Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-29 / 326. szám
6 JUBILEUM DUNÁNTÚLI NAPLÓ - 2004. NOVEMBER 29., HÉTFŐ Azok a szép, hatvanas évek A Dunántúli Napló története 1960-1973 között Némi önkényességgel azt mondhatjuk, hogy a lap életének második nagy, meghatározó időszaka 1960-tól kezdődik és mondjuk a hetvenes évek elejéig, a Hétfői Dunántúli Napló megjelenéséig tart. Addig a napig, amikor először jelent meg 1945 után Magyar- országon egy valóban bulvár jellegű újság, másrészt ezzel mindennap kézbe vehették lapunkat olvasóink. A Dunántúli Napló és a hazai újságírás ébredése valamikor a hatvanas évek elején kezdődött, a változó politikai élet margóján. Felejtve és felejtetve az ötvenes évek szomorú, tragikus eseményeit, a forradalom leverése utáni apátiát. Ma úgy mondanánk talán, hogy a „megbékélés időszaka” kezdődik. 1962 novemberében az MSZMP Vili. kongresszusán Kádár János szózatot intéz a magyar néphez, mondván: „Sok hazánkfia él a kapitalista országokban. Visszavárunk minden becsületes embert, aki itthon akar élni. Azoknak a Magyarországról elszármazott embereknek pedig, akik gyökeret vertek, üzenjük, maradjanak a régi hazának jó barátai, szerezzenek becsületet a magyar névnek...” A jelzésértékű mondatok szerint: a disszidenseknek is megbocsátunk. Ebben az évben írtuk, hogy rövidesen befejeződik a baranyai falvak villamosítása Husztót, Kishajmás, Püspökszentlászló, Kis- újbánya, Pusztakisfalu, Szatina és Kisbesz- terce falvakkal. Tovább épül a mecseki tüdőszanatórium, 481 lakást adtak át Pécsen, és felépült az első víkendház a Mohács-szigeten, ahol a szúnyogtalanítást is megoldják. És ami korábban hihetetlen volt: a decemberi sajtónapon görbe tükörbe nézhettek eleink végre: a Dunántúli Napló munkatársait karikatúra-környezetben mutathatta be a lap. Később a humor is bekúszott az oldalakra a színész-újságíró bálok mellékleteiként 1964-től a Báli Naplók formájában. Kicserélődött az újságíró gárda is; a szorgalmas és nehezen fogalmazó „kiemelt” pártmunkásokat magasabb végzettségű, nemcsak írni, hanem fogalmazni is tudó fiatalok váltották fel. Megkezdődik a műfajok változatossága, a vezércikk ugyan még fontos, de megjelenik a riport és a glossza, a hétvégi lapokban pedig egyre több irodalmi igényű tárca kap helyet. A lapot szeretik az emberek: a példányszám emelkedése mindent visszaigazol. Jelzésértékű számok: az 1966 novemberében még csak 60000-es példányszámú lapból 1970-re 70000-et, 1980-ra pedig már megközelítőleg 95 OOO-et vesznek meg naponta Baranyában, hogy aztán 1983. január 20-án elérje a megyei lapok közül elsőként a bűvös 100 000 példányt De térjünk vissza a hatvanas évekhez. A jóléti, úgynevezett gulyáskommunizmus felé tart az ország, kezdődik az új mechanizmus; visszatér a gazdaságba az érdekeltség fogalma. Igaz vékonykán, betegen és nem igazán a mai értelemben, de megjelenik. A termelőszövetkezeteknél a háztáji termeltetés formájában - ami baranyai kezdeményezés -, az iparban pedig a prémiumok hatványozódása jegyében. A politika is elnézőbb. Fontos a jól lakott, elégedett ember, épülnek a nyaralók, hétvégi házak, Orfű tavat kap és megkezdődik a személygépkocsik tömeges értékesítése. A hatvanas évek hozzák a Trabantot, Wartburgot, Moszkvicsot, és van már gépkocsinyere- mény-hetétkönyv is. Ötezer és tízezer forintos. A változás éveit jelzi, hogy egyre több igazán jól