudatni, miszerint a kérdéses pénztár el nem veszett, de még csak el sem tulajdonitta­­tott. hanem az 1889. évben meghalt pénztáros (Sziics .Mi­hály) vejénél van s hogy e pénztár a f. év nyarán válasz­tott pénztári kezelőnek miért nem adatott át még eddig, arra nézve tessék illetékes helyen kérdezősködnie. Meg­nyugtatására ennyit: az átadáshoz csak a hivatalos actus kívántatik! — (Jige. 1880. október 4-én. Császár István. V budapesti értekezleten, mint a „Ivözpapok Lapjának" legközelebbi számában olvassuk, kerületünkből részt vettek; Begedy István esperes. Cseke Bálint. Héjjas Károly. Janó István. Márnli Márton Tamás. Mezey János, Pap Klek. Pap Sándor. Szabó János (Szenna). Szabó Xsig­­mnnd és Thury Fiele lelkésztársaink. I gy a tárgyalások menetét, mint az elfogadott kérvény szövegét tekintve csak gratulálhatunk a jelenvoltak tapintatosságának és törvény­tiszteletének; mert hiszen nincs egyetlen józan protestáns ember sem. ki a szegényül díjazott lelkészek sorsának ja­vítására a törcém/es egyházi hatóságok utján tett oly lépé­seket. melyek autonómiánk Itánninemii esorbitasaf határozot­ton kizárják, a legmelegebbén ne pártolná es üdvözölné. Viszont azonban nem fojthatjuk el a felett érzett vissza­tetszésünk kifejezését. hog\ a »Közpapok Lapja" legutóbbi számában a szerkesztő ilv nagv. de üres szavakat bocsát l>62 világgá: „az 1881-iki(egyházi) törvények kivetkeztettékref. egyházunkat annak eredeti zsinatpresbyteri rendszeréből.*4 továbbá: ..ezen törvényeknek épen az a legnagyobb hibája, hogy a gyülekezetek jogait konfiskálta," ..e törvények a. fő- és közpapok közt áthidalhatatlan űrt ástak." Jó lenne már egyszer, ha azok. kik oly igen szeretik hangoztatni e nagy szavakat, igyekeznének azokat komolyan és alapostul be is bizonyítani. Az elkercsztelések tárgyában legújabban két. röpirat jelent meg s küldetett be szerkesztőségünkhöz- Mindkettő álnevű szerző munkája; az egyik (Világliy) ultramontán-katholikus, a másik (Philiater) elfogulatlan józan protestáns szempontból fogja fel és tárgyalja a kér­dést. Az előbbinek sem árát. sem megjelenési helyét nem tudjuk, mert az utolsó lap alja. ahol bizonyára a nyomda czime volt kitéve, ollóval le van metszve ; mely tény egy­felől igen jellemző az illetőkre, másfelől a sajtótörvények 4L és 44. §-aiba ütközik. P h i 1 i at e r már nem lát okot. ily törvényellenes titkolózásra, munkája melyet a leg­melegebben ajánlunk olvasóink figyelmébe, Kókai Lajos budapesti könyvkereskedőnél 35 krajezárért kapható. — Sorsjegy kölcsön egyházunk javára. Azon sors­­jegykölcsön. melynek eszméjét egyetemes konventiink leg­közelebbi ülésén 'fisz a K á 1 in á n főgondnokunk vetette fel s mely által mintegy kéhnilliémyi tőkét lehet előterem­teni, a megvalósuláshoz közel áll. Ugyanis Wekerle Sándor pénzügyminiszter, a képviselőház október 2-ki ülésén, az 1891. évi költségvetés előterjesztése alkalmával tartott nagyszabású beszédében ide vonatkozólag a következőket, mondta: „Még azon reményemnek vagyok bátor kifejezést adni. hogy egy igen nagyfontosságu kérdésnek, az er. ref. egyház segélyalapjának nevelése végett fogok legközelebb egy törvényjavaslatot előterjeszthetni, amelyben a törvény­­hozásnak felhatalmazását fogom kérni arra nézve, hogy a vöröskereszt-egylet és a basilika-sorsjegy-kölcsönök min­tájára. megfelelő biztosítás mellett egy magánjellegű sors­­jegykülcsönuek felvételére adhassak engedélyt. (Helyeslés.) Ónérthetőleg nem felekezeti érdekek, hanem magasabb politikai szempontok indítják a kormányt, ezen előterjesz­tésre. amelynek azonban előfeltételét az képezi, hogy az: a siker, az a pénzügyi eredmény, melyet kell hogy ezen sorsjegykölcsön eredményezzen, arányban álljon a műve­letnek nagyságával. Ks én nem kétlem, tisztid! ház. hogy hazai pénzintézeteink, amelyekkel első sorban tartom ezen kölcsönt megkötendőnek, nem fognak elzárkózni azon nagy­horderejű. úgy politikai, mint kulturális, de főleg nemze­tiségi szempontból fontos kérdések elöl. melyek ezen czél megvalósításához fűződnek; (Elénk helyeslés.) s áldozat­­készségük által s erejük latba vetésével módot fognak nyújtani legközelebb arra. hogy ezen előterjesztésein elő­feltétele: a pégzügyi siker biztosit tassék.“ A legnagyobb érdeklődéssel fogjuk a további fejleményeket kbé.ni k t. olvasóink tudomására juttatni. Oly vállalatról van itt szó. mely sikerülés esetén 70 80,000 forint évi jövedel­met fog hozni egyházunknak czéljnira! DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Next

/
Thumbnails
Contents