Új Dunántúli Napló, 2004. november (15. évfolyam, 299-327. szám)
2004-11-29 / 326. szám
2004. NOVEMBER 29., HÉTFŐ - DUNÁNTÚLI NAPLÓ RIPORT 7 KULTÚRA A MONTENUOVO KASTÉLY BEKERETEZVE SOMBEREK! KÉPZŐMŰVÉSZ TÁRLATA BOLYBAN. A szajki pincesortól a görcsönydobokai templomig sok szépséget örökített meg Gűth János. E gazdag anyagból látható válogatás az Erzsébet Vigadóban rendezett tárlatán. fotó: t. l Jazz, amerikaiul M. B. E. A jazz szerelmesei időnként Pécsett is rácsodálkozhatnak egy-egy tengerentúli szupercsapatra: A1 di Meola, Billy Cobham, Joe Zawinul, vagy éppen Kenny Garret is eljutott városunkba. Most Eldad Tarmu folytatja a sort, aki különleges hangszerrel, a vibrafonnal érkezik, kvartettje pedig egyedül itt ad koncertet az országban. A Pécsi Ifjúsági Ház Metronóm jazz klubjában ma este játszik a Los Angeles-i születésű, 39 éves, izraeli származású Tamu. Zeneszerzői stílusára Chick Corea, Bill Evans és Wayne Shorter hatott legjobban. Dallamos, lendületes zenéről van szó, és legújabb, Exotic Tales című lemezének anyagát hozza egy belgrádi fesztiválról a svájci, török és izraeli származású tagokat tömörítő négyes. A vibrafont zongora, bőgő és dob támogatja a megszólalásban. Az Eldad Tarmu Jazz Ensemble vezetőjének eddig több mint 200 szerzeménye jelent meg. Bartók, Kodály és a kólagép pl Európa A kórusok átléptettek a köznapokon Balogh Zoltán Kertész Attila megköszönte, egy koccintással, a részkorszakzáró fogadáson, hogy „itt volt a sajtó”. A karnagynak múlt szombaton este fél tíz körül már nagyon fáradt volt a szeme, néztem közelről a fehérbe kúszó ereket, azon gondolkodva, hogy a kétórás koncert mennyi pluszt adott az életéhez. Apropó: 30 éves a Bartók Béla Leánykar, 25 a Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar. (Meghívó: 2004. november 27. (szombat) 18 óm. Kodály Aula. A pécsi Kodály Zoltán Gimnázium kórusainak jubileumi koncertje. CD-be- mutatóval. Vezényel: Kertész Attila. Köszöntőt mond, közreműködnek, műsor, köszönet a támogatóknak stb.) Kétórás koncert plusz a régiek „száma” és az össz-örömün- nep.- Meghallgatta?! - kérdezett vissza K. A., a fogadásra-beesé- sem - két rohanás szünetében ott voltam a műsor háromnegyedéig, most csak visszajöttem, tisztelegni -, és a koccintás között elvénülő pillanatban.- Akkor lekáderezem: mi volt az utolsó szám, amit hallott! - vált az általam harminc éve megélt, szigorúan mértéktartó tanárhangra-mutatóújjra Kertész Tanár Úr. Soha nem voltam a tanítványa.- A Kodálytól az Ave Maria...- Egészségére! - jött a koccintás, és néztem a fehérbe kúszó ereket. K. A. udvarias volt, hiszen nemcsak „a” sajtó volt ott, hanem rádió és tévé és a tömeg később következő, szájról szájra (még rémlik valami Kodálytól) kommunikációja. Csakhogy a karnagy úr, háttal nekünk, „mindössze” az éppen ott lévő kórust látta, és szűrte át a maga értékrendjén. Más - például az énem - mást is látott. A tátott szájjal fülemlő, ötéves-forma kölyköt, aki elfelejtette lógázni a lábát; a következő fellépők fal melletti izgatott összehajlását; az ügyeletes, kékköpenyes portáshölgy büszke tartását, ahogyan szemlélte az ő egykori és mostani népét, és akinek a tekintetében ugyancsak ott volt a zene öröme és ajándéka. K. A. nem látta és nem hallotta, amikor a Négy szlovák népdal alatt, veretes cipőben, hátul Tisztelgés Bartók, Kodály és a zenéjüket követők előtt a kövön átkopogott egy kibontakozófélben lévő újlédi, akinek, első látásra megítélhetően, fogalma sincs arról, hogy Bartók igencsak régóta, a két kórus valamivel'kevesebb ideje, az ország és Szlovákia pedig május elsejétől már Európa tagja. K. A. - ez csak feltételezés - nem hallotta, hogy valaki,' ugyancsak hátul, bedob egy százast a kólaautomatába, az dolgozik, jön a pohár meg a lé, aztán csak jön a lé, a lé, lé, a kólabirtokos meg átslisszan a ki- ömlő problémán. Mielőtt koccintottam volna, átléptem