Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-07 / 36. szám
573 nan sarjadni kezdő irodalomnak erőt kölcsönöz, ha oly múltra támaszkodhatik, minta minő mai egyházi irodalmunkat tényleg megelőzte. Hogy mik lennének e tekintetben közelebbi teendőink, arról egy következő czikkben. I lebreczen. Kiss Ferexcz. & A lelkészi hivatal. ])r. M. Simpson amerikai method ista. püspök felolvasásai. Will. A beszéd szerkezete és az anyag elrendezése a szorgalmas emberről tesz bizonyságot. A világos és merész gondolatok a mély gondolkodót jelzik, a szép és hatásos nyelvezet pedig a gyakorlott Írót, csak az előadásban mutatja ki magát az igazi lelkész. A szószék trónusa, melyben Krisztus helyett áll; Isten igéje van rá bízva; körülötte halhatatlan lelkek; a láthatatlan Idvezitő mellette; a szent lélek a gyülekezet felett lebeg; angyalok nézik a jelenetet; ég és pokol várakoznak. Mily helyzet, mily szertelen felelősség! A predikáczió, mint valamely értekezés megjelenhetik ugyan könyvben, de predikáczióvá az élő szónok előadása teszi. Különbözik az a közönséges felolvasástól vagy szónoklattól, mert a prédikátort Isten küldi, isteni izenetet hirdet: a theologiai értekezésektől és a kinyomatott predikáczióktól is az élő szónok előadása által különbözik. Az isteni ige ugyanaz mindig, de a prédikátorok különbözők. Ha ez igy van, akkor az a legjobb predikáczió, mely egy részről minél több isteni izenetet foglal magában, más részről pedig, a szónok egyénisége minél inkább nyilvánul benne. A szónoki hatalmat nem csupán az igazság hirdetése adja meg, hanem a kiejtés, hanghordozás, arezjáték és a taglejtések. Gondolom, dr. Dick monda először, hogy eljö az az idő. amidőn a lelkész dolgozószobájában maradhat, mert ügyesen alkalmazott csövek által szólhat a messzire levő gyülekezetekhez. I jabban a phonographot hiszik sokan ilyen czélból felhasználhatni. Ám ilyes eszközök segélyével a hang elvezethető meszjizire s még a beszélő kiejtése, hanghordozása is kivehető, de azért ki ne érezné. hogy a szószék hatalma csökkenne' Ha a lelkész jelenléte nem volna szükséges, úgy Isten angyalokat alkalmazhatna, vagy az egyes egyénekkel látományokban érintkeznék. De Isten rendelet«* szerint, az egyéb emberekhez hasonló szenvedélyű és sympathiáju embereknek k«dl prédikálniuk. S ezek. mintegy bizonyságai az isteni igének. Más is ismerheti úgy az evangyéliomi igazságokat, mint ok ismerik; más is érezheti úgy az evangyelioin erejét, miként ok érezik. De a lelkésznek azt kell elmondania, hogy miként ébredt fel; miként jutott ki a „sáros fertőből“, és miként „állata lábait a kősziklára:“ miként télt meg s lett hívővé; miként szabadult meg a kísértésektől: miként erősödött, úgy meg, 574 hogy ellenállhat a kisértéseknek, csábításoknak, amelyek egykor foglyul ejték; hogy egykor csupán a földiekért, a láthatókért élt, és most az égiek a láthatatlanok édes uralma alatt áll. Ha tehát a lelkész egyénisége ily szükséges és hatalmas tényező, milyen maga viseletű embernek kell annak lennie!? Hasonlítania kell Istvánhoz, aki ..hittel és szentlélekkel teljes vala.“ Olyannak kell lennie, hogy elmondhassa Pállal: ..Ti vagytok bizonyságok és az Isten, mely szentül, igazán és ártatlanul éltünk ti kűztetek, kik hisztek.“ A predikáczió előadásának négy különböző módja van. amelyek mindegyikét kitűnő, hírneves egyének saját tekintélyükkel és példájukkal ajánlják. Először is. a húrt beszédnek olvasása; másodszor annak emlékezetből való elmondása; harmadszor jegyzetek használata, vagyis néhány fő eszmét feljegyez a szónok, azokat kifejti, kibővíti akár úgy. hogy a pillanat ihletésére bízza magát, akár pedig előre többé-kevésbbé meditál; negyedszer minden előzetes készülés nélkül beszél a hallgatósághoz. Azonban ezen különböző előadásmódokkal részben egyszerre is élhetünk, és ez gyakran meg is történik. Az, aki olvas, sokszor fellelkesülve feledi a kéziratot és emlékezetből beszél — vagy úgy át van hatva tárgyától, hogy nem köti magát a leirt kifejezésekhez, s szabadon beszél. Az extemporizálva beszélő pedig gyakran idéz emlékezet után szentirási helyeket, mondásokat, vagy a költőkből, vagy felolvas valamely szerzőtől egy kivonatot vagy statistikai adatokat. Az olvasás nagyban erősiti a lelkész önuralmát. 'Padja, hogy beszédét elkészítette, ezért nem terheli sem emlékezetét, sem képzelőtehetségét semmivel sem. S valakinek távol- avagy jelenléte sem zavarja. Nincs más tennivalója. mint egyszerűen felolvasni azt, a mit leirt. Hízik kifejezései helyes voltában s logikájának erejében. Volt ideje átvizsgálni és javítani, míg a penna kezében volt. Sok lelkész azon feltevésből tartja helyesnek a felolvasást, mert — úgymond — ha rögtönözve beszélne, könvnyen elveszthetné a beszéd fonalát, vagy a felhevülésbeii elhagyhatna némely fontos argumentumot, Mások üteg. mivel a szavak nem igen állanak rendelkezésükre, attól tartanak, hogy ez által előadásuk nehézkessé lenne. S igy sokszor szép műveltségű s nagy tehetségű emberek nem érzik magokat képesnek kézirat nélkül prédikálni. Ismét, mások azt vélik, hogy az előre Kidolgozott beszédekben a definitiók szabalosabbak. A beszédnek teljes kidolgozása mindenesetre becses szolgálatot tesz. D«* mig ezen állítások erejét elismerem, nekem mégis úgy tetszik, hogy előnye nem olyan nagy. mint a hátránya. Mert az olvasásnál a lelkész személyes hatalma nem ig«*n nyilvánulhat. Mert a felolvasó hangját nem használhatja oly szabadon, mint a beszélő. A szemek, a testtartás, az arcjáték és a taglejtések által elérhető hatás elenyészik vagy legalább is megcsökkenik. A predikálás nagy tényezője a személyes hatalom lévén, ha ezt korlátolja valami, az egyúttal a beszéd hatását is gyengíti. Mondják, nem szükséges, hogy a lelkész betüről-betüre olvasson, hogy «-sah ol.v-olykor tekintsen a kéziratba, hisz emlékezhetik beszédje nagy részére, elannyira. hogy nagy megerőltetés nélkül rábízhatja ma* 30* DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
