Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-30 / 118. szám

2004. Április 30., Péntek UNIÓ 11. OLDAL EURÓPAI bér a jövőre, az életre készül, akkor nem arról beszél, hogy milyen borzasztó ne­hézségek várnak rá. Mindannyian tud­juk, hogy az élet törvényei konfliktuso­kat is rejtenek. Az agrárium nagyon fon­tos terület, és szívemhez közel áll. Tu­dom, hogy a magyar mezőgazdaság sok­kal jobban felkészült, mint a most csatla­kozó országok bármelyikének agrárgaz­dasága, mégis lesznek nehézségei. Bizonyos ágazatok új követel­mények elé kerülnek. És mindegyiknek a hatékony­ságát és teljesítményét nö­velni kell! Nem aggódom a szántóföldi növényter­mesztés sorsáért: kifeje­zetten nyertes lesz. Szorgalommal, jó telje­sítménnyel szintén nyertes lehet a zöld­ség- és gyümölcster­melés, a szőlészet, a borászat. Nem lesz könnyű a dolguk, mert nagy a verseny. Az állattartás, illet­ve az erre épülő élelmiszer-feldol­gozás viszont na­gyon nagy kihívások elé néz: mások az egészségügyi, higié­niai előírások. Ebben az ágazatban nagyon kell tudni igazodni.- Végül, mennyire Unió- konform Magyarország a csatlakozás pillanatában1 - Ezt három mérce szerint is lehet mérni. Az egyik: nincs komoly szakember, aki ne azt mondaná, hogy Magyarország legalább olyan fölkészült, mint annak idején Görögország, Spa­nyolország, Portugália vagy Ír­ország volt. A másik: ha mércé­nek tekintjük a most csatlakozó tíz országot, akkor nincs olyan értékelés, amelyik ne az első há­rom közé soroíná Magyarorszá­got. A harmadik mérce a mi saját vágyunk, amilyenek szeretnénk lenni: jobbak, sikeresebbek, még eredményesebbek. Jó startvonal­ról indulunk a csatlakozás pilla­natában, és azokat a lemaradáso­kat, amelyek annak következté­ben maradtak ránk, hogy az elő­ző négy évet ellazsálták, különös­képpen az agrárintézmények te­rületén, nos ezek jelentős részét ledolgoztuk. Az agrárminisztéri­um vezetése fantasztikus mun­kával és erőfeszítéssel az elmúlt egy évben pótolta a hiányossá­gokat. Van még pár hetünk arra, hogy néhány szükséges kor­mány- és miniszteri rendelet megszülessen, és már most rendszeresen figyeljük a pályá­zatokat, hogy valamennyi le­hetséges uniós forrást igény­be tudjunk venni. KERCZA IMRE- Köztudott Önről, hogy szereti a szabad­ságot. Ha teheti, akkor szabadon mozog az országban, sőt szabadsága idején a világban is szabadul a beosztásával együtt járó korlátozásoktól. Mit jelent ön­nek a szabadság, és mit jelent nekünk az Európai Unió kínálta szabadság?- Szabad embernek születtem, szere­tek élni ezzel a szabadsággal. A szabad­ság számomra azt jelend, hogy tudom, mit akarok. Fölmérem a következmé­nyeit, és szuverén módon döntök. Én eszerint éltem mindig. Szeretném, ha él­ne a hazám is a megnövekedett szabad­sággal. Nem kétséges, hogy az uniós csatlakozás kedvez az erőnek és a sza­badságnak. Számomra az európai uniós szabadság azt jelend, hogy az ember erőt kap. Az Unióban kialakult szabad­ság az erősek szabadsága, abban az érte­lemben, hogy óriási erőt ad Magyaror­szág számára egy nagy közösséghez tar­tozás. Olyan európai közösség tagja lesz, amely értékalapon szövetkezett, de amely pontosan felismerte és tudja azt, hogy érdekek alapján kell működtetni az Uniót.- A szabadság lehetőség: élni is tudni kell vele. Valahol olvastam, hogy ön jóval ötvenéves kora felett állt neki angolul ta­nulni.