a tócsát az aulában, kifelé menet mindenki más is átlépte, hiszen nincs más választásunk: elegánsan átlépni a köznapokat akkor, amikor ölelkezhetünk a művészettel. KARIKATÚRA &IÜ&0SODVÄ - Józsi bácsi, még nem vághat le, Brüsszelből hiányzik a XVIII./43-as számú engedélye! szmodis imre rajza Szoborpark a határra Dunai Imre A Pécsett működő Bázis Szobrász Egyesület „Nova Terra D. - Nyitott Magyarország” címmel kőszobrász szimpóziumot tervez a jövő esztendőre. Az ötlet nagy ívű: messze meghaladja művészet hagyományos hatókörét. A horvát-magyar-szerb közös határponton összesen tíz nagyméretű, országhatáronként 3-3, valamint egy központi szoborból álló, a szimpóziumon részt vevő alkotók közös téri kompozíciójára épülő szoborpark létrehozása a kitűzött cél. A program az országhatárok és az általuk megtestesített nemzeti, etnikai, kulturális elkülönülés okozta gondokra kíván a szobrászat eszközeivel szimbolikus választ adni. Az államhatárokon a kulturális és etnikai különbségeket a lehető legtermészetesebb módon átlépve szeretné megteremteni a problémák megoldhatóságának szobrászati evidenciáit. Pál Zoltán, a Bázis Szobrász Egyesület vezetője szerint a szimpózium megszervezése és a szobrok elkészítése, elhelyezése a jövő nyár végéig megvalósítható. Az egyesület és szövetségesei hoztak már létre, az 1990-es évek elején, hasonló hármashatáros szoborparkot a magyar- osztrák-szlovák határon. A mostani vállalkozás előkészítése azonban az előzőnél jóval nehezebbnek ígérkezik, noha a Bázis Szobrász Egyesület bírja a Baranya megyei közgyűlés ígéretét, illetve a kulturális tárca támogatását. Az ígéreteknek persze a költségvetetés elfogadásáig nincs konkrét és biztos pénztartalma. Az előkésztés meghatározó eleme a helyszín kiválasztása. Ez elvileg Baranyától néhány kilométerre keletebbre, Bács-Kiskun megye határvonalába esne, a Duna túlsó partja és Hercegszántó közötti részen. Nyilvánvaló, hogy itt semmüyen tevékenység nem lehetséges a szomszédos államok beleegyezése és együttműködése nélkül. Ráadásul nem rutinszerű diplomáciai segítség szükséges ehhez. Bő egy évtizede, és jelenleg is éppen ez a terület az, amelyről határvita van Horvátország és Szerbía-Montenegró között. Bár a két ország kapcsolata a délszláv polgárháború óta újabban szívélyesedért, mindkettő érdekét és hajlandóságát nyilvánította ki a határkérdés rendezésére, ám az álláspontok ez idáig eltérőek voltak. A „Nova Terra II. - Nyitott Magyarország” program azt az álláspontot tükrözi, hogy Horvátország területe valamelyest átnyúlik a Duna bal partjára is, a Mohácsi-sziget déli csücskénél. Szer- bia-Montenegró is felemlegetett a folyó jobb partja, mentét érintő igényeket, de minimum a Duna sodorvonalán húzná meg a határvonalat. Oda pedig körülményes lenne szoborparkot állítani. Ez önmagában azért is sajnálatos, mert sokan úgy vélik: mivel sok üyen találkozási pont kínálkozik, európai mozgalmat lehetne kezdeményezni a hármashatárokra állított szoborparkokkal. Hárommillió - ennyi egy élet ára? Hárommillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg, kamataival együtt első fokon a Pécsi Városi Bíróság egy komlói asszonynak az elmúlt héten, mert bebizonyosodott, hogy a lánya orvosi műhiba következtében halt meg 2002 elején. A pervesztes a Pécsi Thdomány- egyetem, amelynek klinikáján a fiatalasszonyon elvégzett műtétet követően másfél évig nem történt semmiféle képalkotó vizsgálat, a műtét szakszerűségét pedig az alperes nem tudta egyértelműen bizonyítani. Cseri László Harminchárom évesen, 2002 januárjában halt meg a fiatal- asszony az édesanyja kezei között. Az anya azóta pszichiáterhez jár, munkaképessége negyven százalékkal romlott, rémálmai vannak arról, hogy ömlik a vér a fürdőszobából. A halál bekövetkezte előtti napokban ugyanis fürdőszobában az ő kezére ömlött lánya vére, a helyiség olyan volt, mondja, mint amilyen