Új Dunántúli Napló, 2004. jűlius (15. évfolyam, 178-208. szám)

2004-07-03 / 180. szám

2004. Júuus 3., SZOMBAT RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­A halhatatlan táncos küldetése Még ma és holnap este előadják a Pécsi Balett estjét a Káptalan utcai szabadtéri színpadon, amelyen Keveházi Gábor új koreográfiája, a Rómeó és Júlia is látható fotó: tóth l. Keveházi Gábor minden létező díjat elnyert már táncosként és koreográfusként itthon és külföldön, júniusban pedig beválasztották a művészek halhatatlanjai közé: lábnyoma ott lesz a pesti Broadway-n, az Operettszínház előtt a betonban.- Ennek az elismerésnek különösen örülök, mert a közönség dönt arról minden esztendőben, hogy a színművészek, operaénekesek, balettosok közül ki kerüljön be a halhatatlanok közé, és az ötödik tán­cosként kaptam meg ezt a megtiszteltetést - számol be új kitüntetésről a Pécsi Balett vezetője.- Győzelmek nemzetközi táncversenyeken, Liszt- és Kossnth-díj, és még számtalan elismerés, mi az, amire mindezek közül kiemelten büszke?- Minden díj nagyon jól esik, hiszen a művésze­ket anyagilag igen gyengén értékelik, akkor leg­alább az erkölcsi megbecsülést kapják meg. A Ni- zsinszkij-díj azért máig nagy boldogsággal tölt el, mert Magyarországról mindeddig egyedül nekem ítélték oda. A Párizsi Táncakadémia egyébként sem szórja a kitüntetéseket. Az EuroPAS Táncdíj, melyet szintén alig egy hónapja vehettünk át, ugyancsak nagyon kedves a szívemnek, mert azt a pécsi társu­lattal együtt nyertük.- Akkor tehát a táncos minden álma teljesült?- Volt, ami nem. A világ legtöbbre tartott színhá­zába, a New York-i Metropolitanben fellépni az a non plus ultra, és nekem a kezemben volt a féléves, tíz előadásra szóló szerződés, de a hetvenes évek végén nem engedtek ki.- Focistának készült, hiszen a nagypapa is válo­gatott kapus volt, aztán rokonpálya lett belőle.- Hiperaktív gyerek voltam, le kellett kötni az energiáimat. Tény, hogy a balett hasonló sorsot kí­nál mint a foci, 15-20 év az élvonalban, aztán csak edzőként lehet folytatni, sok-sok fizikai sérülést összeszedve. A különbség, ha mi görcsöt kapunk a színpadon, nem felehetünk le, és nem jön be a gyú­ró. Másrészt az anyagi elismerés sem azonos. Végül azért maradtam táncos, mert a csapat itt talán még jobb, mint bárhol a füvön.- Mikor került Péccsel először kapcsolatba?- Amikor nem jött össze a New York-i szereplés. 1977-ben a szabadtéri színpadon debütáltam a Tancred és Clorindában, és egy érdekes sztori is megesett velem itt akkor. Eck Imre Abaligeten szál­lásolt el bennünket, és vígan gurultam oda kék Tra­bantommal, amikor Orfű után az egysávos úton szembe jött velem egy 1500-as Lada, a volánnál szi- varos öregúr pöfékelt. Hiába magyaráztam neki, hogy: Vén marha! Ha lehúzódunk, mind a ketten elférünk. Nem alkudott, vissza kellett tolatnom. Es­te az Imre így fogad: Te, bemutatom neked a balett­est zenekarának dirigensét, Mihályi Andrást, jövő­re ő lesz az új igazgatód az Operaházban, azzal odavezet a délelőtt megismert szivaros úrhoz. Utá­na békében öt éven át volt a főnököm. Pécsett pe­dig további három évig táncoltam vendégként.