Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-06-29 / 26. szám
413 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 414 dósán meg kell vizsgálnunk és a szentirással összehasonlítanunk. s csak olyat fogadjunk el. amely nyilván Isten, igéjén alapszik. Szabadon, függetlenül kell a hitvallásukat. rendszereket vizsgálnunk és ne kössön meg bennünket sem a hagyomány, sem a régiség, sem a vezéremberek tekintélye. A biblia, egyedül a biblia az. amire támaszkodnunk kell. ,.A törvényre és annak tanítására hallgassatok: valaki nem szólana annak beszéde szerint, nem lészen annak világossága.** De egyszersmind az illő tiszteletet meg kell adnunk a bölcs emberek véleményének. s azt megfontolnunk: az egyház tanait méltónak kell tartanunk a leggondosabb megfigyelésre, mert ezen rendszerezett. fönnulázott tanok vezették az egyházat különböző korokban a veszély és setétség óráiban, és a melyhez sok jó ember meggyőződéssel ragaszkodott. Nem szabad azokat könnyedén, gyökeres megvizsgálás és teljes meggyőződés nélkül félre dobnunk. Sok fiatal azt hiszi, hogy az már elég bizonyíték a tanok helytelen voltára nézve, mert az egyház azokat már rég vallja. Í gy el vannak telve a haladás gondolatával, hogy azt hiszik, mind az. ami régi. elvetendő. Magokat a reformátorságra alkalmasnak tartják; azt vélik, hogy ők a társadalom megújítására és dicső kor behozására születtek; elvetik mindazt. amit a társaság hisz. és a függetlenség ürügye alatt új. ismeretlen ösvényekre lépnek. Az ilyen ifjú emberek feledik, vagy valószínűbb, sohasem is tudták, hogy azon eszméket, melyeket felkarolnak, a régi építőmesterek, mint hasznavehetetleneket elvetették és azok századokon keresztül elfeledve voltak. Az új dicsőítésével egyszerűen a régen explodált tanok mellett hősködnek. A theologiában — a szentirás lévén alapja — új tan már lehetetlen. Új meghatározások, helyesebb kifejezések vagy épen eddig elhanyagolt kötelességek és nem jól értett igazságok felismerése lehetségesek ugyan, de a fundamentális tanok mindig ugyanazok maradnak. Ezek is mint az áldott Idvezitü „tegnap és ma ugyanazok, és mindörökké ugyanazok lesznek.“ Sőt az egyes tanok fölött eltérő vélemények már ugyannyira megvitattalak, hogy valamely új avagy közvetítő nézet nem található egykönnyen. De azért nem akarom elnyomni a vizsgálódást ; csak egyszerűen nincs kedvem addig elhagyni a századok óta járt utat, valamely uj ösvényért, melyet csak az imént fedeztek fel. mig meg nem győződtem, hogy az új ut egyenesebb és jobb. Hogy önök a tanok melyik rendszerét fogadják el. az az önök dolga, én csak arra kérem önöket, hogy a meggyőződés emberei legyenek. Ne nyugodjanak addig, mig az önöknek kijelentett igazságot meg nem találják; és azután higyjék azt. higyjék egész lelkűkből. Ezen fundamentális igazságok körül a szentirás lapjai, mint valami szellemi kristályosodás következtében, tiszta, nem emberi kéz által csiszolt, s isteni fényt vissza sugárzó kristályokká alakulnak. Ha nincs önöknek szilárd meggyőződésük olyan, amilyenről a szentirás tanít, úgy nem valók vezéreknek. Mint őrök bizonytalan jelt adnak; egyes tanokról nem tudják, vajon Istentől valók-e? Önöknek nem az a kötelességük, hogy felálljanak a szószékbe és kétkedést hirdessenek. Ha valamiben kétkednek, oszlassák azt el, mielőtt beszélnének; mert önök nem a kétkedésnek. hanem az Urnák a hírnökei. Nagy példányképük Krisztus tekintélylyel s nem úgy beszélt, mint az írástudók. Krisztus tanításaiban sohasem hangoztatott kétséget. A tanítványok sem. hanem nagy bátran hirdették az lTr igéjét. Ezzel önök is tartoznak gyülekezeteiknek, amelyek tanítás és vezetés végett önökre tekintenek. Tartoznak önmaguknak, mert e nélkül minden erejük semmivé lesz. A meggyőződés emberei ezt mondják: „Hittem és azért szóltam.*‘ Ugyebár az apostoli levelek kifejezései szilárdak, positivek. Ahol kétkedés van, ott homály és ingadozás van. ott éles meghatározások hiányoznak. ott világos ismertetés nem várható. Beszélnek összevissza valamely tárgyról, a nélkül, hogy lényegébe, velejébe Ihatnának. TARCZA. Nyárban. Piros hajnal hasadása fényes harmatárral. Madársereg csattogása, mely magasba szárnyal, Virág, fűszál s ragyogó nap, mely éltet, világít. Hirdetik a nagy Teremtő remekelt csudáit. Sík mezőkben a kalászok aranyos hulláma Úgy hívogat, mintha épen kincsekkel kínálna. S az a sok más. mik a völgyet, halmot koszoruzzák, Mind beszéli, hogy az isten szeretet és jóság. Felhő borong ott a bérczen, majd elő is nyargal, Hull a zápor, dörög a menny villámos haraggal, S újra virul, újra éled a táj völgye, halma, Rettentve is áld az Isten fenséges hatalma. Vérpirosán halad a nap le a láthatárra, Majd a csendben összecsendül a harangok árja, S a homályban mintha mindent áthatna az ihlet. Ünnepelni, imádkozni tanít e csend minket. Nagy az Isten és hatalmas mindenik évszakban, És fensége tükröződik ezernyi alakban. Ki ne tudna felbuzdulni a tenger jóságon? Én dicsérem nagy kegyelmét s félem és imádom! Fülöp József.
