Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-24 / 201. szám

2004. Július 24., szombat

RIPORT

7. OLDAL

KULTÚRASzoborcsodák a Tettye-parkban

Művészetek találkozása címmel nyitották meg csütörtökön este a Tettye-parkban a nyári játékok keretében a harmadik szabadtéri tárlatot kő-, fa- és fémszobrokbóL Ezek a kiállítások a művészet más ágazatainak legjobbjai szerint is esélyt teremtenek arra, hogy az alkotások és a közönség kölcsönösen megérintse egymást.

A fémalak hatalmas faoszloppal birkózik, de a fatömbön jól látszik, hogy megmunkált darab, ember formálta. A tusakodásból inkább az oszlop kerül ki győztesen, különösebb átalakulás nélkül siklik tó a fémkezek közül. A törvény - ez a címe Mosonyi Tamás fa-fém kompozíciójának. A Tettye-park lombos fái között áll az alkotás, és a megnyitón ott volt látogatóban a fém és az ember is. A Dániel Speer Brass tagjai leheltek ihletet a fém fúvóshangszerekbe, az emberek pedig a több tonnás csodák között ámuldoztak, miként születik meg Bencsik István hatalmas kőgeneziséből egy kéztöredék, hogyan kanyarog Nyári Zsolt többmázsás ujjlenyomatának útvesztője.

Ezen a nyáron képzőművészeti indíttatással immár harmadik alkalommal futnak össze Pécsett a múzsák egy helyre. A tettyei romokhoz tegnap egy „komitragédia” bemutatójára érkezett Thália, de a Brass zenészeinek homlokán is ott tüzelt a csókja nyoma, a kiállítással pedig nem ért véget az értelem szárnyalása, művészfilmek képsorai peregtek a fűre állított vetítő- vásznon.

A parkot átszelő út jobb oldalán kőszobrok sorakoznak (az említett Bencsik, Nyári művek mellett Colin Foster és Böszörményi István munkái), átellenben pedig famonstrumok magasodnak. Régi és az új alkotások keverednek itt, de az évekkel korábban készült művek is újdonságként hatnak ebben a környezetben, példa

erre Bencsik Genezise, mely a Villányi Szoborparkból ruccant át, s utoljára akkor láthattak hasonlót a művésztől a pécsiek, amikor a nyolcvanas években a Széchenyi téren tartott gyűjteményes bemutatót. Az út másik felén a fakompozíciók olyannyira frissek, hogy némelyiken egy-két nappal ezelőtt még dolgoztak a vésővel, a hegesztőpisztollyal. A Sellyéi Alkotótábor legújabb remekeiről van szó, korszerű gondolatok és technikák megjelenítéséről. Vanyúr István hatalmas faidomja a legjobb példa rá: alul vázaként induló több méteres mű feljebb átcsap élekbe, hegyes kitüremkedésekbe, és a harmonikus csendélet az ég felé haladva tor- zsalkodó madárpárossá változik. Efféle meglepetésekkel találkozhat a Tettyén az érdeklődő augusztus végéig. Kü- löifieges formákkal, és szellemiséggel.

Gamus Árpád, a Pécsi Galéria vezetője, a szabadtéri játékokhoz kapcsolódó kiállítások szervezője a zárórendezvény kapcsán beszámolt arról is, miként fogadta a közönség az idei próbálkozásaikat. Kiemelte, többen is hiányolták a tavaly elkezdett módozatot, amikor a művészeti szakközépiskolások sokkal több hep- peninget szerveztek a megnyitókra. Másrészt az is sokat rontott az összképen, hogy júniusban egymásra torlódott a sok kulturális rendezvény. Ugyanakkor maradéktalanul megvalósult az a szándék, hogy közelebb került a néző és az alkotás, megtapintják, körbejárják a szobrokat, a gyerekeket is magukkal hozzák, olyan emberek kerülnek kapcsolatba a kompozíciókkal, akik a tóállítótermeket ritkán, vagy soha nem ejtik útba. A szobrászok pedig olyannyira értékelik ezeket a szabadtéri bemutatókat, hogy év közben sorra beköszönnek: szeretnének részt venni rajta.