- Mi hozta vissza újra a városba?- A Pécsi Balett mindig a szívügyem volt, és hét esztendeje rosszul prosperált, mert nem jól mene­dzselték, az együttes gyenge technikai tudással ren­delkezett. Úgy éreztem, muszáj beavatkozni, és van esély a sikeres változásokra.- Most pedig már csak a kiindulópont Pécs.- Itt van és lesz az életterünk, de néhány külföl­di túrára is elmegyünk. Augusztus 20-ára Finnor­szágba visszahívták a társulatot, októberre Dél-Ko- reába kaptunk felkérést, tavasszal pedig Moszkvá­ba utazunk. Kicsit később, 2006-ban pedig a győri és a szegedi balett-társulattal közösen az 1956-os események jubileumi évfordulójára egy „forradal­mi” szuperprodukcióval készülünk.- Miközben a Keveházi család is nagyot lép előre.- Feleségem, Fábián Anita színművésznő gyer­mekáldás elé néz, a trónörököst decemberre vár­juk. így minden korábbinál erőteljesebb szálak köt­nek majd a városhoz. mészáros b. endre Kézműves vasárnap Idén 26. alkalommal rendezi meg a Baranya Megyei Kul­turális és Idegenforgalmi Központ az Országos Szőttes és Cserépvásár kétnapos rendezvényét. A Kézműves­vasárnap kiállítással, szak­mai fórummal és korongozá- si versennyel ér véget. A kézművesség tárgyi világa a fej és a kéz összhangjának jegyében alakul. A népi iparművészet, a kézművesség két legfontosabb te­rülete a szőttes és a cserép. A faze­kasságnak, akárcsak a textíliáknak egy külön vizuális nyelve „nyelv­tana” és „szókincse” van - hang­súlyozza a szombati szakmai fó­rumon elhangzó előadásában is Csupor István etnográfus. Az el­múlt évi díjazott alkotásokból ez­úttal kiállítást is rendeztek a me­gyei közgyűlés épületének föld­szinti nagytermében. Tasnádi Pé­ter, a Baranya Megyei Önkor­mányzat Közgyűlésének alelnöke a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ XXVI. Országos Szőttes- és Cserépvásá­rát ezzel a kiállítással nyitja meg. A ma délelőtti szakmai fórumon Minorics Tünde etnográfus a tár­gyaknak a kultúraközvetítésben betöltött szerepéről, Bakay Erzsé­bet pedig a rongyszőnyegszövés- ről és annak mintavariációiról fejti ki gondolatait. A rongyszőnyeg ma már nem a kézművesség „sze­gény”, hulladékokat hasznosító műfaja, ellenkezőleg, a foltvarrás­hoz (petchwork) hasonló emelke­dő pályát járt be. Nagy Józsefné iparművész a hímzőkultúráról, dr. Fiser Andrea pénzügyőr őrnagy pedig a kézműveseket, vásároso­kat érintő EU-s újdonságokról tart tájékoztatót. 17 órakor a Sétatéren a kozármislenyi Józsa Gergely Néptánc Egyesület táncol. Baum- holczer Jenőné, az egyesület veze­tője lapunk kérdésére elmondta, hogy műsorukban dél-alföldi, szatmári, madocsai táncok, ugrós és legényes váltják egymást - saj­nos csak CD-re, mert partnerük, a Fanyűvő zenekar Horvátország­ban van éppen. 