Új Dunántúli Napló, 2004. október (15. évfolyam, 269-298. szám)

2004-10-09 / 277. szám

2004. OKTÓBER 9., SZOMBAT - DUNÁNTÚLI NAPLÓ

RIPORT

7

KULTÚRA Szerelem zárt térben

kamaraszínház Zenés komédia vasárnap estétől

Mészáros B. Endre

A nyári játékok slágerdarabja, az Anco- nai szerelmesek zárt téri premierjéhez érkezett: vasárnap 19.30- tól újra szerelmet vall Hegedűs D. Géza a Magyarországról érkezett és fel nem ismert lányának. De szerelmes ebben a darabban szinte mindenki, és shakespeare-i fordulatokkal bonyolódik a cselekmény, miközben röpködnek a nemzeti jegyeket is kifigurázó poénok. Felcsendülnek a hatvanas-hetvenes esztendők melódiakoktélokból ismerős olasz dallamai, a táncosok pedig kacagtató világifjúsági találkozót rögtönöznek a színpadon.

A díszlet igazi mediterrán kisvárost varázsolt a Káptalan utcában, pedig az utcaképet eleve a kamaraszínházba tervezték, tehát a játéktér ezúttal még hitelesebb lesz. Sokkal jobb lesz az akusztika, tökéletesen hallhatók a mikropor- tok - számol be a legnagyobb változásról Báliké Tamás rendező. Az énekes betétek itt

sokkal tisztábban kivehetők, mint szabad téren, Fábry Péter szövegpoénjai is jobban átjönnek, és nincs hangerőkülönbség a mondott, valamint énekelt részek között.

Két óra tökéletes kikapcsolódást nyújt a bemutató, de nosztalgiázásra is lehetőséget teremt, a hetvenes évek hangulatát adja vissza, miközben az igen jól sikerült koreográfiák görbe tükörben láttatják az időszak néhány jellemző részletét. Mindezt fokozza Hegedűs D. Géza kitűnő közreműködése.

„Rózsi" kitűnő erőben

Mészáros B. E.

Demjén Ferencet nehéz utolérni, mostanában az építőanyagtelepeket járja, mert hatalmas átalakításba kezdett dióspusztai otthonában. Tíz esztendeje költöztek ebbe az épületbe, ideje már új színt vinni a mindennapokba, mondja az énekes, aztán még hozzáteszi, baranyai kötődése viszont már 15 esztendős.

Jubilál a pécsi bulija is, ötöd- jére szervezi meg Trubics Zorán a PTE Szigeti úti aulájába a koncertet. Az érdeklődés olyan nagy, hogy azon gondolkodnak, nem kellene- jövőre átvinni a rendezvényt a sportcsarnokba. „Rózsi” úgy véli, az aula „sajátos” akusztikája nem rosszabb, mint a legtöbb színházé, megfelelő hangtechnikával minden áthidalható.

Ez történik ma este nyolc órakor is, amikor a 2004-es turnéjuk egyik utolsó állomása következik. A Hívlak lemez adja a műsor gerincét, de felcsendülnek a régi kedvencek is, a Várj, míg fel kel majd a nap, az Álomlány, az Úgy szeretném.

A pécsi fellépés után a társaság már az Arénára készül, mert december 30-án „Rózsi" ismét megméretkezik a Budapest Sportcsarnokban. Ezen a találkozón több mint 30 esztendei munkásságának mintegy 400 dalából készít best of válogatást.

Vendégségben ünneplő svéd-magyaroknál

Baranyai küldöttség utazott a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége 30. évfordulójának rendezvénysorozaté ra.

Dunai I.

Az 1993-ban létrehozott Magyar-Svéd Fejlesztési Alapítványnak a Baranya megyei és a dél-svédországi kapcsolatok kialakítása, a két térség kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatának kiépítése a fő célja. Az alapítvány pályázat útján ösztöndíjat, támogatást, anyagi juttatást nyújt tevékenységek, illetve szervezetek finanszírozására. Az alapító jogok gyakorlását 2002-ben a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) vette át.

Svédországban 30-35 ezer magyar él, többnyire az ország déli részén. A szövetségnek 5600 fizető tagja van 34 egyesületben. A SMOSZ megalakulásának idei 30. évfordulójáról rendezvénysorozattal emlékeznek meg október 7-11. között. A programot a Baranya Megyei Önkormányzat, Mátészalka Önkormányzata, az

alapítvány és az SMOSZ közösen finanszírozza.

