Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-18 / 20. szám
315 viszont mily szomorúságot azokban, kik nem hasonlítanálak. Az apostolok külsejének leírását sem bírjuk Szent Pálra vonatkozó némi czélzás kivételével. Lelkületűket, erkölcsiségiiket ismerjük — de arczulatuk, alakjuk, erejük vagy hangjuk milyen voltát nem. Mindennek jelentése szerintem az. hogy ne utánozzunk senkit. Krisztushoz való hasonlóságunk erkölcsi hasonlóság legyen s csak a jótételben utánozzuk. A tanítványok öltözékéről sincs egy szó sem; avagy van-e említve, hogy milyen szinti s alakú öltönyöket hordjanak? Nincs arról szó sem. hogy Péter másképen öltözött mint a többi tanítványok. Nem ügyelemre méltó-e. hogy midőn Krisztus szétknldé tanitváuyait arra inté őket, hogy két felső ruhát ne vigyenek magukkal. mint Márk feljegyző ,.kettős ruhát ne vennének magukra?“ Nem különös-e, hogy nem volt szabad nékiök egy utazó, egy közönséges viselő és egy hivatalos ruhát tartaniok? Nem az látszik-e ebből, hogy a többi emberektől ne különbözzenek, hogy igy is mutassák ki. miszerint az emberiségnek tagjai? Az apostolok mai utódainak is hasonlóképen kell tenniük. Távoztassák el tehát magoktól minden emberi modell eszméjét, egyedüli példányképüknek az Ur Jézus Krisztust vegyék s az apostolokat csak annyiban, amennyiben ihletettek s a mily tökéletesen őt követték, felső dolguk legyen, hogy Krisztusról és munkáiról oly fogalmat alkossanak, hogy őt a nép elé élénken lerajzolhassák. Tanulmányozniuk kell minden mondását, minden tettét. Be kell hatniuk részvétének, munkásságának, szeretettnek szellemébe. Hogy ezt megtehessék, szükségük van önöknek a próféta reája vetett világosságára s nézniük kell őt, az őt körülvevő nép minden viszonyaiban. Nemcsak tanításainak stylusát és működésének methodusát. hanem főkép az ő személyét kell tanulmányozuiok, úgyhogy az ő jellemének, erkölcsi képének hasonmását magokban hordozhassák. És azután minden körülmények között az ő szelleméhez alkalmazkodjanak. Másokkal való beszélgetés közben arra kell gondolniuk, hogy Krisztus mit mondana? Ha bajokkal kell küzdeniük, hogy Krisztus hogyan hordozná el azt ? Elfoglaltságukban, hogy Krisztus miként hajtaná azt végre? S igy a társadalomba vegyülve mindenkor kimutathatják Krisztus szellemét. De hogy ezt tehessék: birniok kell azt. Meg kell valósítaniuk ezen mondást „Krisztus ti közietek a dicsőségnek ama reménysége.“ így élvén lelkűkben Krisztus képmása s szivükben az ő szelleme, be fogják látni, hogy nem saját okoskodásuk vagy ékesszólásuk által tartják meg a népet, hanem hogy erre nézve legjobb tehetségeket a Szentlélektől veszik. Önök egyik fő teendője, hogy Krisztust felmutassák az emberek előtt és pedig oly módon, hogy az Önök életében lássák. Az emberekre nem hat úgy az elvont igazság. mint a megtestesült. Beszélhetnek Önök Krisztus szelídségéről és szeretetéről, de ha a nép önökre tekintve keresi önökben azt a szelídséget és szeretetet — mesterüket gyalázzák meg. ha az hiányzik önökben. Önöknek igy kell érezniük az apostollal: „mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus.“ 0 benne kell élniük. Pál igy ir Timotkeushoz: „Senki a te ifjúságodat meg ne utálja, hanem a híveknek légy példa a beszédben, a nyájaskodásban, a szeretetben. a lélekben, a hitben, a 316 a tisztaságban.“ Önöknek azt kell megmutatniuk gyülekezeteik előtt, hogy egy keresztyén miként éljen, miként vegyüljön a társaságba, mily gyengéd, szeretetteljes és türelmes legyen. Ha egy káplár az ujonczoknak hibásan mutatja meg a gyakorlatokat, azok, példája után tanulva rosszul képzettek lesznek. Egyházuk előtt önök is, mint ily káplárok állanak. A milyenek önök, azok is olyanok lesznek. Hogy a legjobb eredményt mutathassák fel önök, szükséges a szentirást naponként olvasniuk. A léleknek nagyobb szüksége van táplálékra mint a testnek. Jézus mondja: „A beszédek, melyeket én szólok néktek. lélek és élet.“ I)e ezen olvasásban ne az legyen afőczél. hogy a prédikáezióhoz anyagot gyűjtsenek, vagy valamely kedvencz tanra bizonyítékokat szedjenek össze, vagy hogy vitatkozást keressenek ; hanem hogy szellemi erejüket üdén megtarthassák. Önfegyelmezésük végett kell olvasniuk. Az ifjú lelkészekkel gyakran megtörténik, hogy egyes passusokat a körültök lévőkre alkalmaznak és igy nem saját lelki hiányaikat javítják. Hasonlítanak azon hölgyhöz, aki szomszédjaira tekintgetett midőn azt éneklék „Könyörülj rajtunk, nyomorult bűnösökön.“ Ép ily lényeges az is, hogy imádkozzék. Midőn népéért imádkozik, egyúttal önmagáért is kell imádkoznia. Mint az ó-testámentomi főpapnak, neki is keblén kell viselnie népe neveit és szükségeit. De mindenek előtt saját magáért vigye az oltárra az áldozatot. A sikeres működést felmutató lelkészek mind imádkoztak. Tudják önök, hogy Luther és Calvin a prédikálás előtt való éjjeleiket imádkozva tölték el. Ebben a mestert utánozták. Luther a wormsi gyűlés előestéjén az egész éjjelen keresztül a földre borulva imádkozott, igy nem csodálkozhatnak a másnapi nemes felelete, sem a következő mondása fölött: „bene orasse est bene studuisse.“ Másik követelmény a hit, személyes hit Krisztus elégtételében, a mi egyedüli áldozatunk és egyedüli közbenjárónkban. Mert ez által élvezzük a bűnök bocsánatának érzetét és az Isten által való elfogadás bizonyosságát. Hinnünk kell azt is, hogy a biblia Isten igéje; aki föltétlenül hisz annak Ígéreteiben, az tapasztalni fogja, hogy azok be is teljesednek; aki hiszi hogy Krisztus mindenütt és mindenkor segíti szolgáit, az a szószékben; a betegek ágyánál mindenkor tapasztalni fogja ennek valóságát. A lelkésznek nagyon kell magára vigyáznia. Társalgása vidám és kellemes, de egyszersmind tiszta és oktató legyen. Kellemes legyen affectatio nélkül és vidám künynyelmüség nélkül. Őrizkedjünk jobbnak tekinteni magunkat másoknál pályánk miatt, vagy a környező társaságtól elzárkózni. Lelkészek vagyunk, de szolgák is. Krisztus azonosította magát a köznéppel. Azok örömmel hallgatták őt és érezték, hogy velük együtt érez. A szegény kivetettek bár remegve, de nem reménytelenül közeledtek hozzá. A szószékben és mindenütt ily szellemet kell mutatnunk és segélykezet nyújtanunk a szenvedőknek. Hogy az emberiségért minél többet végezhessenek, gondot kell fordítaniok egészségük és erejük megőrzésére Minden egyes esetre való külön szabályt adni nem lehet. Vigyázzanak életükre, főleg egyszerit eledelekkel éljenek. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