17.30 kor ugyanitt ruhabemutató lesz, 18.30-kor pe­dig népzenei koncert. A Sétatéren vasárnap is folytatódik a vásár, a néptánc- és népzenei műsor, köz­ben azonban lezajlik a korongozá- si verseny, a „mesterszövő” prog­ram, valamint a Legszebb Kiállító Sátor megszavazása és díjának át­adása. Mindez 15 órától követi egymást az öreg gesztenyesorok oltalmában. B. K. Futnak a képek Öten a kőtutajon Jósé Saramago, a Nobel-díjas portugál író regényeiben különös dolgok történnek. Az embermás című mű főhőse rádöbben, hogy él egy vele tökéletesen megegye­ző tükörképe, A vakság pedig egy rejtélyes kór terjedéséről szól: egy férfi elveszti a látását, majd mindenkivel ez történik, aki kapcsolatba kerül vele. A Kő- tutaj címe az Ibériai-félszigetre utal, amely hirtelen leszakad a kontinensről, és úszni kezd az óceánban. Ez a modellvegyítő regény egy­szerre szatíra és fantasztikus törté­net. De értelmezhető a nagy ibér élmény modem feldolgozásaként is: a Pireneusok ormai mindig is el­választották a félszigetet Európá­tól, sajátos hagyományokkal ren­delkező, külön világgá tették, ahonnan a hajók gyakran elindul­tak ismeretlen messzeségeket ke­resni. De bármilyen olvasási straté­giát kövessünk is, nyilvánvaló, hogy Saramago kitűnő elbeszélő, aki képes lekötni szövegének befo­gadóját, s elhitetni vele, hogy a fan­tasztikum valójában a hétiköznapi élet természetes eleme. Az író nem azzal hat, hogy a kőtutaj vajon ne- kimegy-e az Azori-szigeteknek (persze, Saramagót az is érdekli, hogyan viselkednek az emberek vészhelyzetben), vagyis nem a ki­élezett szituáció izgatja, hanem a figurái foglalkoztatják. Elbeszélé­sének fő értéke az öt főhősül vá­lasztott átlagember rajza, viszo­nyuk a titokzatos jelenségekhez. Az ő bemutatásukkal sikerül az írónak elérni olvasójánál azt, amit Coleridge, igen találóan; a kételke­dés szándékos felfüggesztésének nevezett. Minden ezen múlik: el akarom-e hinni az írónak azt, amit elmesél, vagy sem. A jó írónak aka­rok hinni, és kész. A rossz író pe­dig megfeszülhet, hiába. Ha Saramagót olvasom, több­nyire felfüggesztem a kételke­dést. George Sluizernek viszont, aki a Kőtutaj film- változatát elkészí­tette (La balsa de piedra), ezt nem mindig sikerül elér­nie. Az az érzésem, hogy a rendező ez­úttal erejét megha­ladó feladatra vál­lalkozott. Pedig a forgatókönyv írója, Bíró Yvette ügye­sen igyekezett az öt Utasaink a Pegazus nevű ló által vontatott kocsin (a kutyával együtt hat) főhős sor­sára koncentrálni anélkül, hogy a többiek rovására bármelyiket is kiemelte volna. Nehéz is lett vol­na választani. Joannának van egy botja, amivel megrepesztette a földet, Maria pedig egy harisnyá­ból végtelen hosszúságú fonalat fejt le, amiből hatalmas gombo­lyagot készít. A két nőnek van te­hát egy-egy varázseszköze, mint a mesékben a tündéreknek és a boszorkányoknak (Saramago nem választja élesen külön a két kategóriát), a férfiakat viszont különös képességgel ruházza fel a sors: Joaquim egyszer eldob egy nagy követ, amely majd’ kilo­méternyire repül, Pedro az öreg (bár nem vén) patikus a szeiz­mográfoknál érzékenyebben rea­gál a tektonikus rezdülésekre, Jó­sét pedig rendületlenül követi egy seregélycsapat. A könyv mágikus realizmusa e jelenségeket túlzás nélkül, ter­mészetes egyszerűséggel kezeli, George Sluizeren viszont úrrá lesz a thriller műfaj iránti vonzó­dása, aminek következtében a se­regélyes jelenetek túlságosan ha­sonlítani kezdenek Hitchcock mester híres felvételeihez a Ma­darak című filmből. Márpedig a mágikus stílus és a thriller két külön világ: előbbi a rendkívülit magától értetődőként