A svéd kormány 2004-et „Magyar Év”-nek kiáltotta ki, ennek része az a mostani programsor is, amelyen Baranyából sokrétű küldöttség vesz részt Tasnádi Péter, a megyei közgyűlés alel- nökének vezetésével. A hivatalos delegáció Malmőben a Ska- ne Régió vezetésével tárgyalt az együttműködési megállapodásról, dr. Vörös József, a Pécsi Tudományegyetem általános rektorhelyettese pedig a Malmöi Főiskola vezetésével folytatott megbeszélést hasonló témában. A delegációval - amelyben részt vesznek idegenforgalmi és gazdasági szakemberek is - kulturális csoport is utazott. A Canticum Pécsi Női Kamarakórus, a Pécsváradi Szaxofon Kvartett valamint Greksa Andrea népdalénekes és kislánya több dél-svédországi városban is fellépett, majd szerepel szombaton a stockholmi gálaműsorban. A rendezvénysorozat résztvevői Csonka Károly fotó- kiállítása révén is ismerkedhettek Baranyával. A program záróeseménye vasárnap este lesz a stockholmi Magyar Házban.

FUTNAK A KEPEK

Európai török film

Nagy Imre

A Németországban élő török rendező, Fatih Akin Fallal szemben (Gegen die Wand) című alkotása egy elemi erejű tehetség magával ragadó műve. Szinte hihetetlen, hogy a vetítés két órájában mennyi minden történik a vásznon. Elsősorban nem a cselekmény áradó bőségére gondolok, hanem a lélekben zajló folyamatok gazdagságára. E kettőnek, a külső történések és benső vetületűk páratlan dramaturgiai egysége a környezet- rajz árnyaltságával társul.

A film hősei - mint a rendező is - másodgenerációs németországi törökök, akik ki szeretnének törni a hagyományőrző családi életkörből. A jó negyvenes Cahit lecsúszott rocker: kábítószer, sör, alkalmi szeretkezések jelentik számára az élet sivár maradványát Múltjáról nem sokat beszél, de egyszer kimond egy női nevet, annyi keserűséggel, hogy abból megtudjuk, egy emberi dráma végkifejletét látjuk, illetve látnánk, ha Cahit életébe nem pottyanna bele Sibel. Ez az alig húszéves török lány menekülni akar a családi kötelékből, mert, mint jelzi, élni akarja az életét, s ehhez a szabadsághoz egy névleges házasság megfelelő hátteret biztosíthatna számára. Az e célra kiszemelt Cahit előtt egy (újabb) öngyilkossági kísérlettel ad nyo- matékot kérésének. Ez az expozíció. Ebből a komorló emberi mélységből emelkedik fel az utóbbi évek talán legszebb szerelmi története.

Fatih Akin merészen szakít a bevándorlósors nehézségeit tárgyaló filmek ismert tematikájával, nem beszél ellenséges, kirekesztő környezetről, nem szól a gyökerektől való elszakadás fájdalmáról. Cahit már csak törve beszéli anyanyelvét, s mikor új „családja” rákérdez, miért, csupán egyetlen szóval válaszol: hanyagoltam. De nem cinikusan mondja, inkább fásultan és tárgyszerűen. Cahit és Sibel az európai kultúra peremén, mégis annak vonzáskörében élnek, és a rendező nagyon is megérti őket. Ezért képes arra a bravúrra, hogy a témához kötődő műfaji sajátságok és elvárások ellenére szellemiségében - ő, a „jövevény” - mélyen európai filmet alkosson, jóllehet a cselekmény zárlatára Isztambulban kerül sor, ahová hőseink visszatérnek. Fatih Akin szerelemfelfogása ugyanis az európai tradícióhoz kötődik. Ebben a kultúrkörben a szerelmi élménynek kivált két lényegi jegye mutatkozik meg. Az egyik: a férfi és nő kapcsolatának emberformáló, individuális ereje. „Amíg Sibelt nem ismertem, halott voltam” - mondja Cahit, immár önmagára reflektálni képes, erős férfiként, akinek meg kellett járni a poklokat. A lány útja sem volt köny- nyebb, amíg lelkében is megérkezett Cahithoz, talán éppen az elválás pillanatában.

Mert a nyugati kultúra, ahogy Denis de Rougemont hangsúlyozta - s ez a film témaértelmezésének másik fontos eleme -, nem a beteljesült szerelmet dicsőíti, hanem a végzetes, valójában megmagyarázhatatlan, szenvedéssel teli szenvedélyt. Erről beszél Fatih Akin is, kitűnő színészek, mindenekelőtt Bírói Ünel és Sibel Kekilli közreműködésével. Ami pedig a kulturális hagyományokat illeti, a kérdés összetettebb, mint gondolnánk. Többen vélekednek úgy, hogy a keleti poézis és az arab misztika rokon szellemiségű a középkori trubadúrok által kialakított keresztény szerelemfelfogással.

