Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-08-03 / 31. szám
489 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 490 ját; az égnek madarairól, melyeket Isten táplál; a róka ravaszságáról, a farkas kegyetlenségéről és a kutya hűségéről; szólt az emberi foglalkozásokról is, a földmivesröl a ki elveti a magot, és arat; a viuczellérrÖl; az utazóról, a ki messze, idegeu tartományokba megy és szolgáira bízza javait; a hiitelen sáfárról; a bolond gazdagról, a ki lerontó csűreit és nagyobbat épittete; a gazdag ifjúról; a koldusról. Az asszonyi foglalkozásokról is beszél; az asszonyról, a ki kovászt tesz a tésztába ; a gondos nőről, a ki kisöpri a házat, liogy megkeresse az elveszett pénzdarabot; a szegény özvegy alamizsnájáról; a tékozló tin fejességéről és visszatértekor az atya öröméről; a menyegzői ruháról; a drága kenetes szelenczéről; az egykor bűnösnek, de most megtűrtnek szeretetéről. Mennyi ponton érintkezik a Megváltó tanítása az emberi élettel! Törvényei mi mindenre kiterjednek! Kimondja a házasság és elválás törvényét; a gyermeki kötelességet; a sérelmek megbocsátását; böjtölés, ima és alamizsnálkodást; a hibák jóvátevését; a hatalomnak való engedelmességet. Az <> látóköre az időből az örökkévalóságba ér; egyesíti Isten és az emberek iránt való szeretetet: talál illustratiót a sírban, az Ítéletben és a feltámadásban ; Jeruzsálem elestében és a világ végében; az égben és pokolban; az angyalok gyönyörében és az elkárhozottak gyötrelmében. Mennyit tanulhatunk tőle! Ha az Idvezitö igy illustrálta beszédeit, miért ne mi isV A parabolát, allegóriát és metaphorát megszentelte, hogy mi is használhassuk. Az apostolok követték Megváltónk példáját, illustratiójukat ők is a zsidó nép élete, története és szokásaiból, vagyis a nagy bibliai eseményekből merítették, Pál apostol kivételével, a ki Athénben a görög költőből idéz, 'rítushoz irt levelében pedig a crétai költőből. Ez mutatja nekünk, hogy nem szükség csupán a zsidó életre és szokásokra szorítkoznunk; hanem azon nép történetét és szokásait is felhasználhatjuk, a kik közt élünk. így az emberi foglalkozások ismerete előnyös ránk nézve. A gyárak munkái, a halász hálója, az ügyvéd ügyei, a betegségek, a bányák, a családi kötelességek, a gyermekek gondja, annyiféle csaknem kimerithetlen tárházat képeznek, melyből világositá.sokat menthetünk, (iyakran megfigyeltem azon férfiakat, kik hírneves szónokok valónak. Hallgatóik lelkesedéssel, elragadtatással beszéltek róluk; s mindaz, a mire prédikációjukból emlékeztek, nem vala egyéb, mint nehány illtistratiója és a szószékben való modora. A lelkész sohase feledje, hogy a prédikációnak közvetlen hatásának kell lennie. A mi tisztán a gondolkodást illeti, egy könyv olvasásából többet lehet tanulni, mint egy beszéd hallásából. A szónok hirnöksége ebből áll; ..Iliié most vagyon az a kellemetes idő, imé most vagyon az idvesség napja." A lelkész nagyon csalódni fog. ha azt hiszi, hogy beszédének majd a következő évben látszik a hatása. A beszédnek mindig elmondásakor kell hatni. Sohase feledjék uraim, hogy Isten az embereket önök hallgatására, önöket pedig prédikálni küldi; hogy az önök beszéde talán utolsó lehet, melyet egy bűnös hall. mielőtt Isten itéloszéke elé állíttatnék. Mondjanak azért olyat mindig, a melyet