Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-09-07 / 36. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 57d 575 gát emlékezetére. Ez igaz. De ha ez igy van, úgy a szabad előadás csakugyan jobb az olvasásnál. Ha valaki kitünhetik. mint olyan felolvasó, a ki ritkán néz a kéziratba. nem tihnie-e még jobban ki. ha egyátalán nem nézne bele? Nemde az az ismertető jele a jó felolvasónak, hogy úgy olvas, mintha beszélne? Es vajon egy szónok mindig bóknak nevezheti-e. ha azt mondják róla, hogy úgy beszél mintha olvasna V Azok, akik emlékezetből recitálnak. gyakran ilyennek tűnnek fel; és ez inkább gáncsolásukra, mintsem dicséretükre válik. Ha jól megfontoljuk. az olvasással járó előnyök inkább a lelkészeké, mintsem a hallgatóké. Ha a leirt. s igy ismerős argumentumból kifeled egy tagot, talán valószínű, hogy azok tudni fogják, akik csak akkor hallják először? Ha beszéde oly lazán függ össze, hogy fölötte elmélkedvén s azt leírván mégsem tudja a kellő rendben felidézni elméjében, vajon mondhatjuk-e. hogy az elrendezés helyes? Ha őt magát nem igen érdekli a rábizatott isteni izenet. várható-e. hogy az embereket érdekelje? A szabatos meghatározások tekintetéből sem szükséges az olvasás. Vajon a tanárok olvassák definidójukat? mondják, hogy tudják azokat. A lelkész is tudhatja. Ha a lelkész definitioit tekintve nem bizhatja magát emlékezetére, vajon könnyen meg fogják-e azokat a hallgatók érteni? Ami pedig a controversial beszédeket illeti, annál jobb, minél ritkábbak. A dogmatikus predikácziónak nem vagyok ellene, de úgy vélem, ritkán szükséges azokat vitázó modorban adni elő. Mr. Wesley, a ki nagyon izgalmas időkben élt. maga mondja, hogy azon nyolczszáz predikáczió közül, melyeket egy-egy évben elmondott, csak nyolcz ha volt controversial jellegű. A jegyzetek használata kevésbé gáncsolandó. Azok a gondolatzavar esetén felfrissítik az emlékezetet, és az önbizalmat megerősíthetik anélkül, hogy a szónok kénytelen lenne ügyeimét hosszasan elvonni a gyülekezettől; de azért, mégis sokkal jobb. ha azon jegyzeteket emlékezete táblájára hja. Ha jegyzetet használnak, úgy a részeket olvashatják és extemporizálhatnak többé vagy kevésbé az alkalom és tehetségük szerint. Az emlékezetből való elmondás a hallgatókra nézve nem tesz kellemetlen benyomást, mert minden szónoki tehetségét kifejtheti. De az előadásnak ez a módja a közönséges emlékező tehetségű lelkészeket rabszolgai munkára kárhoztatja. A betanulás sok idejét elvonja a tanulmányozástól és a lelkipásztori teendőktől. Az extempore előadásnak azt vetik ellene, hogy a kifejezések nem mindig helyesek; a szavak sokszor roszul választvák; a gondolatok gyakran összefüggésnélküliek és az egész előadás nem kerekded. Kétségkívül ez sokszor megtörténik; de ép úgy lehet extempore beszélni, miként extempore Írni. Mint már mondottam egyszer, az extempore beszéd nem zárja ki az előzetes készülést. Tanulatlan és hanyag emberek ugyan visszaélést követhetnek el vele; de senkisem ajánlja azon czélból, hogy az olvasgatást és a gondolkodást feleslegesnek tartsuk. Az egyes részeket előre s világosan meg kell állapitanunk; illustratiokat választhatunk s helyüket kijelölhetjük; egyes eszméknek alkalmas kifejezéseket is kereshetünk; de mégis az előadás idején, elmélyedvén a tárgyba, a megállapított vázlathoz tartva magát. — bízza magát a szónok általános ismereteire és beszélő tehetségére. Ha, komolyan átérzi tárgyát, előadás közben fel fog lelkesülni, s kifejezéseiben lesz erő, lesz melegség. A leirt beszéd használatával együtt járó hátrányokat elkerülheti a lelkész. ha úgy ir. mintha gyülekezetével szemtől-szembe volna és mintha látná beszéde hatását. De azért mégis nagyobb hatású az élő hallgatók tényleges jelenléte, akik várják az élet kenyerét, akiknek szemeik, orczáik mintegy válaszolnak a szónok szavaira. Úgy mondják, hogy a birálgató hallgatók a kidolgozott beszédeket jobban szeretik a rögtönzöttnél. Lehet ugyan néhány ilyen gyülekezet; de ezek főleg azok közé tartoznak, akik elvetik az evangyéliomí tanokat, akik csupán részt vesznek az isteni tiszteleteken, de épülni nem óhajtanak és azt mondják „szóljatok nekünk hízelkedő beszédeket“. Megengedem, hogy az oktatás czéljából tartott beszédeket olvasni előnyös dolog; de a predikácziónak inkább meggyőzés, mint tanítás a czélja. A tantermekben a felolvasás nagy hasznú, de azért aki valaha hallá Agassizt, csodálkozva hallgató szabad és gyönyörködtető előadását. a melylyel a legmagasabb igazságok és a nagyszerű természeti tüneményekről értekezett. Azt is megengedem, hogy főleg tanulókból, vagy olyanokból álló, kis gyülekezet előtt, akik hosszabb ideig iskolai disciplina alatt voltak, hasznos lehet az olvasás. Csakhogy kevés gyülekezet van olyan, melynek többségét iskolázott egyének képeznék. A nagyobb, a miveletleuebb osztály igényli leginkább a lelkész figyelmét. A természet törvénye szerint a meleg levegő mindig fölfelé megy, lefelé soha. A jég hátán tüzet rakhatunk s hatása meg sem igen látszik. így minden reform a tömegből indul ki. Krisztus korában nem kérdezték vajon hisz-e valaki Ő benne az Írástudók közül, s a köznép mégis örömmel hallgatta. A reformátiokor, a tizenhatodik században, a reformátorok Luther és társai koré gyűltek nagy számmal; mig Erasmus, bár görög uj testámentomával elősegité a reformatio ügyét, és bár megvetette a barátokat, mégsem mert Rómával szakítani s a reformátorok közé állani. Ha a lelkészek nagy sikert akarnak elérni, a nagy mesterek nyomdokaiba kell lépniök s félelem nélkül a nép sympathiájára kell magukat bizniok. Hiszem azt is, hogy a magas műveltségű egyének is' élvezik a buzgó extempore előadást, csak a tárgy legyen emelkedett jellegű. I)r. Franklin azt mondá. hogy ő húsz mérföldre is elmenne Whitefieldet hallani. ISKOLAÜGY. Főiskolai igazgatótanács ülés. (Szept. 1. 2.) Mint lapunk múlt számában már jeleztük, főiskolánk igazgatótanácsa főkép a legközelebbi kerületi közgyűlés által hozzá utalt nagyfontosságu ügyek elintézése végett e hó 1. és 2. napjain László József és Kerkapoly Károly főiskolai gondnokok elnöklete alatt Pápán ülést tartott, melyen az elnökségen és dr. Kapossy jegyzőn kívül jelen