Talán ezért lehet a Fallal szemben egyszerre európai és török.

A berlini fesztivál Arany Medve-díjas filmjének főszereplői: Birol Ünel (Cahit) és Sibel Kekilli (Sibel)

TUSKÉS TIBOR SZOMBATI TARCAJA

AT

Ősz a hegyen

Amióta nyugdíjazták, mindennap ugyanazon az úton megy föl a hegyre. A keresztig autóbusszal, onnan a horhoson végig gyalog. Ha ismerősökkel találkozik a buszon, ketten-hárman együtt indulnak el a meredeken emelkedő úton. Ha a kerítéshez ér, megáll a kapuban, zsebéből előkeresi a kulcscsomót, kinyitja a zárat. Belép a telekre, behúzza maga után a kaput, amit egy drótkarikával rögzít. Mélyet lélegzik, könnyűnek érzi magát. Ha süt a nap, ha fúj a szél, ha szakad a hó, ha ömlik a zápor, ezt az utat minden nap megteszi.

Az első útja a pincébe vezet. Ha ismerőssel jön föl a hegyre, az nem mehet el addig a ház előtt, amíg be nem

hívja. Leülteti a vendéget, kinyitja a falba épített szekrényt, két poharat vesz elő, leakasztja az üveglopót, lemegy a három lépcsővel mélyebben nyíló pincébe, a hordók között matat, majd előjön a borral teli lopóval. „Ezt kóstold meg” - mondja. Van, akinek a fehérborból tölt a pohárba, van, akinek a vörösből, olyan is van, akit a fehér után a vörösből is megkínál.

„Csináltam egy kis előszüretet,, - mondja. - „Lemetszettem két fürt szőlőt, kipréseltem, de csak tizenöt fokot mutatott a must. Várok még két hetet, akkor lesz meg a szüret” A fény felé emeli az oportóval teli poharat. Koccint a vendéggel. „Ha esik az eső, nálam akkor is meglesz a szüret Tavaly óta a sorok között nem kapálok. Itt van a gép, de nem használom. így a tőkékről nem viszi el az eső a főidet, és sár sincs a sorok között. Meg aztán, tudod, a derekam is, a kor is.”

A telek egyik végét a kocsiút határolja, a másik vége keletre néz, és a völgy felé lejt. Ha kiáll a hétvégi ház teraszára, félkörívben végiglát a tájon. Balra a színesedő erdő, előtte a mély völgy, jobbra a város házai és a kék ecsetvonással húzott látóhatár.

Itt szép a hóval födött táj, szép a tavasz, a virágzó fák, szép a termést érlelő nyár, de legszebb számára az ősz. A tél fehér és tiszta, a tavasz zöld és harsogó, a nyár forró és várakozással

van tele. De az ősz mindegyik évszaknál gazdagabb. A túlsó domboldalon a cserszömörce vörös foltjai már lángolnak. A szőlő levelei megfakultak. A fény tompább, az árnyék hosszabb, a levegő csípősebb.

Amikor húsz éve megvásárolta a területet, elvadult birtokot kapott. Aztán szőlőt telepített, gyümölcsfákat ültetett, hétvégi házat épített. Amit maga körül lát, amihez nyúl, ahhoz személyes köze van. Ha a rádióban az ország történelméről, a honfoglalásról, az államalapításról hall, ő a keze munkájára, erre a fólddarabra gondol.

Ahány gyümölcsfája van, az annyiféle. „Nem egyetlen és a legjobb fajtát választottam” - magyarázza. - „Csupa csonthéjú gyümölcsfát telepítettem. Tudod, arra gondoltam, ne kelljen sokat permetezni. És ne egyszerre, hanem májustól októberig érjenek, teremjenek. Ezért van itt cseresznye, meggy, kajszi, szilva, barack és mandula. A legtöbb már leérett. A mandula van hátra. Meg a szőlő...”

Az idegen megköszöni a vendéglátást, és elmegy. A férfi-maga elé néz, és a szüretre gondol. A pince rendben, a falak az új meszeléstől fehérek, a hordókat kimosta, a prés, a kád, a sajtár tiszta. Nyugalom van benne és várakozás. Amit tavasztól őszig a szőlőben tenni kellett, azt elvégezte. Felesége otthon az unokákra vigyáz, övé a hegy, a szőlő és a présház.

Dél van, lenn a városban harangoznak. A hang hullámokban főikúszik a hegyre. A férfi kiáll a ház elé, lenéz a völgybe, aztán följebb emeli a tekintetét, arcát megfürdeti a fényben. Kezében még ott a pohár, amibe magának töltött. Belekortyol. Hálát, derűt és talán valami boldogságfélét érez.

t