Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-29 / 26. szám

415

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

Midőn az 1869—70. tanév elején már mint 2-d éves ^bölcsész jöttem fel ismét Pápára, az igazgatóságnál való teendők elvégezése után siettem a szénion hivatalba a magammal hozott három hónapi köztartási díj befizethetése végett. Legnagyobb meglepetésemre ott nem az előző tanév végén megválasztott s általam személyesen is ismert széniért, hanem egy szelíd, halavány arczu fiatal embert találtam, kit még eddig nem láttam soha. Amint a széniori szobából kiléptem, bentlakó tanúlótársaimat s barátaimat kerestem fel. hogy tőlük felvilágosítást nyerjek az nj szénior felől. Tőlük hallottam, hogy az illető neve Tikár Kálmán. Ez volt első találkozásunk!

Amint tanulói pályámat elvégeztem, s az isteni kegyelem gyermek s ifjúkori vágyaim elérésére segített, a jogakadémiának az akkori kívánalmak szerint való berendezése folytán, a gymnasium 4 alsó osztálya az ó-kollégiumi épületnek szt. László utczai egy emeletes részébe helyeztetett át. így kerültünk mi négyen, — Rózsa István, Tikár Kálmán, Farkas Dezső s e sorok Írója —, együvé s képeztük az átalánosan úgynevezett kis collégiumot. Fiatal emberek lévén, nemes ambitióval, nagy munkakedvvel fogtunk a ránk bízott munka teljesítéséhez, hogy méltóknak találjon bennünket az irántunk jóságos bizalmat tanúsító kerület arra. hogy ami akkori felfogásunk szerint fényes uj-iskolai épületben tanító nagytudományu s nevű tanártársaink mellett megemlítse, s figyelmére méltassa a mi csekélységünket is. Mivel a 4 alsó osztály nevelése s tanítása képezte feladatunkat, azt vettük a fejünkbe. hogy különb kis gymnasium, mint a mienk, ne legyen található sem tanulmányi, sem egyéb tekintetben. Í gy de ez közös megbeszélés és megegyezésen alapuló egyöntetű eljárás mellett volt lehetséges csak. Minden kinálkozó alkalmat felhasználtunk tehát czélunk megvalósíthatására s tanítási szüneteink közben folytatott beszélgetésünk szinte osztály és szaktanácsozás jellegűvé nőtte ki magát. Hogy egyéb tekintetben volt-e ennek valami haszna, annak a megítélése nem reám tartozik. Nekem elég csak annyit constatálnom. hogy közöttünk nemcsak bizalmas baráti, hanem úgyszólván testvéries viszony fejlődött ki. Így nyílt alkalmam megismerni a boldogultat közelebbről, kit buzgó vallásosság, szelíd jósággal párosult erély. minden szép és magasztos iránt fogékony lélek, nemesebb eszmék iránti lelkesülés kiválóan alkalmassá tették a tanári pályára, melyen mint helyettes, illetve segéd- és rendes tanár 21 % éven át működött, kitartó szorgalommal tárva fel a tudni és tanulni vágyó gyermek s ifjú sereg előtt a természet életének csodálatos szép rendjét. fenséges egyszerűség mellett bámulatos gazdagságát.

Bár tanári teendőinek lelkiismeretes pontos végezhetése adott neki elég munkát, igénybe vette a tanítás óráin kívül fennmaradó minden idejét, talált módot és szakított magának időt arra is, hogy lerója tartozását anyaszent-416

egyháza iránt, melynek jólétén, előbbre menetelén, felvirágzásán szerető gyermeki lélekkel csüngött. Ebből kifolyólag élénk érdeklődést tanúsított a helybeli ev. ref. gyülekezet minden egyes életnyilvánulása iránt, mit méltányolva az egyháztagok, iparkodtak is őt az egyháztanácsba minélelőbb beválasztani . melynek egyik legtevékenyebb, áldozatra kész tagja volt. De nem vonult félre a társadalmi élettől sem, sőt ellenkezőleg tevékeny részt vett a magasabb, humánusabb eszméktől vezetett minden társadalmi mozgalomban. Mint Pápa város szülötte óhajtotta volna azt minden tekintetben azon a polczon látni, a melyen való helyfoglalásra jogot adnak e városnak a benne levő tudományos intézetek s azon tekintélyes számú intelligens elem. aminővel nem mindenik provinczialis város dicsekedhetik. Mint városi képviselőt ez az eszme vezérelte állampolgári jogainak bármely irányú gyakorlásában, kötelességeinek teljesítésében.

Ily sok oldalú, önzetlen tevékenység jutalma azon őszinte tisztelet s közbecsülés lön, melylyel a boldogult földi életében mindenfelé találkozott, úgy e városban, mint ennek közelebbi és távolabbi vidékén, a hova vagy a közügyek szolgálata vitte, vagy a nagyszámú rokonok látogatása vezérelte s azon kitüntető bizalom, melynél fogva a tanári testület nyugdíjegyleti pénztárát kezelésére bízta. Ezért esik oly nehezen megszoknunk azon fájó gondolatot, hogy ő többé nincs közöttünk, elköltözött közülünk élete delén, a munka és küzdelem teréről, az örökkévalóság szép honába. Mert nem volt ugyan megáldva az isteni gondviseléstől minden viszontagsággal' daczolni bíró erős testszervezettel, de annak a gondolatnak még lehetőségét is kizártnak tekintettük, hogy a folyó év elején városunkat is meglátogatott járványos betegségnek ily gyászos kimenetele leend reája nézve s főiskolánkat az ő halálában ért veszteséget, e veszteség szülte fájdalmunkat gyászlobogó hirdesse még a tanév befejezése előtt. Ámde Isten utai nem a mi utaink, Isten gondolatai nem a mi gondolataink.

Ami a boldogult közelebbi életrajzi adatatait illeti, azokat röviden a következőkben adjuk: Született 1844-ben Pápán, tekintélyes iparos szülőktől. Elemi tanulmányainak elvégzése után a helybeli főgymuasiumba lépett az 1865. év őszén. Az érettségi vizsga letevése után hajlamainak megfelelően theologusnak iratkozott be, s a hittanszaki tanfolyamot az 1866—67. tanévben végezte. Mint szép késziiltségü s reményekre jogosító ifjú a takácsii fényes gyülekezetbe rendeltetett s. lelkészül, mely állomáson egy évet töltött, amidőn a közbizalom Pápára szólította őt, hogy ott értékesítse lelkének kincseit, ahol azokat szerzetté. Tanári hivatalát 1868 October 1-én foglalta el, és segédtanárként 3 évig működött, mígnem 1871-ben liivatottságának s buzgó tevékenységének méltánylásául állandósittatott. 1875-ben házasságra lépett a Zalamegyében igen tekintélyes eőri Farkas családból való s minden szép lelki tulajdonokkal gazdagon megáldott eőri Farkas Ilona urkölgygyel.

Boldog házasságukat a jóságos Isten két fin és egy leánygyermekkel áldotta meg, kikre a könyörtelen halál akkor adott gyászruhát, midőn minden reményük [lehetett az élet kedves és boldogító örömeihez.