A Tettye után Sellyén lesz látható Mosonyi Tamás (felvételünkön) új alkotása fotó:t. l

Közülük Mosonyi Tamás az Anna-udvarban már megjelent egy hegesztett elemekből álló kollekcióval, most a Tettyére két méretesebb munkája érkezett. Az alkotó úgy fogalmazott, elemi szükség van efféle nyitásra. A művészet legtöbb vállfája ugyanis félrevonul a maga kis katakombáiba, ugyanazok az arcok láthatók minden tárlaton, ideje új találkozási lehetőségeket keresni. Az üyen próbálkozásokból pedig nem csak a néző, a művész is profitálhat.

MÉSZÁROS B. ENDRE

________________________Könyv_________________________

Ti

zenegy meglelt tárgy

Manapság divatosak az úgynevezett interjúkötetek. Azért mondom, hogy „úgynevezett”, mert a béltartalom nem mindig fedi a címlap ígéretét. Igaz ez az elektronikus médiából átmentett opuszokra, amikor valamelyik népszerűnek mondott (tó)be- szélgető-show sztárja szedi csokorba a stúdiójába beesett hírességgel végbevitt csevegéseit

Szerencsére akadnak komolyabb szándékkal készülő interjúk, olyanok, amelyek elhangzásakor még az ötlet és a lehetőség sem volt meg arra, hogy könyvvé álljanak össze.

Tatóts József, aki „civilben” a Pécsi Tudományegyetem tanára, rengeteg mindennel foglalkozott már pályája során: lapot szerkesztett, kiadót működtetett - és mindemellett rendszeresen szerepel a Magyar Rádió (MR) irodalmi műsoraiban. Az Ünnepi Könyvhétre az Alexandra Kiadó új, Szignatúra Könyvek sorozatában megjelent kötetének címe: Talált

tárgy. Beszélgetésekről van szó, nem a mai magyar szellemi élet élvonalá- is interjúkról, amik 1994-2002-benké- ba tartoznak, és akik, kérdezzék szültek a MR számára. Beszélgetések őket bármiről is, komoly és egyéni tehát, hangsúlyozottan, hiszen Takáts véleménnyel képesek meglepni a József minden partnerével azonos hallgatót, s utóbb az olvasót. Ki kell hullámhosszon képes társalogni, jól- persze találni a legjobb kérdéseket, lehet, domináns szerep jut a meghí- Nyilván, hogy Tatóts József, aki te- vottnak. Az Előszóban a szerző erről vékeny részese a nevezett szellemi így nyilatkozik: „Többségük szakmá- közegnek, olyan kérdéseket fesze- jához egyáltalán nem értek, legfeljebb get, amelyek akár baráti társaságban igyekeztem a találkozásunkra felké- is bármikor szóba kerülhetnek, csak szülni, néhányukkal viszont ugyan- ezúttal célzottan, a rádió mikrofonja azon szakmában dolgozunk”. előtt beszélgettek a posztmodern

Lássuk hát, tó is az a tizenegy em- próza és kritika útjaitól az irodalmi bér, akik Tatóts József beszélgetőtár- kánon változásairól vagy éppen az sai voltak (illetve fordítva). Balassa 1980-as évek magyar művészetéről Péter, Bényei Tamás, Esterházy Pé- A Talált tárgy beszélgetései élve- ter, Földényi F. László, Keserű Kata- zetes és tanulságos olvasmányok. A lin, Kunszt György, Nádas Péter, Réz legtöbb esetben sikerült megőrizni Pál, Szegedy-Maszák Mihály, Szilasi az élő társalgás atmoszféráját, egy- lászló és Wilheim András. Azaz - ta- egy mondamái még az ismertebb Ián lehet mondani: főképp - írók, iro- személyiségek hangját is hallja az ol- dalmárok, és művészettörténészek, vasó, például Réz Pálét, Esterházyét.

esztéták, művészeti gondolkodók. __________________méhes károly

Az biztos, olyan szakemberek, akik (Alexandra, 2004)

Rózsi a várba hív

Demjén Ferenc ismét az országot járja, a nyáron negyvennél több koncertet ad tavaly novemberben megjelenő Hívlak című lemezét bemutatva. A turné ma Baranyába érkezik, 20 órakor a siklósi várban lép fel Rózsi és csapata - Bársony Attila (vokál), Solti János (dob), Zsoldos Tamás (basz- szusgitár), Menyhárt János (gitárok) és Závodi Gábor (billentyűs). Demjén lapunknak elmondta, csak jövő tavaszra terveznek újabb lemezt, előtte decemberben lesz egy szuperkoncertjük a Budapest Arénában, és arra készülnek, no meg októberben a PTE Szigeti úti aulájában is hallhatjuk a társaságot. Rózsival kapcsolatos további újdonság, hogy a Pécsről szóló, A város mindörökké című fotós, szöveges, verses ösz- szeállítás (a versrészletek Dem- jén-alkotások) mintájára Szegedet követően Győrről is kiadtak egy kötetet.

M. b. e.

________Futnak a képek________

Me

ddig él a víziló?

Nagy Lajos, a kiváló prózaíró egyik groteszk humoreszkjében a természettudósok elhatározzák, hogy módszeres vizsgálatokkal megállapítják, meddig élnek a vízüovak. Felosztják a feladatot, mindegyik tudós elkezd figyelni egy-egy vízilovat. Ám mivel e derék, nagytestű négylábúak igen hasonlítanak egymásra, s könnyű összetévesztem egyiket a másikkal, és mivel hosz- szabb életűek, műit a kutatást végző személyek, e vizsgálódásoknak mindeddig csupán annyi eredménye lett, hogy a vízüovak megállapították: a természettudósok átlagosan hetven-nyolcvan évig élnek.

Ez a történet mindig eszembe jut, ha hallom, hogy kritikusok kijelentik: meghalt a regény, a szimfónia műfajának befellegzett, nem lehet többé verset írni, vége a művészetnek. És erre rendszerint mi történik? Megszületik egy remek regény, megjelenik egy nagyszerű vers, létrejön egy értékes műalkotás. Pedig nem szabadna nekik. Olyanok, mint a bölcsészkari tanmese szerint a dongó, amelynek túl kicsi a szárnyfelülete a testsúlyához képest. Az aerodinamika törvényei szerűit ilyen adottságokkal nem lehet repülni. De a dongó ezt nem tudja, és repül.

A westernfilmmel is hasonló a helyzet. John Forddal vége, mondták. No jó, Fred Zinnemann még igen, de aztán tényleg kész, be van fejezve. Erről azonban nem értesült John Sturges, és elkészült A hét mesterlövész. Aztán jött Sergio Leone, és vele a Volt egyszer egy vadnyugat. Most pedig, tíz-tizenöt évnyi tetszhalál után (ami csakugyan elég komolynak mutatkozott), megszületett a Fegyvertársak (Open Range), amivel Kevin Cosmer is beírta magát az, úgy tűnik, immár örökéletű műfaj történetébe.

A Fegyvertársak klasszikus western, szülte rituáüsan felvonulnak benne a filmtípus jellegzetes figurái, láthatjuk a jól ismert helyszíneket a kocsmától a sáros főutcáig,

ahol a nagy leszámolás idején felvonulnak a Jók, szemben velük pedig a Gonoszok. Előűás szerűit. A néző fejében van egy eszményi kotta, és vetítés közben sorra kipipálhatja a megfelelő hangjegyeket és taktusokat.

És a Fegyvertársak valahogy mégis realista fűm. Van benne egy, bizonyára jelképesnek szánt jelenet: a hősök görcsös, fegyverforgatásban eldurvult ujjaikkal alig tudják megfogni teázás közben a doktorék porceláncsészéit. És szinte mindvégig szakad az eső, amely valósággal elárasztja a városka utcáit. A pisztolypárbaj rideg mészárlás, ami nem akar véget érni. A vadnyugati függetlenség hívei, a szabad legeltetéssel foglalkozó cowboyok, Spearman (Robert Duvall) és Charley (Kevin Cosmer) diadalmaskodnak ugyan - nem csupán fizikai értelemben, ami műfaji előírás, de a város lakóinak többsége is pártjukra áll -, ám be kell látniuk, hogy a régi, szabad életnek megszűntek a feltételei, célszerűnek látszik tisztes polgári foglalkozás után nézni. A Fegyvertársak a maga populáris módján heroikus film, kicsit a régi lovaghistóriákat idézi, de mélabú vegyül bele.

Éhhez a realista vonulathoz tartozik a történet szerelmi szála. A titokzatos múltú, a kegyetlen életformában elnehezedett lelkű Charley és a doktor magányos húga között - szinte szótlanul, ami Kevin Costner stílusérzékét dicséri - érzelmek szövődnek. Sue, akit egy rendkívül érzékeny, művelt színésznő, Annette Bening alakít, nem nagyon szép, és már nem is fiatal. Kicsit megtörte a magány, bizonyára csalódások is érték. Intelligens és mély érzésű asszony. Finom jelenség, műit a már említett porcelánkészlet, amit az édesanyjától örökölt, az egyetlen értéktárgya, ami nem pusztult el a nagy utazás során a keleti partról nyugatra

............

A westernfilm tehát makacsul él. Maradjunk ennyiben. Nagy Imre

Idill csata után (Annette Bening, Kevin Costner és Robert Duvall)

Egy öregember emlékirataiból

'l|| Holnap már késő

Csöng a vezetékes telefon. Alig tudok kimászni az ágyból, de sietek. Hátha fontos.- Fehér László vagyok... Én vagyok az, akit a Tenkes csárdában, fél kézzel, székestül fölraktál az asztalra.- Szevasz! Atya-világ! - Álmélko- dom, mert rögtön beugrik. Bár negyven éve e viccet többször megjátszottam, a Tenkes csárdaüa élénken emlékszem.

Laci a Dunántúli Napló gépkocsivezetője volt a hatvanas években. Én külsős. Erb Jancsival és Békés Sanyival vele mentünk vidékre. A Tenkesbe betérve, az útiterv meűett arról beszéltünk, hogy fontos a fizikai teljesítményeknél is az észmunka. Példaként említettem, hogy én egy nálam nehezebb embert is föl tudok tenni fél kézzel, székestől az asztal tetejére. Békés ezt lehetetlennek tartotta, mert sosem járt a sásdi Keszler kocsmában. Fogadtunk. Erb kiszaladt a gépért, hogy fotózhassa a kísérletet.

Fehér Laci zömök, fiatal, stramm férfi volt, én még karcsú. De ismertem a fogást, fölraktam. Fotó is bizonyítja.

Laci most víztóegyenlítő tablettát kínál, mert nem akarja, hogy újra csapra verjék a hasamat. Meghat, de tanácstalan vagyok. Már minden pirulát és teát kipróbáltam. Ami másoknál hatott, nálam késve érkezett.

Amikor először feküdtem a Megyei Kórház anyagcsereosztályán, Fülöp Gábor doktor azt mondta: „Az a baj, hogy a cukorbetegség nem fáj. Ezért nehéz rávenni a betegeket, hogy komolyan vegyék. ” Akkor a fiatal szakorvos jópofaságának gondoltam ezt. Azóta tudva tudom, kínos az elhanyagolt vagy lezserül vett cukorbetegség számos következménye. Azonnal komolyan kell venni. Holnap már késő.

Becsült adatok szerint e honban félmülió ember szenved e bajban, a föl nem derített, vagy potenciális betegek száma a duplája lehet. S ha még egy kicsit emelkednek a hús- és

zöldségárak, többen leszünk, műit az egészségesek.

Ma már a szívproblémáim a súlyosabbak. De a diabétesz eűeni harcot, harmincöt év után, sikerrel vívom. Vércukrom rendben, csök- kentgetem az inzulinadagokat. Ezért merek sorstársaimnak, s az átmenetileg egészségeseknek is tanácsolni ezt-azt. A súlyfeleslegtől szenvedők is közénk tartoznak.

Tartsuk be a diétát - mondja az orvos, s mi tudjuk, hogy lehetetlen. Bár ha igazán jóllakunk, utána bambák vagyunk.

Fogyjunk le - tanácsolják, s már a koplalástól is hízunk, vagy viharosan visszahízunk utána.

Szerintem soha ne éhezzünk, s étkezzünk változatosan. Bár a legkönnyebb kiszámolni a kalória- és szénhidrátadagot, ha reggel-este kenyeret rágunk felvágottal, mint a kórházban, de ez uncsi. Ne sanyargassuk magunkat. Tilalmak helyett új ízek harmóniájára koncentráljunk.