író, később országos hírnevet szerző kolléga került a csapatba. Nálunk publikált Bertha Bulcsu, Lázár Ervin, Hallama Erzsébet, Thiery Árpád, s jött az új nemzedék tagjaként Kampis Péter és Marafkó László. Megértük az első utcán eladott, kvázi-bul- várlap, az Esti Pécsi Napló megjelenését, majd az első sajtópert is. Ki hinné ma már, hogy például a pécsi fuvarosok szövetkezetét bíráló cikk „Tolvaj Hermész a bakon” címmel jelenhetett meg, s hogy a cikk íróját az érintettek magánjogon bíróság elé vonták. Az esti kiadásunk főszerkesztője Vasvári Ferenc, felelős szerkesztője Bocz József, aki később az önálló napilappá váló Pécsi Esti Napló főszerkesztője lesz, annak megszűnése után pedig a Dunántúli Naplóé. A hetvenes éveket Mitzki Ervin neve fémjelzi, a rendszerváltásig tartó időszak főszerkesztőjeként. Megkezdődik az úgynevezett városi lapok - a mutációk - szerkesztése Mohácson, majd pedig Komlón, akkreditált szerkesztőségekkel és újságírókkal. Ez a két „kisvárosi” megjelenésünk és híradás kisebb-nagyobb megszakításokkal, de közel 35 éve folyamatos és népszerű. Az új mechanizmus és a politikai nyomás enyhülése kissé felszabadította korábbi görcsei alól a hazai sajtót, csökkent-változott a cenzúra és az öncenzúra is. Különösen a hetvenes évek felé közelítve volt egy tartós időszak, ami után (valamikor 1975 környékén) ismét keményebbre fagyott a sajtó és a munkatársak körül a levegő. Legalábbis az „öregek” így mondják. Újságíró Stúdió több mint egy évtizeden át A Dunántúli Napló egyik legszebb vállalkozása a 70-es évek Újságíró Stúdiója. Egyféle tavasz ígérkezett a médiában: a napilapok példányszáma megugrott, foglalkoztunk már egy új laptípus, a Hétfői Dunántúli Napló gondolatával, megnőtt a Magyar Rádió Körzeti Stúdiójának műsorideje és sorra jelentkeztek az üzemi lapok. Szakemberek kellettek. De nem csak ez motivált, az irodalmi műfajokkal minden érettségizett tisztában volt, a sajtóban azonban csak „cikkekről” - beszéltek. A stúdiót 1970 őszén indítottuk két szemeszterrel. Négy év alatt 239 hallgatója volt, az 1975- 76-os tanévre 102-en iratkoztak be. Második évfolyamot indítottunk - szakosítva. Az 1976- 77-es tanévre 46-an a nyomtatott sajtót, 11-en a rádiót és 14-en a tv-t választották. Stúdiót indítottak Debrecenben, Győrött, Szolnokon, sőt az Újságíró Szövetség Budapesten - ez lett a. szakképzés első lépcsőfoka. A pálya telítődött, hároméves szünetet iktattunk be, majd az 1981-82-es tanévvel zártuk a stúdiót. Mit is nyújtott a tanfolyam? Az érettségi alapkövetelmény volt, de hallgatóink többsége főiskolát, egyetemet végzett. Mindenekelőtt a műfajokkal ismerkedtek meg. Gyakoroltak is: egyik héten előadás, a következőn a „dolgozatot” kellett leadni. Az újságíró társadalom krémjét nyertük meg. Ruffi Péter, Pálfy József, Polgár Dénes, Barótl Géza, Hoffer József vagy a pécsiek közül Békés Sándor, Kampis Péter. Nyelvhelyességet dr. Tóth Istvántól, nyomdai ismereteket Borsy Károlytól tanultak. A közvélemény-kutatással itt akkor ismerkedtek, amikor Budapesten még csak két albérleti szobában húzódott meg az „intézet”. Tudatosan törekedtünk arra, hogy hallgatóink a kultúra, a társadalom, a politika vezető köreiben is otthonosan mozogjanak. A tanévet mindig államtitkár nyitotta meg a Megyei Tanács dísztermében, az előadások helye a TIT nagyterme, ma Csontváry múzeum. Mi lett a végzősökkel? Nem mindenki készült újságíró pályára, nem is ez volt a cél. De csak néhány név az élvonalból: Szántó Péter, Varga Ágnes, Lázár Lajos, Roszprim Nándor, a rádiótól Rezes Zsuzsa, Rózsa György, Várkonyi Balázs, Gombár János, Reil József, Krassó György. És a tévétől? Hárságyi Margit, Pánics György, Füzes János... Több mint harmincán. Esti Pécsi Napló Az első kísérlet a szocialista bulvárlap megteremtésére 1959. március 26-án került utcára a Dunántúli Napló esti kiadása, az Esti Pécsi Napló. 