- így igaz. Én fiatalkoromban jól meg­tanultam franciául, használom is na­gyon sokat. Közben a világ rengeteget változott. Korábban három nyelv kö­zül szinte szabadon megválaszthatta az ember, hogy mit tart igazán fontos­nak, és a szerencsé­sebbek meg is ta­nulták mind a hár­mat: az angolt, a franciát és a néme­tet. Ma viszont egy­értelmű, hogy az el­ső az angol. Úgy éreztem, hogy ne­kem dolgom, feladatom van ebben a vi­lágban, ebben az országban, s rájöttem, hogy nem elégedhetek meg azzal, hogy franciául jól beszélek: meg kell tanul­nom angolul is. Nem voltam egészen öt- venhét éves, amikor elkezdtem angolt tanulni. Ma már nem okoz gondot az an­gol társalgás, az angolul folyó tárgyalá­sokon a részvétel. Csak nagyon ritkán használok tolmácsot.-De hát a miniszterelnöknek jár a tol­mács!- Jár a tolmács. Ebben azért egy kis trükk is van: sokan azért kérik a tolmá­csot, hogy egy pici gondolkodási időt kapjanak.- Nem csak utazni, világot látni szeret az ember, hanem dolgozni is. Az Unió négy szabadsága közül az egyik éppen a munkavállalás szabadsága. E körül van ma a legtöbb kérdőjel itthon is és hatá­rainkon túl is. Mi várható?- Pontosan, jól fogalmazott: ez a sza­badság kategóriájába tartozik. Nem na­gyon hiszem azt, hogy tömegesen élné­nek magyar munkavállalók azzal a lehe­tőséggel, hogy kimenjenek dolgozni. De meg kell adni nekik a jogot, hogy szaba­don dönthessenek, ha akarnak, akkor kint dolgoznak, aztán visszajönnek. Én ezért harcoltam az Unió fórumain, hogy minél hamarabb megadják a most csat­lakozó országok számára ezt a lehetősé­get. Az ország jövőjét abban látom, hogy magas tudású, nagy és versenyké­pes szakismeretekkel rendelkező embe­rek itthon maradjanak. Azt is tudjuk, hogy az oktatás, a tanulás, a képzés a legdrágább, és a leghosszabban megté­rülő befektetés. Egy társadalom fektet be és lassan, fokozatosan térül meg, épül be a társadalom hasznába, az em­berek gondolkodásába. Ebből követke­zik, hogy nekünk, a kormánynak, a po­litikának kötelessége segíteni, hogy a magyar emberek elsősorban Magyaror­szágon tudjanak boldogulni. Itt találják meg a saját örömüket az életben. A kül­földi munkavállalás ebből a szempont­ból másodlagos, de hasznos és kell is. Én azért harcolok, hogy meglegyen ez a szabadsága a magyar munkavállalók­nak. De hozzáteszem, hogy nem örül­nék, ha nagyon sokan mennének el máshova dolgozni.- Végül is május elseje határkő. Vala­minek a vége, vagy valaminek a kezdete?- Egyszerre mind a kettő. Nem tagad­hatjuk, az Unióba való belépésünk ha­tárkő: lezár egy szakaszt, és újat kez­dünk. A felkészülési munkának nincs vége azzal, hogy belépünk az Unióba. Mindegyik or­szág utána kezd­te a komoly iga­zodást. Az Uniós csatlakozás után kezdett el hirte­len változni és fejlődni Ausztria is. A csatlako­zás után három- négy-öt évvel ért el eredményeket Görögország és Portugália. Tehát egyszerre fejeződik be egy szakasz, és kezdődik az új. Most vi- láglik majd ki, hogy miként tudunk élni a lehetőséggel.- Mit várhatunk akkor ettől, és mitől kell tartani?- Esélyeket várhatunk: megnyílnak az uniós bukszák, lehet pályázni uniós pénzekre, és ha az adófizetők pénzéből az állam is hozzáteszi az egy forintot, ak­kor az Unió is hozzáteszi a maga egy fo­rintnak megfelelő euróját. Ebből gyors fejlődés lesz. Erre példa volt Írország, Finnország. Nagyszerű példák. Az eséllyel élni kell: jó pályázatokra, jó ötle­tekre, szorgalomra, jó teljesítményekre van szükség. Persze azt is látni kell, hogy a csatlakozás óriási alkalmazkodá­si kényszer is. Azok az országok tudtak jól megfelelni az uniós elvárásoknak, azoknak a népe sikeres és boldog, ame­lyek a leginkább képesek voltak alkal­mazkodni. Az Uniónak magasak a köve­telményei: java részük értékalapú és az emberek érdekeit, az ország fejlődését szolgálják. De az alkalmazkodás néha fájdalmakkal is jár. „Az új országok teljesíteni, produkálni akarnak, jobban akarnak élni. Ettől az Unió is gyorsabban fejlődik. ’- Nehezebb vagy könnyebb lesz a csat­lakozást követően magyarnak lenni?