Együnk előételnek sárgarépát Tapsi-hapsi módra. Azaz nyersen, nem lereszelve. Már egy féltől is eltelünk. Utána könnyebb a főfogásból mértékkel fogyasztani. Ezt szolgálja, ha leves helyett nyers vagy sült vegyes zöldséggel indítunk. Nem agyonfőzöttel! Az uborka és retek mellett a cukkini, karfiol, brokkoli, édes kömény, vékonyra gyalult zeller is finom nyersen, ízesítve. Több vita- műit őriz a cékla, ha sütőben sütjük, kockára vágjuk, fűszerezzük. Szereti, ha fokhagymát vagy hagymát is kap. Netán joghurtot. Ez is előétel vagy piciny sajttal kiadós vacsora. Sokszor váltsuk tó a kenyeret zöldséggel, gyümölccsel

Szeressük meg az olajos magvakat: diót, mogyorót, mandulát, héjat- lan tökmagot, napraforgómagot, amerikai mogyorót, kesudiót. Reggelűé, tízóraüa, uzsonnára egy joghurttal. Megteszi egy-két szem nassolás helyett is. A belőlük nyert zsűokat meghálálja a szervezet.

Fogyasszunk a húsnál több halat, ha lehet. Legegészségesebb a tengeri hal és az amur. Amelyeket ízetleneknek gondolunk. Ám ha a tonhalat tejben vagy citromlében pácoljuk, az amurt citromlével és fokhagymával bedörzsölve pihentetjük sózás és sütés előtt, finom falatokat nyerünk a létfontosságú olajok mellett. A friss tengeri hal a legegyszerűbben megsütve is pompás. Izgi bármüyen hal sóba burkolva, mint a csűke. Kevés párolt mángolddal, spenóttal, mártással ünnepi fogás. Kóstoljuk meg a gyengén párolt almát, körtét, barackot e halakhoz, köretként. Csak az olajos halat felejtsük el De ne hagyjuk tó a kagylót, s a tengeri herkentyűket.

A tápon nevelt állatok húsa inkább árt. De ha hüvelyeseket eszünk gabonamagvakkal, akkor is teljesértékű fehérjéhez jutunk. A ricset és a rizses lencse meűett kóstoljuk meg az árpagyönggyel kevert zöldbab- vagy borsófőzeléket, a babfőzeléket nokedűval és sült hagymával. A főzelékhez adjunk enyhén pirított szezámmagot feltétnek. Többet ér, mint egy szelet hús.

De finom feltét a hagymatokány. A nagykockára vágott hagymát margarinon pároljuk, lehúzva paprikázzuk, felöntjük, sózzuk, ha zsírjára sült, joghurtot keverhetünk bele. Forrásig hevítjük. Ha vacsorára kenyérrel esszük, gazdagítsuk keménytojás- vagy felvágottkockákkal. A pirospaprika vitaminjai szintén nélkülözhetetlenek. Kánikulában, különösen vízhajtók meűett, a sószegény étkezés szamárság. Nem igaz, hogy csak az ízetlen egészséges. A bazsalikom, borsikafű, citromfű, kömény, kakukkfű, tárkony, menta, szurokfű, zsálya, petrezselyem mind bevethető, ha a borsot nem bírja, a gyomrunk vagy az epénk.

Ne felejtsük nagyanyáink paradicsom- és fokhagymamártását, a gyümölcsmártásokat. Nem csak leveshúshoz valók, a pecsenyéket, sült zöldségeket (répa és tökfélék), s a pároltakat, töltötteket is földobják. Találjunk tó új, fűszeres mártásokat.

Csak ízetlen ételt ne nyámnyo- gjunk, mert megutáljuk az életünket is.

A legfontosabb: Amikor nyugdíjasként, vagy otthon fekvőként, reggel összetörve ébredsz, s műiden vágyad még egy kis alvás. Ne tedd. Kelj föl Mérj cukrot és vérnyomást, add be az inzulint, tornázz székben ülve is, tusolj, egyél, vedd be a gyógyszereket. Találj feladatot. Olvass, írj levelet, nézz tévét, rakd rendbe az emlékeidet, aztán még alhatsz is. Ha nem így teszel, csak súlyosbodik az állapotod.

Bocs, a baráti hangnemért.

Bükköséi László