Új Dunántúli Napló, 2004. augusztus (15. évfolyam, 209-238. szám)

2004-08-07 / 215. szám

8. OLDAL POLITIKAI 2004. Augusztus 7., szombat mm T A F Ó R U M Ismét Habjánecz Tibor az MDF megyei elnöke Kannibalizmus a „közszférában” Tovább romlik az egészségügyi munkavállalók helyzete A Magyar Demokrata Fórum Baranya Megyei Választmánya a napokban tartotta tisztújító ülé­sét. A választ­mány ismét dr. Habjánecz Tibort válasz­totta meg me­gyei elnök­nek. Az alel- nökök Győri József és Po­zsonyi László lettek. Az Országos Választmány új tagjai: dr. Habjánecz Tibor, Győ­ri József, Hárságyi Péterné és Tomcsányi Kata. A Baranya megyei választmány nagy több­séggel dr. Dávid Ibolyát jelölte az országos elnöki posztra, az ' országos elnökségbe pedig Gé­mest Györgyöt, Szőke Lászlót, dr. Habjánecz Tibort, Almássy Kornélt és Viniczai Tibort java­solják. K. F. Nincs agrárstratégia A privatizációra szánt agrárgaz­daságok fontos szerepet tölthet- nének be a napjainkban válság­ról válságra sodródó magyar mezőgazdaságban. Ésszerű megoldás az lenne, ha koncepci­ózus irányítás mellett, a tevé­kenységükkel érintett ágazatok szakmai és gazdasági érdekei­nek messzemenő figyelembe­vételével működhetnének to­vább. Ha ugyanis a kormányzat nem pusztán a pillanatnyi költ­ségvetési bevételre koncentrál, ezek a gazdaságok hosszú tá­von a technológiafejlesztés, technológia adaptáció, tenyész- anyag-előállítás stb. területeken a magyar mezőgazdaság egé­szének valódi zászlóshajói, egy hatékony agrárstratégia megva­lósításának katalizátorai lehet­nek. Látszik azonban, hogy sok­szor egymásnak homlokegye­nest ellentmondó érvrendszerek felhasználásával is a pillanatnyi bevétel igénye a felszínen ural­kodó nézet a még megmaradt gazdaságokkal kapcsolatban. A különböző, vagyonszerzésben várhatóan érintett érdekcsopor­tok igényei szerint a közelmúlt­ban végzett feltőkésítés azonban azt jelzi, hogy nem pillanatnyi ötlet hatására történik az értéke­sítés. Jelenleg semmilyen agrárstra­tégia, kivitelezhető jövőkép a magyar mezőgazdaság előtt nincs, a jelen feladata az egysze­rű túlélés, amelyre egyre keve­sebb szereplőnek van igazi esé­lye. A kilábalás esélyeit a tervezett privatizáció is rontja. Az MDF Baranya Megyei Elnöksége Az elmúlt napokban bátortalanul, de itt-ott megje­lent a sajtóban a szegedi egészségügyi intézmé­nyekben dolgozók figyelmeztető sztrájkjának a hí­re. Ez a „bátortalanság” azt feltételezi, hogy az egészségügyi dolgozók akciója nem hír a társada­lomnak. Pedig oda kellene figyelni! A Munkástanácsok Országos Szövetsége (MOSZ) részéről már sokszor leírtuk és elmondtuk: az egész­ségügy területén megkérdőjelezhető a mindenkori sztrájk hatékonysága és eredményessége. Mivel sztrájk esetén nem ugyanaz a helyzet, mint amikor egy termelőüzemben a munkavállalók leállítják a ter­melést és ezzel bevételkiesést okoznak a tulajdono­soknak. Más az, amikor az arra illetékesek nem látják el a beteg vagy sérült embertársukat. Az eskü, a fele- baráü szeretet és nem utolsósorban a józan ész is a sztrájk ellen szól. Sajnos, ezt jól tudják a mindenkori kormányok és sokszor vissza is élnek vele. De miről is szólt a figyelmeztető sztrájk?