Új Dunántúli Napló, 2004. május (15. évfolyam, 119-147. szám)

2004-05-15 / 132. szám

I 2004. Május 15., szombat R I P O R T 7. OLDAL KULTÚRA ­SZEMESZTERZARÓ KONCERT PÉCSETT. A PTE Művészeti karának Szimfonikus Zenekara és a Pécsi Filharmonikusok adtak közös hangversenyt tegnap este a Zeneparkban, a volt Park moziban. A műsorban Mozart, Haydn és Dvorak művei szerepeltek, zongorán Fodor Gabriella, gordonkán Janzsó Ildikó működött közre, a zenekarokat Hamar Zsolt vezényelte. __________________________fotó: uwfer László A kultúrafogalom új felfogása Újraértelmezendő a közművelődés rendszere A cigányéletnél jobbra vágyva Ma Nemzetközi Romafesztivál a Balokányligetben Nálunk a szociálpolitika kap­csán az esélyegyenlőtlensé­gekre gondolunk. Az EU fogal­mi rendszerében viszont a szociálpolitika foglalja magá­ba a kultúrát is. Mit kezdhe­tünk mi ezzel? - fogalmazó­dott meg a kérdés a szakembe­rekben a hét végén Pécsett le­zajlott kétnapos konferencián. Amikor kulturális feladatkörök be­töltésére jelentkeznek az ifjak, el­sorolják diplomáikat, fokozatai­kat. Ilyenkor megkérdezik tőlük: esetleg tíz képet is föl tud tenni a falra...? Max Aafischer, a gráci kul- turközpont igazgatója mondta el ezt azon a kétnapos konferencián, amit a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ szer­vezett a hét végén Pécsett, a Művé­szetek Házában. A jövő kultúrája - Európa jövője című konferencián Inkei Pétert, a Közép-Kelet-Euró- pai Kulturális Obszervatórium igazgatóját kértük, foglalja össze lapunk számára a témát. A szak­ember hangsúlyozta, hogy a köz- művelődés teljes fogalomköre, tár­sadalmi szerepe és intézmény- rendszere átgondolandó, újraérté­kelendő. Nálunk a közművelődés régóta bevált fogalom, ami Euró­pában viszont nemigen értelmez­hető. A közművelődés a szociál­politikába ágyazottan az individu­alitásra, a brit múzeumi és oktatá­si, nem utolsósorban klubrend­szerre, az ottani civil szférára épül­ve hangsúlyosan szociális feladat­körként szerepel az állami szociá­lis döntéshozatali szinteken, a költségvetésében. A brit felfogás uralkodott el a civü szervezetek­ben nálunk jóval gazdagabb EU- ban is. A mi igényeink, elvárása­ink, közösségi-kulturális progra­mok iránti „éhségünk” nehezen tud ezzel mit kezdeni. Tehát, ki kell taposnunk az EU-ban a köz- művelődés fogalomkörének pol­gárjogához vezető utat. Mindez nem azt jelenti, hogy a kultúrára nem lesz pénz, vagy hogy mi ele­ve rossz úton járnánk. Az uniós szemlélet a „szociálisába a kultú­rát is beleérti. Ez egyszerű eltérés, amit korrigálni lehet. Koltai Dénes, a PTE intézetve­zető tanára a képzésről szólva an­nak pozitív oldalait méltatva, a fo­gyatékosságok elemzésén túl rá­mutatott, hogy hazánkban 996 ez­res embertömeg él általános isko­lai végzettség nélkül. Dr. Vastagh Pál, a Parlament Al- koünány- és Igazságügyi Bizottsá­gának elnöke a nemzeti akciótervek kidolgozásának fontosságát emelte ki annak érdekében, hogy a szociá­lis csatornán keresztül a kultúra te­ret nyerjen az uniós döntéshozatali apparátus gondolkodásában. Bokor Béla, a kulturális köz­pont igazgatója azt hangsúlyozta, hogy az EU-ban már beigazolódott a kisebb-nagyobb területi egysé­gekben való gondolkodás célsze­rűsége, hatékonysága. Nincs más lehetőség, mint hogy mi is ebben gondolkodjunk.