1960. január l-jétől már önálló politikai napilapként jelent meg, mint az MSZMP Pécs Városi Bizottsága és a Városi Tanács lapja. Feleló's szerkesztője Bocz József volt. Az utolsó száma 1963. április 22-én jelent meg. Az Esti Pécsi Naplót bulvárlapnak szánták. Mindennap délután 2 órakor kellett az utcán lennie. Kizárólag rikkancsok terjesztették, kiabálván városszerte a szenzációsnak vélt címeket. A munkatársakat is úgy választották ki, hogy a színesen író, jó tollú újságírók alkossák a szerkesztőséget. Rab Ferenc, Bertha Bulcsú, Hallama Erzsébet, Csóka Magda, Gáldonyi Béla, S. Nagy Gabriella, Pusztai József, Rácz János, Túri Mária és Erb János fotóriporterek, valamint Lázár Ervin, Csépányi Katalin és Földessy Dénes dolgoztak a lapnál, a sportrovatot Hegyi István szerkesztette, a lap- szerkesztő Ragoncsa János volt. A korai, dél körüli lapzárta gyors munkát követelt a munkatársaktól, a friss híreket, ha azok éppen nem voltak szenzációsak, úgy kellett megírni, hogy legalább szenzációsnak hassanak. így éppenséggel túlzások is előfordultak néha. Egy vágóhídi kis riport például Nem iszik vért a henteslegény címmel jelent meg. Volt mit kiabálnia a rikkancsnak... És amikor nem volt? A Széchenyi téren dolgozott a város híres rikkancsa. Ő felfedezte, hogy a moziműsorban van egy kitűnő filmcím: Megöltek egy leányt. Nem habozott, elkezdte kiabálni. Kapkodták tőle a lapot... Az Esti Pécsi Napló igazi értékeit az egyszerű emberekről írott riportok, mindenekelőtt Rab Ferenc tollából, Bertha Bulcsú naponta megjelenő jegyzetei, a kulturális életet bemutató és népszerűsítő írások, no meg Cerka Gabi (S. Nagy Gabi) szellemes szösszenetei jelentették. Kiemelt jelentősége volt a sportrovatnak. Mindennap friss hírekkel kellett jelentkezni. Persze olyanokkal, amelyek még nem jelentek meg a reggeli lapokban... Az Esti Pécsi Napló érdekes színfoltja volt a pécsi sajtótörténetnek. De valójában nem válhatott bulvárlappá. A diktatúra, ha mégoly puha volt is, tilalomfák sorát állította fel. A párt, a közigazgatás, a nagyvállalatok sok-sok vezetője tabutéma volt. A keselyüspusztai vadászatokról ugyan mi jelenhetett meg? Semmi. Csakúgy mint a gemenciekről. Hogyan épültek olcsón családi házak, miként szereztek hulladékáron kerítésanyagot egyes vállalati vezetők? Hogyan juthattak többek soronkívül autóhoz? Tabu, tabu, tabu... A tabuk végül is felülkerekedtek. Az olvasó nem kaphatott igazi bulvárlapot, csak valami hasonlót. Végül a lap létrehozói is feladták. Az Esti Pécsi Napló 1963. április 22-én jelent meg utoljára. Az oldalt írta és összeállította: KOZMA FERENC monacei napló Mit terveznek 1970-ben. Ara*#* MkiOi átütojt rtMtfv'TS«** $uvi \ ttíteZŰNTÖ •Äg: HlRtK • ham-p&ríi kurútvumy, mkmter Mohácsi és Komlói Napló 1970. január 3-tól hetenként jelent meg egy, majd két oldalon a Mohácsi Napló. Feladata volt a város és közvetlen környékének a híreit, közérdekű információit közölni A szerkesztőség számára meg felelő helyiséget biztosítottak, a lap szerkesztője pedig szolgálati lakást kapott Szerkesztők voltak: Mécs László, Kiss Csaba, Miklósvári Tibor, Kurucz Gyula, Horváth Teri, Kapuvári László, Berta Mária. 