- Először is: magyarnak jó lenni. Kul­túránk olyan érték, amelyet Európában meg kell ismertetni és szerettetni. Kinyíl­nak a kapuk, és ezzel sokszorozódnak a lehetőségek. A magyar emberek tudása, képességei értékek. Ugyanakkor biztos, hogy egyik percről a másikra nem ugrik meg az életszínvonal, csak megindulnak a fejlesztések. Több mint egy éve makacs módon mondom, és fogom mondani a következő két évben is, hogy az építke­zések évei jönnek minden értelemben. Építkezés, nemcsak az épület felhúzá­sa, hanem a tudás megalapozása, a versenyképes ismeretek megszerzé­se és a kutatásfejlesztés is. De ide tartoznak az autópályák is, amelyek nélkül nem tudunk modern orszá­got építeni. Nem tudunk modern országot építeni jól működő egészségügy, színvonalas felnőtt- képzés nélkül, és a fejlesztési for­rások jó felhasználása nélkül / sem. Ebből lesz modern európai I Magyarország, s az építkezésből életszínvonal. De a sorrend ez! Nincs olyan sorrend, hogy elő­ször van magasabb életszínvo­nal, és aztán majd egyszer el­kezdünk fejleszteni meg épít­kezni.- Azt mondják a közgazdá­szok, hogy az Unió mai átlagát, körülbelül 15-20 év múlva képes el­érni Magyarország.- Biztos vagyok benne, hogy így van.- Milyen lesz 15-20 év múlva az Unió, és milyen lesz benne Magyar- ország?- Azt gondolom, hogy az Uniónak még több tagja is lesz. Örülnék, ha pél­dául Horvátország rövidesen az Unió tagja lenne, nem is beszélve Romániá­ról, amely belátható időn belül sorra ke­rülhet. Szeretném, ha Horvátország és Szerbia is tagja lehetne. Azt gondolom, hogy ebben az Európában Magyaror­szág jó helyet foglalhat el.- Mert az újonnan csatlakozó orszá­gok lehúzzák az átlagot?- Nem. Én azt gondolom, hogy az át­lag jelentősen növekszik, mert ezek az országok fölfele húzzák a dinamikát. Az elején lefelé viszik az átlagot, matemati­kailag nem is történhet más, de a dina­mikát, a teljesítőképességet fölfelé vi­szik. Az új országok teljesíteni, produ­kálni akarnak, jobban akarnak élni. Ettől az Unió is gyorsabban fejlődik. Magyar- ország pedig jó helyen, úgy gondolom, hogy az első harmadban vagy a közép­mezőnyben, s nem a sor hátsó részében helyezkedik el, mert a magyar képessé­geiben nagy nemzet.- Amikor uniós csatlakozásról beszé­lünk, akkor érthető módon a politika el­sősorban arról szól, hogy mit nyer a csat­lakozással az ország. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy ennek a csatlakozás­nak lesznek vesztesei is. Kiket sorol ön a vesztesek közé?- Természetes, hogy amikor az em­A pénzpiac is szélesedik Az Európai Bíróság A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság az Unió alapintézményeinek egyike, a közösségi törvények megsér­tésének jogorvoslására hivatott központi szerve. A tíz új állam május 1-jei csatla­kozása az Unió belső piacának szélesítését is jelenti. Ahhoz, hogy ez a hatalmas gazdasági tér­ség zökkenőmentesen működ­jön, fontos, hogy a tagországok közötti utalások ugyanolyan ru­galmasan teljesüljenek, mint a belépők belső piacain. Ezért is fo­galmazta meg az Európai Bizott­ság az egységes európai fizetési övezet kialakításának a gondola­tát. A pénznek 6 nap alatt kell el­jutnia a jogosulthoz. Az euróbán, illetve svéd koronában történő át­utalások költsége nem lehet ma­gasabb, mint a belföldön ugyan­azért az összegért felszámolt tari­fa. Ehhez pontosan fel kell tün­tetni a kedvezményezett nemzet­közi bankszámlaszámát (IBAN- szám), bankazonosítóját (BIC- szám). 