- Az egészségügyi intézmények működésének fi­nanszírozása nem az elvégzett munka valós érté­kén és árán történik,- az elavult, elöregedett műszerek, berendezések pótlására, az épületek felújítására a tulajdonosok­nak (többségében önkormányzatok) nincs anyagi fedezetük,- 2003-ban nem volt béremelés,- a mai napig tart az egyeztető tárgyalás a 2004. évi béremelésről. Ismereteink szerint az Európai Unió tagállamaiban nyáron már a következő év bé­reiről kezdenek tárgyalásokat,- az anyagi fedezet hiánya sok esetben megkérdője­lezi a kor színvonalához méltó betegellátási körülmé­nyeket, és ez egyre jobban hat a munkavállalók közér­zetére, empátiakészségére és a munkaköri fegyelemre. Az egészségügy helyzetét ismerők tudják, hogy a probléma nem új keletű. A kormányok eddig minden ciklus alatt a „maradék elv” alapján kezelték a helyze­tet. A jelenlegi kormányunk az ed­digi és várható elvonásokkal to­vább nehezíti és rontja a helyzetet. Említettük, a közalkalmazotti szférában - és így az egészségügy­ben is - két éve nem volt béreme­lés. Tavaly óta hat százalékos bér­emelésről beszél a kormányzat, de ezen lépés megtételéhez nem haj­landó a közalkalmazotti bértáblát módosítani és természetesen anya­gi fedezetet sem hajlandó biztosítani. A MOSZ úgy ítéli meg, hogy kormányunk „kanni­balizmusra” próbálja rábírni az intézményeket, ami­kor az elbocsátásból adódó megtakarítások terhére ja­vasolja az ez évi és feltételezhetően a jövő évi béreme­lések megoldását. Ezen elvárás a már most is mini­mumra csökkentett létszám miatt nem támogatható. Perényi József, MOSZ Szövetségi Tanács titkár Hittel, bizalommal, őszintén A Kereszténydemokrata Néppárt programja 5. Közlekedésfejlesztés A társadalmi munkamegosztás kiteljesedése, a termelés és fogyasz­tás tér- és időbeli eltávolodás*, a munkával, képzéssel és szabadidő­töltéssel kapcsolatos mobilitási igé­nyek növekedése nélkülözheteüen- né teszi a közlekedési infrastruktúra érdemi fejlesztését. Ahhoz, hogy Magyarország kihasználhassa a re­gionális helyzetéből adódó előnyö­ket, meg kell teremteni az ország közlekedésföldrajzi helyzetéhez méltó infrastrukturális és üzemelte­tési feltételeket. A lemaradások fel­számolásában kiemelten kell kezel­ni a méltánytalanul elmaradt telepü­léseket és régiókat. A közlekedés és hírközlés üze­meltetését és fejlesztését - mint a munkahelyteremtés és munkahely­megtartás egyik fontos eszközét - a szociálpolitika aktív részeként is kell tekinteni. Pártunk elsődleges fontosságot tulajdonít a tömegközlekedés újra­szervezésének, mind a városokon belül, mind a települések között. Megítélésünk szerint a közösségi szolgáltatások része a tömegközle­kedés. A közösségi közlekedésnek előnyt kell biztosítani és a közössé­gi közlekedési hálózatokat, eszköz­parkot közösségi tulajdonban kell tartani. Fontosnak tartjuk az átgondolt integrált infrastruktúra-fejlesztést: a vasút, a közút és a vízi szállítás ösz- szehangolását. Különösen fontos ez a tömegközlekedés fejlesztésében, az agglomerációs központok és kör­nyezetük egységes tömegközleke­désének kialakítására. 