________bebessik. Rituális birkaáldozat, nyár­váró hangulatok, a jobb, a szebb élet megidézése színe­sítik ezekben a napokban a cigányság életét. E hét végén rendezik meg az IV. Nemzet­közi Romafesztivált. Az áldozati bárány még nem sej­ti, mi vár rá. A nyárváró szertar­tás kiszemelt birkája gyanútlanul béget. Torkát azonban még ma elvágják, húsát beaprítják az Ederlezi rituálé paprikásába, majd a vendégeket is ezzel kínál­va elfogyasztják. A cigányságnak a cigányélet elleni egyik ősi prak­tikája is ez. Hogy legyen a le­génynek szép menyasszony, a lánynak pénzes, jóvágású legény, az öregnek, betegnek egészség. Jöjjön végre valami jó a cigány­sorsban... A ma kezdődő roma­fesztivál fő mondandója, üzenete ez. A cigányság ily módon is tud­tára akarja adni a társadalomnak, hogy ők azok, akiknek immár a leginkább elegük van a cigány­életből. Hogy reménykednek. A hazájukban. És az Unióban. A harminc fős aradi táncos-zenés csoport is erről vall. Ezt jelzi az is, hogy az idei rendezvényt a ci­gányság maga szervezte meg minden segítség nélkül. Orsós Fe­renc, a Pécsi Cigány Szociális Művelődési és Módszertani Bázis vezetője kérdésünkre elmondta, hogy a fesztivál a regionalitás je­gyében zajlik, pécsi fő helyszíne a Balokány-liget. A háromnapos rendezvényen bemutatkozik a FUND cigány művészeti iskola is. Pénteken Kaposváron az Európa Parkban tájelőadáson lépett fel az iskola tánccsoportja és az Ara­di Cigány Hagyományőrző Együttes. Szombaton rituális ételbemuta­tó lesz egy tradicionális roma csa­lád vendéglátásában. Délután ket­tőkor kezdődik a közönségtobor- zó a pécsi Színház téren, a Szé­chenyi téren, a Hősök terén, a Szeptember 6. téren és a Búza téri kispiacnál - különféle együttesek közreműködésével. A Balokány­ligetben ekkor nyitják a cigány kismesterségek bemutatását és vásárát. Három órától amatőr ze­nekarok folklórműsora zajlik, öt­kor pedig gasztronómiai bemuta­tó, ételkóstoló várja a vendégeket. A gálaműsort 18 órától rende­zik meg. A fellépő együttesek kö­zött az aradiak mellett jönnek Barcsról, Marcaliból, Nagykani­zsáról, Decsről, Szolnokról, Bu­dapestről, s láthatja a közönség a pécsi Fund Cigány Alapfokú Mű­vészetoktatási Iskola tánccso­portját, s két baranyai csoportot, a Limba Nostrut Gerdéből és az Uzhe Jilét Mániáról. A műsor után Cigány Táncház lesz a Kanizsa Csillagai együt­tessel és a Fund Iskola tánctaná­raival. Vasárnap tájelőadást tarta­nak Nagykanizsán a pécsi prog­ramban is fellépő együttesek, tánccsoportok. B. K. ______Futnak a képek_________ Ve rdeső madár A Ház a ködben (House of Sárid ke mélyén megveti az anyagias and Fog) egy elsőfilmes rendező, a amerikai életformát, amelyhez al- fiatal, ukrán származású Vadim kalmazkodni kényszerül. Kathy mi- Perelman alkotása. Feltűnő, becses att pedig éppen széthull egy család, kivétel a hollywoodi ipartelep által S bár vigaszt jelent számára, hogy elárasztott amerikai filmgyártás melléje állt