kezeli, míg utóbbi, éppen ellenkezőleg, felfo­kozza annak rendkívüliségét. A téma és a mozgóképi feldol­gozás feszültsége károsan hat a színészekre, akik sokszor nem tudják, kire hallgassanak: az író­nak higgyenek, vagy a rendező utasításainak engedelmeskedje­nek. Ezért aztán a cselekmény­bonyolítás sem zavartalan. Néha úgy tűnik, hogy a leforgatott anyagból valamiért utólag kivág­tak jeleneteket. Igaz, ezzel min­dig így vagyunk, ha egy jó re­gényből film készül. Nagy Imre Amikor bejöttek az oroszok, mert Sásdon csak így emleget­tük a felszabadulást, egy anek­dota járta. Az egyik tiszt legénye a megtisztított halakat az angol WC-ben akarta megmosni. S csodálkozott, amikor eltűntek a vízzel. Azt kiabálta: Kultúra nyet! Zabráló masina jesztl Gyerekként sokat nevettünk ezen, s közben énekeltük: Te büszke kozák, hozd vissza az órám! E csacskaság jár az eszem­ben, mert hetek óta olvasok egy könyvet, amely az arabokról szól, de valójában a gátlástalan hazudozást, a nagyhatalmak önkritikátlan bárdolatlanságát, az idegen kultúrák iránti érzé­ketlenséget leplezi le. Gondoljunk bele: Marokkó­ban, már a keresztes háborúk korában minden muszlim férfi tudott írni és olvasni. A francia gyarmatosítás után fél évszázad­dal teljes lett az analfabétizmus. A franciák civilizálták Marok­kót. Tankönyveik szerint. A könyvből: „Ez a 15 év Tuné­ziában (is) azt mutatja, hogy a demokrácia a nép által válasz­tott hatalmi elit cirkulációja. De itt tán még az sem... (mégis), az ún. nyugati demokráciák sze­mében a tunéziai választási rendszer - demokratikus.” „A pénznek, a tőkének rend kell. Nem demokrácia.” Mit adhat az olaj? Szaúd-Ará- biában: „a 20 millió lakos mind­egyikére napi 164 liter sótlaní- tott tengervíz jut, ami ugyanúgy ingyenes, mint a villanyáram, a gáz, a telefon, az iskoláztatás, az egészségügyi ellátás stb... (ám) kábítószer-terjesztésért, gyilkos­ságért az elkövetők nyilvános le­fejezéssel bűnhődnek.” „Hosszú ideig az amerikai ve­zetés nem egyszerűen szemet hunyt afölött, hogy a szaúdiak finanszíroztak olyan mozgalma­kat, amelyeket az USA vagy eu­rópai szövetségesei terroristá­nak minősítettek, hanem még örültek is ennek... A Szaúd-Ará- biából jövő, állami vagy magán- személyek pénzéből finanszíro­zott titkos források az amerikai és nyugati titkosszolgálatok fel­ügyelete alatt zajlottak... 12 000 fiatal szaúdi volt Afganisztán­ban harcolni, köztük Oszama ________Egy öregember emlékirataiból________ Bé keteremtés bin Láden maga is, akit a szaúdi médiák és a királyság legfőbb vezetői mint nemzetközi hőst ünnepelték.” Oszama bin Ládent 1994-ben megfosztották állampolgárságá­tól, 1997-ben dzsihádot (szent háborút) hirdet a Szaúd-Arábiá- ban lévő amerikai katonák ellen. A 2001. szeptember 11-i repülő­gépes merényletet 11 szaúdi haj­totta végre. 