1971. január 7-től 1972. április 27-ig Komlói Napló címmel jelent meg hetenként két oldalon a DN komlói kiadása. 1972. május 4-től Komlói Dunántúli Naplóra változott a címe. Szerkesztői Berkics János és Kozma Ferenc voltak. 1974. október 31-én a Komlói DN szerepét a Mecseki Bányász vette át. ttomlöí naplő a Hí»hátivá A mkjúíMúwk lichtete : Éj wtiőrőháwjtl építem k c4 képoheííi Lázár Ervin és az oroszlánok Lazar Ervin Kossuth-dijas író, elbeszélő és meseíró 1959 és 1965 között lapunk újságírója, riportere volt. Az a hír járja, hogy amikor elment, kis piros, Erika írógépéért közelharcot vívtak kollégái.- Mit jelent számodra Pécs, a Dunántúli Napló?- Az ifjúságomat. És persze azt, hogy ott ismerkedtem az újságírással. Nem mondok vele újat, de amit ebből a szakmából tudok, annak kilencven százalékát Báling Jóskától tanultam, aki amellett, hogy fantasztikus ember, hihetetlen szakmai hozzáértéssel is rendelkezik.- Azt mondják, akkoriban meg lehetősen sok jó tollú „íróember” dolgozott a szerkesztőségben.- Valóban, hiszen ott volt Bertha Bulcsú, Hallama Erzsébet és persze Rab Feri, aki istenáldotta tehetséggel rendelkezett. Amit tudott az ember, azt eltanulta tőlük, ám nem mindent lehetett, hiszen akadnak olyan dolgok, ami a nagy tehetségek sajátja. Utánozhatatlan.-Este...?- Próbáltam én is sok mindent, köztük olyanokat is, természetesen az igazság harcosaként, amik nem mindig tetszettek a lap szerkesztőinek. így pótléknak maradt az akkor Tüskés Tibor szerkesztette, viszonylag szabadabb légkörű, befogadóbb Jelenkor.- Mára megváltozott a sajtóvilág...- Hidd el, hogy akkoriban is igen keményen kellett dolgozni, mindenkinek megírva a saját anyagát. Én sem voltam kivétel. Csodáltam akkori rovatvezetőmet, Pusztai Jóskát. Nos, ő ha kellett, bármelyik pillanatban tudott írni pársorost, éppen annyit, amekkora helyet adtak neki. Ez a hallatlan tájékozottságának, nagy ismerősi körének és ismertségének köszönhető, ami ugye a mindenkori újságíró sajátja. Róla terjesztem azt az anekdotát, hogy egyszer félbehagyta az írást és kiment a szobából, mire én beleírtam az anyagba „annak ellenére, hogy”, mire ő visszajőve nem húzta ki, hanem folytatta az írást. Másnap úgy is jelent meg - és fogalmazási hibát vagy döccenőt nem lehetett észrevenni benne.- Az itt töltött évekből mennyi mentődött át az írásaidba?- Sok és egyre több. Első kötetem, A kisfiú meg az oroszlánok Pécsett jelent meg, megannyi olyan jelzéssel, mondattal, amit a pécsiek minden bizonnyal ma is kihallanak, kiértenek belőle.- Melyik városrész érintett meg leginkább?- A Havi-hegy és környéke. Ám a minap arra járva a sok átépítés miatt már nemigen tudtam megállapítani, hogy melyik ház is az a régi. Nem tudom, hogy hallottál-e róla, de akkoriban volt a szerkesztőségnek egy szolgálati legénylakása. Elvittem a feleségemet oda is, ám sajnálatomra megváltozott az utca neve. Találhattak volna Majorossynak másikat. Hiszen annakidején rengeteget és keményen harcoltunk azért, hogy Dolores Ibarur- riról változtassák vissza, a régi, patinás Sörház utcára. 1 Maradt a Sorházból egy darab.- Tudom. De azért fájhat. *