6. Hírközlés és informatika Hazánk a hírközlés terén az el­múlt évtizedben felzárkózott az eu­rópai átlaghoz. Ennek a felzárkó­zásnak az ára azonban az európai átlagot meghaladó tarifák és díjak. Piacépítéssel el kívánjuk érni e díjak mérséklődését. Az internethasználat lehetőséget teremt a közszolgáltatások haté­kony intézésére, távmunkavégzés­re. Az elmúlt években, szavakban jelentős erőfeszítések történtek az internethasználat terjesztésére, de valójában érdemi változások nem történtek, elmaradásunk e területen fokozatosan nő. El kívánjuk érni, hogy az egyszerű emberek is meg­fizethető internetszolgáltatáshoz jussanak. 7. Adóreform Méltányos közteherviselést Európa egyik legnehézkesebb, bonyolult, szerteágazó, ellentmon­dásos adórendszere a miénk. A je­lenlegi átalakítások az adórendszer egyes elemeit kiragadva átgondolat­lan változásokat eredményeznek. Az adórendszert, mint egységes egészet, teljes egészében újra kíván­juk alkotni. Méltánytalannak és ér­telmetlennek tartjuk a munkajöve­delmek egyoldalú adóztatását a tő­kejövedelmekkel szemben. Hason­lóan méltánytalan az egyes tőkejó­szágok adóztatása, míg más tőkejó­szágok (részvények) adómentesek. Egységes vagyonnyilvántartást kí­vánunk, egységes szempontok sze­rinti adózást. A KDNP a családi típusú adózás elkötelezett híve. Folytatni kíván­juk a korábban ez irányban történt kezdeményezéseket. Méltányta­lannak tartjuk azt, hogy az adó­rendszer a közösség érdekében cselekvő, azért felelősséget vállaló magatartást bünteti, míg az egyéni önzést jutalmazza. Ursprung Janos Vállalkozásbarát adórendszert Hazánk a be­fektetések pia­cán regionális és globális verseny­ben van. Az adó­politika célja nemcsak a költ­ségvetési kiadá­sok fedezése, hanem társada­lompolitikai, gazdasági célok megvalósításának támogatása is. A gazdasági szféra adórendszerének teljes körű újraal­kotásával a munkahelyteremtést kí­vánjuk szolgálni. Fogyasztóvédelem A piacgazdaság intézményrend­szerének kiépülése még nem feje­ződött be. A termelői, kereskedői szféra érdekvédelmi intézményei már jórészt kiépültek. A fogyasztói érdekvédelem intézményesülése és a polgárok tudatos magatartása is elmaradt ezektől. Programunk alap­ja az ember, a közjó szolgálata, ezért fontosnak tartjuk, hogy a fo­gyasztók, akik gyakran kiszolgálta­tottak a monopolhelyzetben lévő termelőknek, érdekei a jelenleginél jobban intézményesüljenek, és na­gyobb szerepet kapjanak a gazda­ságpolitikai kérdések. Ursprung János, a KDNP Országos Elnökségének tagja SZABOLCS Kft. Pécs, Komiéi út 7ä Telefon: (72) 240-393, (72) 538-135 Az Alto, Wagon R+ és Ignis ára jelentősen csökkent! Minden modell ABS-szel , és dupla légzsákkal! /2§v e-mait suzuki@dravanet.hu www.suzukiszabolcs.hu Nálunk minden hétvége nyílt hétvége. Szombaton 9-15-ig, vasárnap 9-13-ig. 1 Ml» I r ■ 7 A képen látható autó illusztráció, dinnyemintás Ignis sem kapható. b Külön megrendelés esetén bármelyik típust befestjük Önnek. Önre szabott hitelekkel várjuk* • az új autóknál a kiírna opcionális* * Liana 1.3-as változatban is • Aito 4,91/100 km fogyasztással • IGNIS és Wagon R+ már dízelváltozatban Is * felár ellenében rendelhető A forgalomba helyezés költségei a vevőt terhelik. Üzemanyag-fogyasztás: 4,9-7,2 l/100km. Fajlagos CO,-kibocsátás: 119-174 g/km. Mindig van egy jobb ajánlatunk SUZUKI SZABOLCS Az még hagyján, hogy olcsó SUSP« Jobboldali balfogás A legnagyobb ellenzéki párt nemzeti petícióját jobboldali bal­fogásnak minősítem. Nem az volt meglepő számomra, hogy az állampolgárok helyett és nevük­ben egy párt élt a hatalom gya­korlóihoz intézendő kérés jogá­val, hanem hogy a „Munka, ott­hon, biztonság!” jogosultságok érvényesítését olyan pártkorifeu­sok követelték, akik élharcosai voltak a hazai kapitalizmus res­taurációjának. A polgári párt illetékesei igen­csak elrugaszkodtak a jelzett há­rom jogosultság mindenkire vo­natkozó deklarálásával. Akarva akaratlan a szocialista rendszer­ben érvényesült alkotmányos jo­gokat ültették át a mostani gyalá­zatos állapotokra. S ezt outsider megoldásnak tartom. Sokan emlékszünk még az „átkos” gyanánt emlegetett poli­tikai rendszerre, melyben a munkához való alkotmányos jog mellett munkát is biztosítottak számunkra. Otthonteremtésre pedig mindazoknak lehetősége volt, akik építem akartak. Még­hozzá 3 százalékos változatlan kamathitelekkel. Az a politikai rendszer biztonságot is szavatolt; mégpedig mind a jog, mind a közállapotok területén. Ezzel szemben meglehetősen foghíjas a jogbiztonság manapság. Mind gyakrabban tapasztalunk olyan jelenséget, amikor a jogalkalma­zásra illetékes szervek, intézmé­nyek készségesen értelmezik és alkalmazzák külön érdekek és elvárások szerint a vonatkozó törvényi tényállások rendelkezé­seit. A közbiztonság elégtelen voltát pedig - a lopások, rablá­sok, sikkasztások és más bűn- cselekmények elszaporodása mellett - az jelzi legszembeszö- kőbben, hogy sötétedés után az emberek jószerivel csak a saját otthonukban érzik magukat tel­jes biztonságban. Kapitalista rendszerben csak feltételes módban illik a legfonto­sabb állampolgári jogosultságo­kat követelni. Eképpen: minden­kinek joga lenne a munkához, jo­ga lenne az otthonteremtéshez, joga lenne a biztonsághoz. Ezek­hez ugyanis sajnos, sokaknak nincs és ezután sem lesz törvényadta joga. Nem azért van így, mert a szoclib kormány bir­tokolja a hatalmat. A polgári oldal regnálásával sem volna másként. Ez az állapot, mármint a tömeges (százezreket érintő krónikus) munkanélküliség, a hajléktala­nok létszámának százezres nagy­ságrend fölé emelkedése, a part­talan demokrácia jelszavával sza­badon kiteljesedő bűnözések el­kerülhetetlen velejárói a tőkés ter­melési módnak. Mindenki tudomásul vehetné, hogy amelyik gazdasági formáci­óban eszköz­szerepre kár­hoztatják a dol­gozókat, akik kizárólag an­nak függvényé­ben részesül­nek megbecsü­lésben, hogy termelési té­nyezőkként mennyi profitot ter­melnek kenyéradó gazdáiknak, emberi mivoltukban teljesen ki­szolgáltatottak, állampolgári jo­gaik erősen korlátozottak; a pro­fitelvárások nem teljesülése ese­tén pedig lapátra kerülnek. Bár­milyen politikai erő lett légyen hatalmon, könyörtelenül az ut­cán találják magukat. A petícióban foglaltakat csakis a jámbor óhajok eszköztárába sorolhatjuk. Valószínűsíthető, hogy olyanok szerkesztették a szövegét, akik vagy nem ismerik eléggé a polgári társadalmi rend­szer (kapitalizmus) természetét, vagy ismerik ugyan, de célzato­san elhallgatják, mert úgy vélik, hogy a tömegámítás keretében bárminemű blődián szöveg dek­larálása megengedett. Dr. Südi Bertalan _______155 ÉVE TÖRTÉNT_______ A t emesvári csata Százötvenöt éve, 1849. augusz­tus 9-én zajlott le Temesvárnál az 1848-49-es magyarországi forra­dalom és szabadságharc utolsó nagyszabású ütközete, amelyet az elszenvedett vereség nyomán napokon belül a teljes összeom­lás követett. A kudarcban komoly szerepet játszottak a főparancsnok Hen­ryk Dembinski hadvezetési hi­bái: augusztus 1-jén harc nélkül feladta Szegedet, majd 5-én vere­séget szenvedett Szőregnél, mi­után elmulasztott megsemmisítő csapást mérni Haynau Tiszán át- kélő csapataira. Ezután sem Arad felé hátrált (ahogy azt a kormány meghatározta), hanem Temesvár irányába, melynek erődítménye még mindig császári kézen volt. Bem, aki 9-én vette át Kossuth utasítására Dembinskitől a főve- zérséget, már kész helyzet előtt állt: kénytelen volt ütközetbe bo­csátkozni Temesvárnál, hogy megakadályozza a vezénylete alatt álló erőknek Görgey csapa­taitól való elszigetelését, és hogy biztosítsa az Arad felé való zavar­talan elvonulást. A magyarok 36 ezer harcképes emberével és 151 lövegével szemben a császáriak mintegy 28 ezer katonát és 196 löveget tud­tak bevetni. A csata az összevont magyar tüzérség tüzelésével kez­dődött. A balszárnyon Kmety György hadosztálya, a centrum­ban, a Temesvárra vezető út mentén Gál László ezredes veze­tésével a IX. és a X. hadtest gya­logsága állott, a jobbszárnyat pe­dig a temesvári ostromseregtől elvont, 4000 emberrel megerősí­tett IV. hadtest alkotta Guyon tá­bornok vezényletével. Ettől jobb­ra állt az összevont lovasság Des- sewffy vezetése alatt. Délutánra Kmety elűzte a császáriak lovas­hadosztályát, de Haynau tovább­ra is a centrumban, illetve a bal­szárnyon erőltette az áttörést, hogy elvágja a magyar csapatok útját Arad felé. A császári főparancsnok tö­rekvését siker koronázta, amikor fél 5 tájt a magyarok jobbszár­nyán támadásba lendült az aradi út birtokba vételére kirendelt Liechtenstein-hadtest. A honvéd­sereg ráadásul a fővezérét is el­vesztette: a veszélyeztetett front- szakaszra vágtató Bem lova ugyanis felbukott, s a lengyel származású szabadsághős oly súlyosan megsérült, hogy képte­lenné vált a csata további irányí­tására. A vezényletet egyik tábor­noktársa sem vállalta magára. Mi­után a lőszertartalékot már ko­rábban elindították Arad felé, a tüzérség is megbénult, s kényte­len volt elhagyni a csatateret. Lá­zár Vilmos hadosztálya a cent­rumban megpróbált még egy ro­hamot indítani, ezt azonban Ramberg hadteste a tüzérségi fö­lény birtokában visszaverte. Kitört a pánik, fejvesztett visz- szavonulás kezdődött. A fősereg gyakorlatilag elemeire hullott, csak Kmety hadosztálya és a Te­mesvárt ostromló Vécseynek az ütközetben részt nem vett csa­patrészei maradtak ütőképesek. A honvédsereg maradványai a Kmety-hadosztály fedezete alatt Lúgosra vonultak vissza. A katonai vereség a kapituláci­ót szorgalmazó tábort erősítette a szabadságharc vezetésében. Joggal írhatta emlékiratában Klapka György tábornok: „Vilá­gos csak zárójelenete volt a drá­mának. Szabadságunk sírja: Te­mesvár.” i t

Next

/
Thumbnails
Contents