egy rokonszenves, bol- egyre sivárabb közegében. Stílusa dogtalan rendőrtiszt, akit ő is meg- egységes, elbeszélésmódját a vég- szeret, de mélységesen bántja, hogy zetdrámák könyörtelen következe- kedvese elhagyta érte két gyerme- tessége jellemzi (egyszerű, talán két, akik most a feleséggel meg is je- túlságosan is közérthető szimboli- lennek, és kétségbeesve hívják haza kája, így a ködmotívum alkalmazd- apjukat. sa is e műfaj velejárója), szemlélet- Ez a háttér. Ami azért fontos, módja végtelenül tragikus. Keserű mert a rendőrtiszt értelmezésében a és kiábrándult, mivel azonban tisz- régi és új tulajdonos harca az ameri- teli hőseit, és mélyen átéli szemé- kaiak és a betolakodó idegenek lyes drámájukat, emberábrázolásá- küzdelmévé válik. És ettől indul be ban katartikus elem rejlik, különö- a végzet könyörtelen gépezete, ami sen azért, mert a történet főszerep- a sors sötét iróniája folytán éppen lőjének sorssal való viaskodása akkor válik megálllthatatlanná, ami­rendkívüli méltóságot sugároz. kor a felek megpróbálják egymást Behrami, az iráni hadsereg egy- megérteni. A végsőkig elkeseredett kori ezredese az Egyesült Államok- Kathy öngyilkos akar lenni a ház ban él. Katonához méltó kemény- (az ő háza!) előtt, de Behrami ezre­séggel dolgozik azért, hogy új hazá- des megmenti az életét, és beviszi a jában biztosítsa családja jövőjét, házába,a maga új otthonába. Mert Most olcsón hozzá tud jutni egy in- egy ősi perzsa erkölcsi parancs elő- gatlanhoz, amelyből a hatóság adó- írja, hogy az otthonunkba berepült, tartozás miatt kilakoltatta a korábbi számyaszegett madarat angyalnak tulajdonost. Behrami ezredes, akit kell tekinteni, akit az Úr küldött Ben Kingsley korábbi nagy szerepe- hozzánk. Ezt a morális üzenetet ihez méltó színvonalon formál azonban Amerikában nem értik, meg, úgy érzi, végre megkapasz- A film a különböző kultúrák kö- kodhatnak. Ha jó áron, haszonnal zötti párbeszéd szükségességéről és továbbadhatja a házat, amire kilátá- lehetetlenségéről vall. A nyelvi és sa van, szerezhetnének egy új ott- tradicionális eltérések jóvátehetet- hont, és fiát is taníttathatja. Ékkor len félreértésekhez vezetnek. Ezek azonban jelentkezik a régi tulajdo- ábrázolása során Viktor Perelman nos, egy fiatal, jóravaló takarítónő, olykor a véletlenek igénybevételére Kathy (Jennifer Connelly játssza kényszerül, ám a szituáció végzetes példás pszichológiai gondosság- hálózata olyan erős, hogy a kevésbé gal), aki az adóhatóság tévedésének motivált részletek szinte fel sem áldozata. Az apja harminc éven ke- tűnnek. A szavak és a gesztusok resztül, haláláig gürcölt a házért, s a mást és mást jelentenek a nem egy- kétségbeesett, hajléktalanná tett nő féle hagyományokhoz kötődő sze- mindent elkövet, hogy visszaperelje replők számára. A bizalmatlanság otthonát, apai örökségét. légkörében a jószándék érvényét Ez az alaphelyzet. Nem jók és veszti. Erre a helyzetre is vonatko- gonoszak állnak egymással szem- zik az, amit a magyar költő, Tóth ben, mint az amerikai mozi- Árpád így fogalmazott meg: „Ó, jaj, darabokban oly gyakran, hiszen itt az út lélektől