Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-08-03 / 31. szám

487 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 488 szatart, s ebből 32 év alatt előállít 2000 írt tőkét, azt akkor kiutalja az illetékes egyháznak, de a lelkészt évről-évre addig is 70 írttal segélyezi. Nem lehetett ily eljárást követni az építke­zésre szükséges segélyeknél, mert ily helyeken éppen a kért tőkére van nagy szükség. Ezen a czimen felajánlott egyházkerületünk 65,800 forin­tot, mint olyat, a melyet hajlandó 5°[() kamatra kölcsön adni — mondjuk igy — a magyarországi ref. egyház Egyetemes Konventjének, mert hiszen ez akarta és fóréirozta. hogy a közszükségen igy is segítve legyen. Az Egyetemes Konvent egyház­­kerületünk által ajánlatba hozott 65,800 forint szükségletet 35,100 forintra apasztotta le és álla­pította meg, megszavazván ezen 35,100 forintnak 5"[0-os kamatait 32 évre, ami azt teszi, hogy a konventi jegyzőkönyv 86. pontjában egyházkerü­letünkből felsorolt gyülekezetek helyett a felvett tőke 5°|0-os kamatait fizetni fogja. Már most tehát egyházkerületünkön van a sor, hogy adott szavát (1889. nov. 18. egyhker. gyjk. 20. pont) beváltsa és a megszavazott segé­lyek tőkéit az illetékes egyházaknak kölcsön adja 5°|0-ra. De teheti-e? Ha megvizsgálom jól a dol­got, úgy találom igen, mert az 1889. évi szept 20. egyhkergvjk. 179. pontja szerint az eg}Tház­­kerületi és főiskolai pénztáraknál 36.978 forint 4w|0-al kamatoz- sőt ha ehhez hozzászámítom a főiskolai pénztárnál 5'|0-al kamatozó 5920 Irtot is, mit bizton hozzá számíthatok, mert nyújthat-é nagyobb biztosítékot bármiféle pénzintézet, mint a kerület létalapját biztositó egyházak, pláne ak­kor, midőn a tőkét a magyarországi egyetemes reform, egyházegyetem kéri, kamatját fizeti, mon­dom igy 5"|0-ra kiadható és az egyházakat vele felsegíthető tőkéje 42.898 forintja van egyházke­rületünknek. Mivel pedig a Konvent 35,100 irtot sza vazott meg egyházkerületünk gyülekezeteinek, mint olyat, mely után 5"j0-ot fizet, még 7798 frt ezutáni felsegítésekre folyósítható lesz. Érdekes az is, hogy az Egyetemes Konvent a gyülekeze­teknek nyújtott eme 35,100 forint segélye által, egyházkerületünket abba a helyzetbe juttatta, hogy 351 forint kamatszaporulattal (a mostani 4"|„-ot tevő tőke és annak leendő 5°[0-os combi­­natiója) több bevétele leend évenként mint eddig, s bizonyára ez a szaporulat is jó lesz úgy a fő­iskolának, mint az egyházkerületnek. A jó munkán Isten áldása van. Legyen az Egyetemes Konvent ez évi jó munkáján is annak a mindenható Gondviselőnek az áldása, a ki úgy igazgatta a főket, hogy végrevalahára a magyar­­országi ev. reform, egyház is elkezdhette kor­szak alkotó nagy munkáját, a jó munkát! Thúry Etele. A lelkészi hivatal. L)r. M. Simpson amerikai methodista püspök felolvasásai. XVI. A prédikácziókat mindig a gyülekezet szemmel tartásával kell késziteni. Nem elég valamely tárgyról ékes­­szólással. ügyes bizonyítékokkal, világosan értekezni; ha­nem folyton ezen kérdésekre kell ügyelni: „Hasznára lesz-e a gyülekezetnek ? Megihleti-e a megátalkodottak lelkiismere­tét V Megóvja-e az ifjakat a veszélytől? Krisztus kereszt­jéhez vezérli-e őket ? Eloszlatja-e kétkedésüket? Megnyug­tatja-e a szomorkodókat? A szent életre és keresztyén munkásságra buzditja-e az egyházat? Ily kérdéseket szem előtt tartva s a nép iránt való egv kis jóindulattal a lel­kész nemcsak prédikácziót. de gyülekezetéhez illőt készít. A prédikácziók mindig a személyes tapasztalatok ke­retén belül készítendők. Azon lelkész, a ki saját szivének mélységeiben kutat, másokra alkaltnazhatót is talál ott. Ha komolyan megfigyeli, hogy ébreszti fel saját lelkiismeretét, megtalálja az eszközt, a mivel a másokét is felébresztheti. Figyelje meg, hogy őt milynemü kisértések ostromolják; azoknak csalfa közeledését; a saját tagjaiban levő törvény­nyel való látszólagos összhangzásukat; azoknak növekvő erejét, ha kedvez nékik, és gyülekezete érezni fogja, hogy egyenesen hozzájok beszél. Ha a könyvek nyelvezetét hasz­nálja; ha metaphisikai speculatiókkal' foglalkozik; ha ter­minus technikusokat használ, megzavarodva fogják hall­gatni. De ha saját szivének dolgairól beszél, s leírja küz­delmeit. egyesek gyakran fognak haragudni, azt vélvén, hogy valaki feltárta a lelkész előtt az ő benső életüket. A leghatásosabb beszédek mindig azok. a melyek a szónok szivéből jönnek. Elet van azokban inert: „mint a vizekben egyik arcz a másikat megmutatja: úgy egyik embernek elméje a másikat.“ Minden beszédben kell illustrationak lenni. Ezek. mi­ként a festmények a szemre nézve, segítik az emlékezetet az igazság megőrzésében. Idvezitőnk az illustratióknak sok és erőteljes példáit adta. Ezek egy részét a történelemből vette; de a mi figyelemre méltó, mindig a biblia, vagy a zsidónép történetéből. A bibliai történetekből felhozta Noé napjait, mint az ember fia napjainak typusát; Jónás pré­­dikálását Ninivében s az odavalók megtérését; Sodorna és Gomora elpusztulását; Sába királynőjének látogatását; Sa­lamon dicsőségét. A természetből is több hasonlatot vett, igy szólt: a földbevetett magról és az abból eredő uj élet­ről ; a mezők liliomáról és a mustármag növekedéséről; a verebek csekély voltáról; fejünk hajszálairól; az estelj égpirról, mely szép időnek, s a reggeli égpirrúl, mely vihar­nak az előjele; a juhrol mely megismeri a pásztor hang­

Next

/
Thumbnails
Contents