a katona a csatatéren, vagy a bűnös a vérpadon óha jt hallani, mielőtt ez árnyék világból elköltöznék. Ne annyira tetszést igyekezzenek aratni, mint inkább jót cselekedni. A stylust illetőleg nem bocsátkozhatom aprólékos magyarázatok!) a. Erről különben is már tanultak. Csak egyet említek fel. Olyan nyelven beszéljenek, melyet híveik megértenek, nyelvezetük legyen bár egyszerű, azért ez lehet ragyogó, lehet erőteljes. Önök a törvény könyvét olvassák, értelmezik, magyarázzák. Ezen egyszerűségét a beszédnek nem 8'.abad összezavarni az aljassal, triviálissal, még kevésbbé a vulgárissal. Az Idvezitö nyelvezete mennyei példánk. Az egyszerű nyelvezet ellentéte a nagy hangzású frázisoknak, a superlativasoknak, a ritka vagy műkifejezéseknek. Igen kevesen ismerik a gyülekezetekből a terminus technikusokat. S épen a theologiai terminusokat nem igen fogja lel a tömeg, ezért a predikáczióbau el is vesztik azok az értéküket. Emlékszem. egy collegium egyik osztályából tizenegy növendéket kérdeztem történelemből. A ,.transmigratin'* szór a régi egyptmniakkal összefüggésben használták; csupán egyetlen egy tudott a transmigrate tanáról. Tudták jelentését, gyökét ezen szónak, de azt nem is sejtették, hogy az valamely tanra vau alkalmazva. Mégis az ifjú lelkészek beszélnek a ,.transmigrátioról," „metempsychosis"-ról, mintha minden gyermek értené. A lelkésznek az legyen a czélja. mint valaki mondó, „hogy a sarokban ülő legszegényebb öreg asszony is megérthesse." A nyelv egyszerűségével ellenkezik a nagyítás is. A szószéken szent tisztelettel kell viseltetni az igazmondás iránt. Ha a lelkész túlozhat, miért ne akármelyik gyermek is? A lelkész, a ki extravagansan szokott beszélni, nem csupán saját erkölcsi értékét gyengíti, hanem gyülekezetét is. Elénk képzelödésü emberek vannak kitéve különösen ezen veszélynek, mely idővel vérükbe megy át. Beszélik egv nagyításra hajlandó lelkészről, hogy. miután barátai hiába intették, fegyelmi vizsgálat alá állíttatták, hogy az elnöklő püspök fedje meg. A dorgálás megtörtént s az illető alázattal, könnyezve fogadta. Javulást Ígért s kifejezte mély fájdalmát ezen hibája fölött, mondván, hogy mennyi gyötrelmet, okozott az már néki. hogy a „könnyek árját“ hullatta már e miatt. Az sem szükséges, hogy a prédikáczió minden része teljesen ki legyen dolgozva. Nagy része lehet társalgó jellegű. Csak a bevégzése legyen komoly és hatásos. Egy bölcs ember mondó : ..A lelkész keressen alkalmas szavakat“ ; úgy kell bevégeznie a beszédet, hogy a hallgatók igy szóljanak; ..Ha száz esztendeig élnék, sem tudnám elfelejteni“. A prédikáczió nyelve mindig jóakaraté legyen. A készítés idején teljesedjék lie a lélek szeretettel. Ne használjanak éles. vagy rejtett vágásokat, hogy a kedélyeket megsértsék, vagy némely, talán képzelt sértést niegboszsznljanak. Így a kígyói okosság, nem pedig a galambszeretet cselekszik. Eoiidoloin salesi szt. Ferencz mondó : ..Szivesen adnék száz kígyót egy galambért." A képzett egyének nem tudnak mindig hatni a tömegre. Nyelvezetük nagyon is tudományos, vagy syinpathiájukat nem tudják kimutatni. S nem ritkán megtörténik, hogy valaki a köznépből, talán egy napszámos, nagy és figyelmes hallgatóságot tud maga köré gyűjteni, inig az iskolázott szónok magára hagyatik. Ennek oka az. mert