a horrorfilmekben látható. A fiatal nőt még 1999 áprilisában vették fel a pécsi klinikára, ahol kiterjedt méhnyakrákot állapítottak meg nála annak ellenére, hogy előző év szeptemberében Komlón negatív rákszűrési eredményről tájékoztatták. A műtétet végző orvos szerint egy primer karcinóma ilyen stádiumú kifejlődési ideje 5-10 év. Az ő esetében az úgynevezett Wertheim-műtétet alkalmazták, amelynek lényege, hogy eltávolítják a méhhel együtt az összes függeléket a hüvely felső harmadával együtt. A műtétet követő kontroll szövettani vizsgálata sehol sem mutatott ki daganatot, utókezelésre nem volt szükség, három hónap múlva pedig negatív volt a vizsgálat eredménye. Az operáló orvos, aki szerint az asszony egy év múlva jelentkezett hasfájási panaszokkal, kiújult daganatot állapított meg. Állítása szerint az intézet részéről semmiféle mulasztás nem történt, hiszen a legrosszabb indulatú tumor későn jutott a tudomásukra, a betegnek máshol sem lett volna több esélye az életben maradáshoz. * ★ * A 2002 őszén megtartott előző tárgyaláson az egyetemet perlő édesanya ügyvédje, dr. Martin Zoltán viszont bemutatta azt a zárójelentést, amely alapján az orvos saját kezű írásával bizonyítható, hogy a beteg a műtétet követően nem egy év múlva jelentkezett, hanem rendszeresen járt hozzá kontrollra, és ő minden esetben negatív leletet állapított meg nála. Az orvos kézzel írott feljegyzései arról is tanúskodnak, hogy nem került sor sem labor-, sem ultrahang, sem CT-, sem tumormarker- vizsgálatra. A kétéves tárgyalási szünet alatt független igazságügyi orvosszakértő vizsgálta az esetet. A bíró, dr. Kovács Zsolt is a szakértői véleményre hivatkozott többek között az ítéletében, megállapítva, hogy nem felel meg a szakmai szabályoknak, ha az ellenőrzések során mindössze fizikális nőgyógyászati vizsgálatra kerül sor. Egy ilyen jellegű betegség esetében valamilyen képalkotó eljárással történő ellenőrzés elvárható lett volna: „Nagy a valószínűsége annak, hogy amennyiben képalkotó vizsgálatokkal is ellenőrzik a beteget, úgy a daganatkiújulást hamarabb felismerik, ez esetben pedig valószínű, hogy a beteg életkihatásai - bizonyos, természettudományos alapon pontosan meg nem határozható mértékben - jobbak lettek volna.” Arra a kérdésre, hogy a Wertheim-műtét szakszerűen vagy szakszerűtlenül történt, a tárgyalás során nem kaptunk egyértelmű választ. Az biztos, hogy a klinikán fellelt dokumentációkból egyértelműen nem bizonyítható a szakszerűség. A tárgyalás során dr. Martin számos ellentmondásra hívta fel a figyelmet, például arra, hogy egyetlen dokumentum sem oszlatja el a boncolási jegyzőkönyv által keltett gyanút, amely szerint a méh eltávolítása közben a hüvely felső harmadát mintha elmulasztották volna eltávolítani. Márpedig a jegyzőkönyv tartalmazza, hogy „a vagina felső részénél necrotikus daganat” lelhető fel, miközben a szabályosan elvégzett Wertheim- műtét után a vagina felső részének semmi keresnivalója nincs a betegben. Mint a műtét utáni szövettani vizsgálatot végző, tanúként kihallgatott patológus orvos vallomásából is kiderült, a leletben nem szerepel a „hüvely felső harmada”, sőt, a „vagina” szó sem. Pedig ha kivették volna, azt is el kellett volna küldeni szövet-. tani vizsgálatra. * * * Az egyetem álláspontjával szemben, amely mindössze másfél milliót gondolt elfogadhatónak nem vagyoni kártérítés címén a felperesnek fizetni, a bíróság nem tartotta túlzónak a hárommilliót az eset súlyosságára, a felperes negyven százalékos munkaképesség-csökkenésére és az elhúzódó gyászreakció tünetegyütteseire való tekintettel. Az anya az ítélet kihirdetése után teljesen összeroppant. Mint mondta: most bizonyosodott be a számára minden kétséget kizáróan, hogy lánya élete nem a befolyásolhatatlan sors, hanem emberi mulasztás következtében veszett el, és ez a számára leírhatatlan fájdalommal jár együtt.