2003-ban Láden az Öböl-államok minden vezetőjét aposztatának minősítette Ameri- ka-barátsága miatt. Ez a vallási törvények szerint halállal bün­tethető. Ládent az amerikaiak képezték első osztályú terroris­tává. Akkor még a szovjetek el­len. Benke József Az arab orszá­gok története című monumentá­lis művének harmadik kötetét forgatom. Minden benne van, ami 1997. január 1. és 2003. au­gusztus 31. között ebben a tér­ségben vagy az arabok kapcsán történt. A tények nagy része új­sághír volt. Egymás mellett még­is döbbenetesen tanulságosak. De álljon itt, a sok közül, egy történelmi példa: Amikor, Algír kivívta függet­lenségét Franciaországgal szem­ben, hamarosan a szocialisták kerültek hatalomra. Választott vezetőik, miközben eltékozol- ták az ország mérhetetlen va­gyonát, 26 milliárd dollárt lop­tak maguknak húsz év alatt. Mi­kor a rendszer összeroppant, az első szabad választáson a régi elvtársaknak a voksok 10%-a, az Iszlám Üdv Frontnak 83%-a ju­tott. Ám a pártállam hadserege megakadályozta az iszlámisták kormányalakítását. A demokrá­ciát és szabadságot minden kö­rülmények közt tiszteletben tar­tó nyugati hatalmak helyeslése és támogatása mellett. Azóta minden terrorakció ennek a kö­vetkezménye. Egy évtized alatt több mint százezer meggyilkolt. A védtelen parasztokat nem az iszlám párt öleti halomra. Carter elnök írta doktrínájá­ban: „Minden kísérlet bármelyik külföldi hatalom részéről, amely a Perzsa-öböl fölötti hatalmat meg akarja szerezni, úgy értéke­lendő, mint az USA életbevágó érdekei elleni támadás. Ezt a tá­madást minden erővel meghiú­sítjuk, ide értve a katonait is.” Nobel-díjat kapott érte. „Napjainkban nem létezik nemzetközi jog, csak az erősebb joga van.” „Pénzért találnak olyan nemzetközi jogászokat, akik azt bizonyítják, amit akar­nak.” Irakban, Szaddam sztálini tí­pusú uralmának a lakosság alig 20%-a volt kedvezettje. Iraki nemzet nincs. A kurdok s az arabok is megosztottak. A per­zsa uralom emlékeként az or­szág 54%-át a síiták adják, a tö­rök uralom emlékeként 42% szunnita muzulmán. 1340 éve gyűlölik egymást! Ám a nagyha­talmakat olyan apróság, mint nemzetiség vagy vallás, terület- rendezés során sohasem érde­kelte. ’88. Irak-iráni háború. Csak Irakban 120 ezer halott. 57 or­szág szállított fegyvert a háború­hoz, 27, köztük az USA is, mind­két félnek. ’91. március. Bush felhívására siíta felkelés Szaddam ellen Dél- Irakban, a hadsereg leverte (60 ezer halott). Az USA nézte. Fárasztó felsorolni a megalapo­zatlan rágalmakat, amelyekkel a preventív háború megindítását Bush és Tony Blair indokolták. De igaz a halottak sokasága, a polgárok irtása és kínzása, hogy az USA katonák meggátolták, hogy negyedmillió siíta 20 évi száműzetés után Iránból haza­térjen. (A genfi konvenció nem számít.) Az USA külügyminisz­tere kijelentette: „Washington visszautasítana elismerni Irak­ban egy iszlám rendszert, még ha az irakiak többségének óhaja is lenne, s ha az urnák eredmé­nyei ezt vissza is tükröznék” (2003. ápr. 22.) Irakban 567 évre elegendő olaj van a föld alatt. Ennek felügyeletéért van min­den nemzetközi színjáték. No meg a fegyverüzlet fellendítésé­ért. Rendezés címén kapnak a síiták, szunniták, arabok, kur­dok olyan demokráciát, hogy belevesznek egy szálig. Máris ügyesen irtják egymást. Elég, ha egy Amerika-barát kormányra való marad belőlük. Ebben a rendezésben részt vállalni becsület és dicsőség dol­ga. Vagy nem? Bükkösdi László I k i f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents