Új Dunántúli Napló, 2004. december (15. évfolyam, 328-356. szám)
2004-12-13 / 340. szám
6 JUBILEUM DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. DECEMBER 13- HÉTFŐ A változások évtizedei A Dunántúli Napló története 1990 áprilisától napjainkig Az Új Dunántúli Napló esetében az utóbbi másfél évtized megalapozottan mondható mozgalmasnak. Tulajdonosváltás, költözködések, új kiadványok, mutációk, merőben új szerkesztőségi munkarend- szer, számítógépek, átállás a legkorszerűbb nyomdatechnikára, színes lap, önálló terjesztőhálózat kiépítése, online-szerkesztőség megszervezése, országos hálózattá fejlesztése - hosszan lehetne sorolni mindazt, ami 1990 áprilisától napjainkig történt. Ezekben a bizonyos 1990. áprilisi napokban történt egy egészen különleges eset. Soha azt megelőzően nem fordult elő, hogy a Dunántúli Napló ne lett volna ott Időben a megjelenési napokon az előfizetőknél, a standokon. Most azonban volt egy" olyan nap, amikor reggel hiába keresték a lapot az olvasók. Előző este ugyanis eltörött egy alkatrész az újságot előállító, akkor még Szikra Nyomda egyik gépén. Különös módon éppen akkor, amikor egy konkurens vállalkozás kerülgette a Dunántúli Naplót. Ha a megyei újság néhány vagy több napon keresztül nem jelenik meg, a keletkező űrt kitölthette volna saját napilapjával... Lombosi Jenő, a lap Egy néma nap „Hatvanöt éves korában váratlanul, tragikus hirtelenséggel elhunyt Lombosi fenő, az Új Dunántúli Napló nyugalmazott főszerkesztője. Életpályáját a Mecseki Szénbányáknál kezdte műszaki vezetőként. Különbözőfolyóiratokban, irodalmi kiadványokban jelentkezett első írásaival. 1969-ben valóra vált álma, a Dunántúli Napló munkatársa lehetett. Gyakornokként kezdett, újságíró-munkatársként folytatta, majd rovatvezető, főszerkeszt&he- lyettes, és nyugdíjba vonulásáig a lap főszerkesztője volt. Ezt követően az Axel Springer Magyarország kiadó helyi képviselőjeként tevékenykedett.” (DN, 2002. nov. 7.) hetőségek a volt megyei tanács, a nyolcemeletes felé szűkültek, amelynek végül is először kettő és fél, majd a két legfelső szintjét bérelte ki a laptulajdonos. Természetesen át kellett alakítani az új követelményeknek megfelelően, berendezni, a technikát biztosítani, kiépíteni a kapcsolatot a nyomda felé - egyszóval sok pénzbe került, amikorra 1991 nyarának közepén már új cím - Rákóczi út 34. - jelenhetett meg a DN impresszumában. A következő költözésig mindössze 1998-ig kellett várnunk. Közben és utána igen fontos események történtek a lap életében. Például a saját kézbe vett nyomda (1993), önálló terjesztőhálózat kiépítése (1994), Komlón és Mohácson napilapként jelenik Utóbbi egyik első igen komoly feladata éppen az újabb költözködés feltételeinek megteremtése volt. Gyakorlatilag a régi nyomdai irodaépületből egy teljesen új székházat, szerkesztőKiszabadulás „Örülök, hogy a Hírlapkiadó Vállalat egykori monopóliumai helyett több tulajdonosa van a megyei lapoknak, amelyeknek túlnyomó többsége kiszabadult egy párt uralma alól... A sajtó a társadalomé, olyan értelemben, hogy sokszínűségének megőrzéséhez minél több, magánszemélyek és kormánytól figgetlen cégek tulajdonában kell lennie. Persze, kormánypárti lap is szükséges, de azt is a társadalom döntse el, hogy kell-e, és keressenek hozzá magántőkét ” DN-interjú Haraszti Miklóssal, az SZDSZ médiapolitikusával, 1993. június 3. Komlói“___ Dunántúli napló Gyermetdáayokat Mohácsi Dunántúli napló akkori főszerkesztője és Molnár György, a kiadó baranyai irodavezetője azonban elballagtak az egyik patinás pécsi gépgyárba, s gyorsan megcsináltatták a hibás alkatrészt. Mindjárt kettőt, ki tudhatja, nem hi- básodik-e meg még egyszer a nyomóberendezés. Meghibásodott. Nem volt ez sorsdöntő pillanat a DN történetében, de annyi bizonyos: izgalmas órái voltak a lapnak az ebbe a pár napba sűrűsödött események. Mindez a megyei napilapok privatizációjának időszakában volt. A DN- re is több vevő jelentkezett, ám a tárgyalások végén a szerkesztőség az Axel Springer mellett döntött. A cég a múlt lerendezését - többek között a lapkiadó adósságállományának átvállalását -, illetve nyugodt jövőt és közéleti hangvételt ígért a kollektívának és az olvasóknak. Hosszasak voltak az előzményei a szerkesztőség ebbe az évtizedbe eső első költözködésének. Akkoriban született az a döntés, hogy felajánljuk a Hunyadi úti épület visszaadását az egyháznak. Természetesen tárgyalások követték a felvetést, az egyház igen pozitívnak értékelte az elhatározást, azzal együtt, hogy az ingatlan eredetileg a püspökség tulajdonában volt. A felvetés következménye azonban nem csak a kiürítés kényszere, hanem egy új szerkesztőségi épület megtalálása is volt. A leolyan odaadással a munkát, mint ahogyan azt a lap több mint ötven esztendős történetében eleik is tették.” Erre válaszolta Bayer József, az Axel Springer Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója: „Kilenc évig kerestük a lehetőséget, hol tudunk Pécsett befektetni. Tavaly nyáron sikerült megvennünk az egykori Szikra Nyomda épületének ezt a részét is. Ezzel létrehoztuk a szerkesztőség, a kiadóhivatal és a nyomda komplexumát - egy helyen.” Ha már a sajtónapnál tartunk, 2003 márciusában dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke köszöntötte szerkesztőségünkben a sajtó munkatársait, s ő is a tükröt említette: „A sajtó nélkül egyetlen kormányzat sem tudna működni, hisz az folyamatosan tükröt mutat, kritikák és tények közlésével, a társadalmi elvárások bemutatásával segíti a politikusok munkáját.” Természetesen nem a költözködések, hanem elsősorban az új kihívások jelentették a valódi változást ebben a másfél évtizedben. A Rákóczi úti időszak elején tűntek fel először a számítógépek, s tolták el az újságírók elől az írógépeket. Egyszerűen kihalt a szerkesztőségből a megszoSzigeti rendelö-felujitások tette lehetővé. A gazdaságos előállítás, a kor Induló színes hirdetési igényének jelentkezése, a formakészítés főbb műveleteinek (szedés, tördelés, színbontás) áthelyeződése a nyomdákból a kiadókba változtatást követelt A válasz egy új nyomdacentrum létrehozása volt. A helyszínéül kiválasztott Pécs feladata a régió napi- és hetilapjainak nyomtatása lett. Ez a lépés - újságnyomó centrum kialakítása - 1992-93-ban Magyarországon úttörő jellegű volt. Olyannyira, hogy akkor akadt még olyan vélemény is, amelyik egyszerűen elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy újságot ne az adott, hanem a szomszédos megye székhelyén nyomjanak. Csakhogy a Déli Nyomda Kft.-nél üzembe helyezett korszerű svájci berendezések nagyságrendekkel gyorsabban dolgoztak elődeiknél. Német és svájci szakemberek készítették fel kezelésükre az itteni kollégáikat, mert kezelésük, kiszolgálásuk számos új ismeretet igényelt. Ezek a gépek lehetővé tették az oldalszám változtatását - 16-32 között -, a színes oldalak megjelentetését, illetve az oldalak táv- adat-átvitelét a szerkesztőségekből a nyomdába, városok között is. 1994. januárjától az önálló terjesztő- hálózat kialakítása a nyomdával szemben is új követelményeket támasztott. A csomagolás, a szállítás, a postaládákig juttatás precíz és jól szervezett munkát igényelt. A saját terjesztői hálózat legfőbb értelme annak az olvasói igénynek a kielégítése - fogalmazza meg Futó Imre -, hogy korán, még a munkába indulás előtt elérhesse a Dunántúli Napló nyújtotta információkat és szolgáltatásokat. 1999. március 15-én, a Nemzeti ünnepen és a Magyar Sajtó Napján jelent meg Pauska Zsolt tollából: „Kicsit meg- illetődötten, meglehetős izgalommal és talán némi elfogódottsággal írom a számítógépbe ezeket a sorokat... Rengeteg munka, szervezés és persze Közéleti napilap „A Pécs-baranyai Értelmiségi Egyesület és a Dunántúli Napló Szerkesztősége közös szervezésében pénteken este rendezték meg a Vasutas Művelődési Ház nagytermében - illetve az érdeklődők tömege miatt annak összes kapcsolódó helyiségeiben - a pécsi polgármesterjelöltek nyílt fórumát. A rendezvénynek történelmi hagyományai vannak, hiszen az 1990-es országgyűlési képvisel&választás óta az Értelmiségi Klub minden hasonló alkalommal megteremti a közvetlen demokrácia vitakultúrája gyakorlásának lehetőségét.” (DN, 1998. október 10.) A legfiatalabb főszerkesztő Pauska Zsolt 1997. január 1-jétől áll a Dunántúli Napló élén. A most 40 éves, Mohácson született fő- szerkesztő a PTE tanárképző karán (1988), majd az ELTE-n politológia szakon szerzett (1995) diplomát. 1985- 86-ban a pécsi egyetemi lapnál dolgozott, 1986- tól a Dunántúli Napló sportrovatánál gyakornok, és az összes lépcsőfokot végigjárva - munkatárs a társadalompolitikai rovatban, főmunkatárs, lapszerkesztő - 1997. január 1-jétől az újság főszerkesztője. Jelenleg ő jegyzi az ez év októberében indult országos Axel Springer-napilapot, a Reggelt is. meg a DN (1999), megindul a színes oldalak nyomása (1994), indul a Grátisz (1997), majd a Magazin (1998), később a Tempó (2001). 1997 januárjától a nyugalomba vonuló addigi főszerkesztőt, Lombosi Jenőt Pauska Zsolt, akkor az ország legfiatalabb főszerkesztője váltja. séget kellett létrehoznia. Olyannyira újat, hogy az Engel János úton vehették birtokukba a lap munkatársai az országban elsőként itt kialakított úgynevezett news roomot, az egy légterű, legmodernebb számítógép- rendszerrel felszerelt hírtermet. Az új létesítményt a következő sajtónapon, 1999 márciusának elején Göncz Árpád köz- társasági elnök avatta fel. „Igaz, régen elszakadtam már az újságírástól - mondta köszöntőjében -, de tudom, hogy egy lapnak olyannak kell lennie, mint annak a tükörnek, amely nem torzít, igaz képet tükröz, s amelyben nem vész el a táj, az ember. Végezzék új székházukban kott alaphang, a szobákból a folyosókra kicsattogó gépelés zaja. Idegen is lenne most már, hiszen például a DN hozta létre, szervezte meg először az on line lapot, a tisztán elektronikus sajtót, hogy aztán ebből a magból kiindulva országos hálózattá fejlődjön. Mégpedig - mondja most Pauska Zsolt -, nem csak első volt, hanem nyereséges is. Az olvasó számára szinte láthatatlan, bár kikövetkeztethető változások voltak a nyomdában. Az 1990-es tulajdonosváltás után - emlékezik vissza Futó Imre, a Déli Nyomda Kft. ügyvezetője - a három szomszédos megye, Baranya, Somogy és Tolna (valamennyi Springer-lap lett) lapjai még a megyeszékhelyeken lévő nyomdákban készültek. Az akkori technika sem az oldalszám növelését, sem a színes oldalak megjelentetését nem anyagi áldozat kellett ahhoz, hogy megteremtődjön az, ami - biztosan tudom - régóta sokak igénye ebben a városban: napilap indul, a város és térségének napilapja.” A főszerkesztő a mohácsi és a komlói lapok indítását jelentette be a DN első oldalán. Mindkét városban felálltak a DN fiókszerkesztőségei, s működnek azóta is, hogy megfeleljenek a célkitűzésnek: lokálpatrióta lapot adjanak olvasóik kezébe. Az oldalt írta és összeállította: MÉSZÁROS ATTILA Sarokpontok • 1991. nyara: a szerkesztőség elköltözik a Hunyadi útról a Rákóczi útra. • 1993. március: megindul a lapnyomás a Springer- tulajdonba került volt Szikra Nyomdában. • 1994. január: megkezdi tevékenységét a postai terjesztést felváltó önálló terjesztőhálózat. • 1994. októbertől: színes oldalakkal jelenik meg az Új Dunántúli Napló. • 1998 eleje; megjelenik a Grátisz, a saját hirdetőújság. • 1998. június: megjelenik havi gyakorisággal a Magazin. • 1998. december: a szerkesztőség a Rákóczi útról az Engel János úti új DN-székházba költözik. • 1999: indul a mohácsi, illetve komlói DN. • 2001. november: megjelenik az újabb, regionális hirdetőlap, a Tempó. f (