lélekig! Küldözzük a mindkét félnek megvan a maga iga- szem csüggedt sugarát, S köztünk a za. Meg a bűne is. Behrami kizáró- roppant, jeges űr lakik." lag saját családja érdekeit nézi, s lel- Nagy Imre Egy nagy művész és egy tehetséges fiatal színésznő kettőse (Ben Kingsley és Jennifer Connelly) Egy öregember emlékirataiból Tiszta Amerika! Tiszta a frászt! Amerika egyáltalán nem tiszta. Csak a régi szlogen mi­att írtam ezt a címet. S mert egyre jobban félek, hogy az Unióba keve­redésünkkel nem az európai, ha­nem az amerikai „értékek” fölvirág­zásától kell tartanunk. Itt ücsörögtem Európa közepén, vagy ezer éve, gondoltam nem nagy gáz, ha Nyugat-Európa bekebelez bennünket. Több is veszett Mo­hácsnál. Sőt, ahogy a mohácsi vész következményeként gazdagodtunk - magyar írásbeliséggel, kiflivel, ká­véval, paprikával, kukoricával, töl­tött káposztával -, csupa olyan do­loggal, amit szeretek, nyüván az uniós tagságnak is lesznek majd nyereségei is. A legfontosabb, per­sze, a szabadság. A szabad tőke gát­lástalan áramlása. S ahogy Szepi bá­tyám mondta valaha: „akinek mek fan kiesi töke, csak sápüozzon. A legtöbb, mit töhet vele." Nem sápítozom. Bár tudom, ha elmúlik az ünnepi eufória, s jönnek a konfliktushelyzetek, amelyek le­hetőségét elfelejtették megemlíteni korábban az itt-ott álló politikusok, lészen sok fogcsikorgatás és kevés örömóda. Mégis, ha a valódi euró­pai értékek megteremtéséért ho­zunk áldozatot, talonba teszem fé­lelmeimet. Hisz az EU alapgondola­ta az ideológiai és politikai kötött­ségtől mentes, szabad és öntudatos polgárok országainak, egyenrangú szövetségét jelentette eredetileg. Nem ettől tartok. Ezt várnám. Csak attól félek, igazodási pontunk nem Európa, hanem Amerika. S ez nem csak a tömegkultúrára igaz. Köznapi nyelven Amerikának nevezzük az önmagát minden tör­vény és kötelezettség fölé helyező USA-t, a vüág faragatlan csendőrét, a keresztes lovag pózában tetszelgő agresszort. Mindezt nem a népre, hanem a politikai képződményre értem. Olyan vezetést, amely nem kér nemzetközi felhatalmazást ah­hoz, hogy mészárlásba kezdjen a vi­lág bármely pontján. S akinek a Föld sem szent. Rióban a világ országai meg­egyeztek, hogy nem gyilkolják fele­lőtlenül a Föld légkörét. Az Ameri­kai Egyesült Államok nem írta alá ezt a kötelezvényt. Később, amikor az üvegházhatás katasztrofális hely­zete miatt Kiotóban egyezményter­vezet készült az államok szén-mo- noxid-kibocsátásának önkorlátozá­sára, az egyezmény meghiúsult, mert a három legnagyobb szennye­ző - USA, Oroszország, Ausztrália - megtagadta az aláírását. A profit szentebb, mint élőhelyünk. Az iraki háború kezdetekor ön­telt és megtévesztő kijelentések el­hangzásakor többen elmondtuk: nem valószínű, hogy Szaddam ren­delkezik tömegpusztító fegyverek­kel. Irakot nem lehet villámháború­ban legyőzni. A bonyolult arab és iszlám társadalom sosem fogja sza­badítóként elfogadni a helyi politi­ka fránt mindig is érzéketlen ame­rikaiakat. A fennkölt indokok csak a fegyvergyártók és -kereskedők hasznának növekedését álcázzák, egy hang sem igaz belőlük. A be­avatkozás csak mégakkora bajt eredményez. Azóta sem találtak tömegpusztí­tó fegyvereket, de lebombázták a történelmi emlékhelyeket, az ag­ressziót oda exportálták, pol­gárháborús helyzetet kavartak, s a háború bejelentett vége után egy évre is számos amerikai és szövet­séges katona veszti életét, és szá- molatlan iraki polgár. Azóta az is ki­derült, hogy már a Clinton kabinet megkezdte titokban az iraki invázió tervezését. Ahogy a felszabadító hadsere­gekhez ülik, az okkal és oktalanul begyűjtött polgári foglyokat infor­mációszerzés érdekében időnként megalázza és megkínoztatja a kato­nai hírszerzés. A fegyverbarátság jegyében ezt az angolok is művelik. Bár most mindkét legfelső hadveze­tés mélységesen fel van háborodva, az utasítást e tevékenységre ők hagyták jóvá. Már több mint egy éve jelezte az Amnesty Intema- cional nemzetközi szervezet a ke­gyetlenkedéseket. De komoly he­lyen nem szoktak az üyen fontos­kodásokra odafigyelni. A Nemzet­közi Vöröskereszt is jelentette a kormányoknak a problémát. Ezt sem hallották meg. Eztán elkezdték megjelentetni a fotókat a sajtóban. Egyelőre csak a börtönökben tör­téntekről, de állítólag tartogatnak utcán készült elrettentő felvételeket is. Most aztán csodálkoztak. Az amerikai katonákra ez nem jellem­ző - mondta az elnök. Blair embe-' rei hamisnak mondták a fotókat. Pedig az a börtönben megfojtott arab férfi, akit előtte napokig vertek, le sem volt fényképezve, csak a boncolási jegyzőkönyve került nyü- vánosságra. Az amerikai választónak sok mindent meg lehet magyarázni. Ahol érettségivel igazolják a mű- veletlenséget és tájékozatlansá­got, sokáig érzelmi alapon döntik el az emberek, kinek hisznek. Ahol a gyerekek példaképként maguk előtt gengsztereket és laza gyilkosokat látnak, beérik az er­kölcsről szóló papolással is. Én Amerika kapcsán már semmin nem csodálkozom. A kormányfők szemforgató beszédein különö­sen nem. Sajnos - amint várható volt - az Al-kaida rettenetes választ adott az eddig eltussolt megaláztatásokért. Most ők a barbárok. Hogy ki provo­kálta ki ezt a magatartást, arról majd alig esik szó. Ettől kezdve békefenntartásról beszélni gátlástalanság. Örülök, hogy mind több hazai politikusunk jut el a felismerésig: ehhez a szennyes háborúhoz még­sem keüene asszisztálnia Magyar- országnak. Ezt sokan már akkor tudtuk, amikor katonáink szállító­alakulatként kimentek. De mint tudjuk, nem csak kenyeret és gyógyszert fuvaroznak. Cinikusaink egyike azt nyüat- kozta, hogy a katonák maguk sze­retnének még maradni. Nem rossz üzlet ez nekik. Lelkűk rajta. De ta­lán túl sokba kerül ennek a szegény országnak, hogy a becstelenség érintőleges részese kegyen. Mert ar­ról szó sincs, hogy az iraki nép vé­delmére vagyunk ott. Az iraki nép ezt nem kívánja tőlünk. Nem azért lövöldöznek felénk. A dajkamese pedig, hogy részt kapunk az újjá­építési koncból, ha most áldozatot hozunk, a tapasztalatok alapján, el­feledhető. Egy felmérés szerint hazánk fel­nőtt lakosságának hetven százaléka nem ért egyet jelenleg a magyar ka­tonák iraki jelenlétével. Tisztelte- tem a harminc százalékot. Bükkösdi László

Next

/
Thumbnails
Contents