Dunántúli Protestáns Lap, 1890 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-18 / 20. szám
317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Találni fognak szives barátokra, a kik gazdagon terített asztalukhoz hívják önöket és sürgetve kérik, hogy vegyenek részt az asztal élveiben. l)e nehagyják magukat a szívesség által megöletni. Ne felejtsék el a bölcs mondását: ,.Mikor leülendesz enni az úrral: szorgalmatosán reá vigyázz. micsoda étket adnak elődbe: mert kést vernél a te torkodba, ha mértékletlen lennél. Ne kívánjad az ö csemegéit. mert azok hazug étkek." Egyszerű étrend mellett még ajánlom, hogy későn ne vacsóváljanak soha. Mr. Wesley úgy vélte, hogy ez idegbajokat szül. s az itju lelkészeket komolyan intette a lmsétkek késői vacsorálása ollen. A tapasztalat engem is ugyan ezen véleményre vezetett. Pályám kezdetén általános szokás szerint estéli prédikálás előtt én sem ettem vacsorát, hanem az istentisztelet végeztével kilencz—tiz óra között. Később elhagytam ezt a szokást, prédikáczió előtt étkeztem, bár ugyan keveset — és prédikáczió után legfölebb egy kis kétszersültet. Azok legnagyobb része, a kik az említett szokást követik többnyire megbánják — az én egészségem pedig javult. De nincs törvény, a mely minden körülményre és vérmérsékletre illene — kiki önmaga szabjon törvényt magának. Ha valaki étkezés után nem érzi magát a tanulmányozásra alkalmasnak, óvakodjék azt ismételni. De ha könnyen érzi magát, ám tegyen úgy. Mint az étkezés, úgy az alvás dolgában sem lehet mindenkire illő szabályt adni. Hat-nyolcz óra elég. Sokan kevesebbel is beérik. John Owen és Lord Brougham négy órát aludtak. Napoleon csak ötöt engedett magának. Mr. Wesley <> 7 órát. Kiki önmaga tudja, mennyi elég neki. Tanuló koromban hét órára volt szükségem. Szokásom volt este kilenczkor feküdni és négykor kelni ; de sokszor megtörtént, hogy öt-, tiz- vagy még több perczel is tovább aludtam. Végre teljesen hozzá szoktam a hét órai alváshoz és minden percznyi veszteséget, akár ha később aludtam el, akár ha éjjel valami okból felébredtem: ki kell pótolnom. Volt egy tanulótársam, aki ritkán feküdt le tizenegy óra előtt s két és három óra közt már fen volt. Szorgalmas volt. de nekem úgy tetszett, hogy ő egész nap inkább fáradt volt. A fölkelés ideje is különböző az egyeseknél. Engem az ó divata korai keléshez szoktattak, de ezt is. mint sok más régi szokást úgy tekintik ma már. mint régi hagyományt. ha csak nem mint barbárságot. Lehet a régi szokás van rám hatással, de azért úgy vélem, hogy a reggeli idő legalkalmasabb a tanulmányozásra. A régi példabeszéd is azt mondja : „a ki korán kel. aranyat lel.u Az éjjeli tanulmányozás véleményem szerint káros az egészségre nézve. A napi munka és aggodalmak következtében bizonyos lázas izgatottság vesz erőt a szervezeten. Ezen izgatottság közben az elme gyorsabban működhetik ugyan, de ez a szervezet erőltetésével jár es elold» vagy utóbb ideg bajokat, súlyos betegségeket hoz létre. 31st EGYHÁZI ÉLET. Közalapi segélyezések. A ,.I)ebreczeni Prot. Lapu múlt számából vesszük át a következő tájékoztató sorokat: Midőn közöljük, immár végleges megállapodás alapján. az egyházkerületünk egyházai és lelkészei részére: megszavazott közalapi segélyezéseket, a konvent múlt havi 21-én tartott üléséből közöljük egyszersmind a következő határozatot is: ,.Tárgysorozat rendjén felvétetett a közalapi bizottságnak általánosságban már elfogadott jelentése és a részletes tárgyalás megtörténte után, az egyetemes konvent a következő határozatot mondta ki: a) A közalapnak a törvényben megszabott segélyezési czéljaiiTi fordítandó évi kiosztandóinak arányos kiszámítására nézve, a hívek járulekainak összege 81,000 írt. vétetett fel; mihez képest ez összegnek 25%-a az alaptőkéhez csatoltatván. a megmaradt 75%-ból pedig további 25% a missiói czélokra. további 10% pedig a lelkészi gyámintézet alaptőkéjének gyámolitására fordittatik; az ezután fenmaradó egész összegnek ezidőszerint 50%-a, egyszersmindenkorra szóló 40% tőkekamat-segélyekre osztatik ki; 10%-ból pedig a netalán szükségessé váló kiegyenlítések tétetnek meg. b) A hármas bizottság amaz indítványa, hogy a közalap létrejött alaptőkéjének, valamint a Jordán-alapnak évi kamataiból s törvényes 25%-nyi tőkésítés után fenmaradó 75%-ok egész összegükben a tőkokamat-segélyezés czéljaira fordittatnak. szavazás utján el vettetvén: gr. Degenfeld József indítványára kimondatik, hogy e kamatjövedelemből, a tőke jövőbeli szaporodásának prejudiciuma nélkül, ezidőszerint 32 esztendőre, évi 9250 frfc köttetik le. az a) pont alatt érintett 40%-on felül, a tőkekamat-segélyezés czéljaira; mihez képest az e czimen kapható segélyek összege jelenben 23.020 írtra rúg. c) Az egyházközségek részére, templom, iskola, papi-lak építésére. építkezésből származó adósságok törlesztésére, vagy egyházi czélokra szolgáló fekvők vásárlására nyújtandó tökekamat-segélyek oly feltétel mellett szavaztatnak meg és tétetnek folyóvá. ha az egyházkerületi hatóság igazolja a segély szükségességét, a kitűzött czélnak a megfelelő és a kivitelre előkészített voltát; ugyancsak az egyházkerületnek lévén kötelessége gondoskodni arról, hogy a segélyben részesített egyházközség, a számára biztosított kamatösszegnek megfelelő tőkét legkésőbb 32 év alatt előállítsa és törleszsze; ez idő leteltével a közalapnak a kamatsegélyezés kiszolgáltatására kötelezettsége megszűnvén, d) A lelkészi javadalmak felemelésén*, szolgáló 32 éves kamatsegélyek már ez éven kezdve folyamatba indíttatnak, hogy amely állomások számára a közalap a fölszámított tőkének egész 5%-át elvállalta, ezek tőkeszerző l,/J%-ai a közalapban visszatartandók, a végrehajtó bizottság felügyelete alatt kamatos kamatozás mellett, külön-külön kezelendők s csak a 3 '/5%-ok küldendők kiosztás végett a püspök urak kezéhez, akiknek gondoskodása alá tartozik, hogy az egyházközségek által elvállalt 1 %%*ok a lelkészeknek kiszolgálta*