2001-ben 15 országban 40 bankszámláról 1480 utalást vé­geztek egy felmérés során. Az eredmények értékelése után ér­dekes következtetésre jutottak a kísérlet szervezői. 1. Az átutalt összegek 99,5 százaléka megérkezett. 2. Az átlagos átutalási idő 2,97 nap volt. 3. Költségek: a 100 eurós meg­bízásért átlagban 24,09 eurót kér­tek a bankok. Amikor csatlakozunk az euró- övezethez, az egyenlő költség el­ve bankkártyák esetében is érvé­nyes lesz. Ha egy másik tagál­lamban eurót veszünk fel vagy vásárolunk, akkor a pénzintéze­tünk ugyanazt a költséget kell, hogy felszámítsa, mintha mind­ezt itthon tennénk euróalapú tranzakció során. Addig, amíg nem vagyunk az euróövezet tagjai, a forintban in­dított átutalás esetébén még drága a felszámolt költség, barta zsolt Euró majd később Csak a szlovéneknek van az Európai Unióba május elsején belépő közép-európai országok közül reális esélyük arra, hogy még az év vége előtt csatlakoz­zanak az európai átváltási me­chanizmushoz (ERM-II.j, be­lépjenek az euróövezet előszo­bájába; másutt magas államház­tartási deficitek törik le az euró utáni vágyat - írta elemzésében a Frankfurter Allgemeine Zei­tung. Draskovics Tibor szerint az euró bevezetése időpontjá­nak megjelölésénél fontosabb a magyar gazdaság gyors és ki­egyensúlyozott felzárkózása. Az embereket sem maga az euró ér­dekli, hanem az, hogy az euró­pai életminőség gyermekeink perspektívája lesz, vagy még a mai nemzedéké. Egyébként az euró bevezetéséről a döntést csak a végső dátum előtt két év­vel kell meghozni - mutatott rá a pénzügyminiszter. Alapítása - 1952 - óta a bíróság mintegy tízezer jogi esettel fog­lalkozott: olyan ügyek ezek, amelyek kapcsolatban vannak a közösségi jogokkal. Bírósághoz fordulhatnak azok a természetes vagy jogi személyek, esetleg ál­lamok vagy térségek, amelyek úgy érzik, az uniós szabályok sértik valamely jogukat, vagy el­lenkezőleg: a közösségi rendben keresnek megoldást az őket ért jogsértésekre. Az EU legfőbb jogi intézmé­nye két testületből áll: az 1989- ben alapított Elsőfokú Törvény­szék feladata, hogy a kevésbé „fogós” ügyek megoldásával te­hermentesítse a luxemburgi tes­tületet. Az Európai Bíróság a bővítés után 25 bírából áll, Ma­gyarországot Juhász Endre de­legálta. Az ügyek többségében a fel­peresek valamelyik tagállam nemzeti bíróságához fordulnak, ha a közösségi joggal összefüg­gő sérelem érte őket. Szükség esetén a nemzeti testületek meg­keresik az Európai Bíróságot, hogy értelmezésre kérjék meg az érintett intézkedéssel kapcso­latban. A luxemburgi bírák üyenkor tanácsadó szerepet töl­tenek be: véleményük nyomán a nemzeti bíróság ítélkezik. Az előző évtized nagy vihart kavaró uniós perei közül ilyen volt a Bosman-ügy: a labdarúgó egy belga bíróságon keresztül keresett megoldást a vendégjá­tékosok szerződéses jogaiban vélt hiányosságokra. Később ez a jogi ügy a magyar Balog Tibor személyén keresztül a tagjelölt államokat is érintette. Az ügyek másik kategóriája, amikor a károsult közvetlenül az Európai Bírósághoz fordul. Ez esetben egy bíró előzetes jelen­tést készít az ügyről, majd a fő­ügyész meghallgatása után kiad­ják az esetet egy „kamarának”. A testület a főügyész véleménye alapján többségi szavazattal dönt az ügyben, fellebbezésnek nincs helye. Az EU-tag Magyarországról bármely állampolgár vagy cég az Európai Bírósághoz fordulhat, ha úgy érzi, jogaiban sérti vala­mely hazai ítélkezés, illetve a magukat sértettnek érző magyar természetes vagy jogi személyek is beadványt intézhetnek Lu­xemburgba. TORONYI ATTILA FOTÓ: EUROPRESS/ KERÉK ÁGNES Értékalapú érdekszövetség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents