Új Dunántúli Napló, 2004. április (15. évfolyam, 90-118. szám)

2004-04-03 / 92. szám

I 2004. Április 3., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T U R A ­VERSNAP PÉCSETT, a Szivárvány Gyermekházban. A Magyar Költészet Napja tiszteletére szerveztek tegnap maratoni, reggel tíztől este tíz óráig, egész napos vetélkedőt pécsi általános és középiskolás­oknak. A programban ismert színészek, versmondók, előadóművé­szek és pedagógusok foglalkoztak a vetélkedő résztvevőivel, adtak feladatokat a diákoknak. A megmérettetésen mintegy hatvanan vet- tek részt, adtak számot irodalmi felkészültségükről. _ fotó: laufer l. Fő hajtás a gyűjtő előtt Tamás Henrik gyűjteménye a Múzeum Galériában A híres, Pécsett lévő Tamás Henrik-gyűjtemény gerincét Mednyánszky-, Rudnay- és Koszta-festmények képezik. Emellett a ma már ugyancsak klasszikusnak számító mo­dem alkotók művei is jelen vannak a páratlan értékű gyűjteményben, amellyel a Múzeum Galériában tegnap megnyílt tárlaton ismerked­hetnek meg az érdeklődők. A műgyűjtésről sokan úgy gondol­ják, csak pénzkérdés. Az ideális gyűjtő azonban jóval több, mint puszta mecénás, aki önmagában is becses résztvevője a világ művé­szettörténetének. Tamás Henrik a művészek és művészettörténészek megálmodta gyűjtőideál ritka meg­testesítője. A két háború között Bu­dapesten ő működtette a híres Ta­más Galériát, amely mintegy más­félszáz emlékezetes kiállításával adott otthont a magyar képzőmű­vészetnek. Mindemellett művésze­ti kiadványokat jelentetett meg, kultúraszervező egyéniség volt. A Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága tulajdonában Pécsett lévő gyűjteményből most megnyíló tárlat egyben a múzeum sajátos tisztelgése, főhajtása is Tamás Hen­rik emléke előtt. A Múzeum Galéri­ában pénteken megnyílt kiállítással együtt a Janus Pannonius Múzeum és az MTA Művészettörténeti Kuta­tóintézetének közös kiadásában je­lent meg a gyűjtő Emlékezései - művészekre, képszalonokra és a Tamás Galériára című kötet is - Nagy András muzeológus szer­kesztésében. A kiállítást is ő ren­dezte. A Janus Pannonius Múzeum munkatársa elmondta, hogy 1959- ben került Pécsre a gyűjtemény, amelynek gerincét Mednyánszky-, Rudnay- és Koszta-festmények ké­pezik, ugyanakkor a magyar művé­szettörténet olyan kiemelkedő rep­rezentánsai is szerepelnek az alko­tók között, mint Gadányi Jenő, Márffy Ödön, Barcsay Jenő és Sző- nyi István. Az 1879-ben született Tamás Henrik hajdan a Singer és Woifner Könyv- és Lapkiadó Vállalat ügy­vezető igazgatójaként a cég által kiadott Művészet című lap szer­kesztőjével, Lyka Károllyal dolgo­zott együtt. Kiadóként, mecénás­ként a kor legjobb, haladó szelle­mű alkotóit vonzotta maga köré. Egry, Derkovits, Medgyessy, Bor­sos, Mikus, Kmetty.Bán, Dési-Hu- ber, Papp Gyula, Ámos, Barcsai, Hincz, Gadányi voltak többek kö­zött a kiállítói. A Tamás Galéria így válhatott fogalommá a magyar művészettörténetben. BEBESSI K. Irodalom, gyerekekkel Hagyományteremtő szándékkal rendezték meg a Batthyányi Káz- mér Általános Iskolában a Siklósi Irodalmi Gyermekfesztivált, ame­lyen 47 tanuló vett részt az ország különböző részéből és a határo­kon túlról is. A gyerekek három korcsoportban mondták el a kivá­lasztott verses és prózai műveket. A szervezők célja a tanulók irodal­mi műveltségének fejlesztése, az irodalmi értékek őrzése, ápolása volt, és az iskolák közötti kapcso- lat építése. _____________iszi Bo ldoczki a rádióban A Pécsi Rádió és a Pannon Filhar­monikusok vasárnap 17 órától je­lentkező Pannon Koncert-Tükör című komolyzenei sorozatában a pécsi zenekar március 25-i hang­versenye hallható. A Hamar Zsolt zeneigazgató-karmester vezényel­te programban Sibelius, Petrovics Emil és Brahms műveit játszották a Pannon Filharmonikusok, akik­nek sztárvendége Boldoczki Gá­bor trombitaművész volt. A támogatási mínusz 630 millió A Pécsi Tudományegyetem szenátusa egyhan­gúlag fogadta el az intézmény 2004-es költ­ségvetését. Négy kar is megsegítésre szorul. A PTE idei költségvetésének 36,2 milliárd fo­rintos főösszegében benne van az Orvostudo­mányi és Egészségtudományi Centrumnak - gyakorlatilag a klinikáknak - jutó 16,5 milliárd forint, a pályázaton szerzett pénzek, a saját be­vételek és a hallgatói juttatások. Az állami tá­mogatás a tavalyinál 630 millióval kevesebb: 9,8 milliárd forint. Ebből 4,6 milliárd az oktatá­si, 2,05 milliárd a tudományos és 3,1 milliárd forint a fenntartási támogatás. A saját bevéte­lek 3,5 milliárd forintra tervezettek. Mivel a hallgatói juttatások jelentősen emelkedtek, a költségvetés főösszege ugyanannyi, mint a ta­valyi volt. Egyes karokat különösen sújt a támogatás lefaragása. A legfőbb gond az oktatási gyakor- latos normatíva' megszűnése és a tanárképzés normatívájának csökkenése. Az Egészségügyi Főiskolai Kar, a Művészeti Kar, az Illyés Gyula Főiskolai Kar és a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskolai Kar került ezáltal a legnehezebb hely­zetbe. Az Általános Orvostudományi Kar költ­ségvetési feszültsége viszonylag csökken, mert a támogatás tudományos kvótája lényegesen megnőtt, ám ez a kar cipeli tovább a korábbi több száz milliós hiányát. Négy hete elméletileg mindenki beleegyezett a bajba került karok megsegítésébe, az elv apró­pénzre váltásakor azonban az összegek nagysá­gától egyesek elrettentek.- Hosszú előkészítő munka után jött létre az egyetértés - mondja dr. Lénárd László rektor. - A szenátus által elfogadott metódus a következő: ha egy kar idei költségvetésének összege nem éri el a tavalyi 90 százalékát, akkor kaphat a 231 milliós kompenzációs keretből segítséget. Ez a visszapót­lás - a költségvetési nehézségek függvényében és ellenőrzötten - a tavalyi költségvetés 90 százalé­káig terjedhet. Idei pozitívum, hogy az állami tá­A KAROK IDEI KÖLTSÉGVETÉSE A TAVALYI ARÁNYÁBAN Egészégügyi Főiskolai Kaf: 75,66% Művészeti Kar: 83,00%, Illyés Gyula Főiskolai Kar: Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar: 86,00% 88,00%, Természettudományi Kar 94,70%, Közgazdaságtudományi Kar 95,00%, Bölcsészettudományi Kar 98,30% Állam- és Jogtudományi Kar: 100,93%, Általános Orvostudományi Kar: 101,50% mogatásban végre elkülönül az oktatás, a fenntar­tás és a kutatás kerete. Összességében azonban az egyetemnek jutó idei támogatás a tavalyinak névleges értékben is csak 93,77 százaléka. ___________Futnak a képek___________ Ga zdag szegények A Vodka Lemon című film „illetősé­gét” nehéz meghatározni. Rendező­je, Hiner Saleem kurd nemzetiségű, aki Párizsba menekült, filmjének kurdok a hősei, akik Örményor­szágban, a hegyek között élnek, a szereplők kurd, örmény és orosz nyelven beszélnek, ez utóbbi afféle közvetítő nyelvként funkcionál. Annál könnyebb a mű minősé­gét definiálni. A Vodka Lemon kitű­nő munka, hiteles arcokkal, valósá­gos emberi sorsokkal, dramaturgiá­ja makulátlan, stílusa érett és erede­ti. Méltán nyerte el a Velencei Fesz­tivál San Marco-díját. A régi neorea- lista filmek voltak ilyen szépek és bensőségesek, csak ebben egy ki­csivel még több a nyomorúság, de, furcsa módon, a játékos lelemény is. Kusturica alkotásaihoz hasonlít­ják, csak szerintem Hiner Saleem- nek jobb az ízlése, és nem olyan harsány, mint a jjosnyák rendező. Maradjunk hát annyiban: ő Hiner Saleem, akinek a nevét egyszer s mindenkorra meg kell jegyezni. A Vodka Lemon szereplői tehát egy kurd falu lakói, akik szeretnek kmt üldögélni a levegőn, és beszél­getni, mint az olaszok, az esemé­nyek a falu nyilvánossága előtt zaj­lanak, a szabadban ültetik le a ven­dégeket, csak éppen csikorgó hideg van, s mindent hó borít, talán örök­re. De hőseink dacplnak a faggyal. Egyébként is szeretnének úgy élni, mint az európaiak, de nincs mun­ka, nincs megélhetés, nincs pénz, semmi sincs. Csupán, olykor, a cím­beli ital van, a citromízű, méregerős szesz. Mondja is az egyik szereplő: mégiscsak jobb volt, amikor még a Szovjetunióhoz tartoztunk. Nem volt jobb, válaszolja a másik, mert nem volt szabadságunk. Szabadsá­gunk az nem volt, szól az előbbi, de minden másunk igen. A film főszereplője, Hamo, a Vö­rös Hadsereg veteránja sorra elado­gatja mindenét, végül egykori egyenruhájától is megválik. Üres már a lakása, de nem baj, gondolja, egyszerű lesz kifesteni, ha majd festéket tud venni. Az egyik fia Pá­rizsban él, híre jön, hogy levelet küldött, jó vastag a borítékj bizto­san pénz van benne, csak szemé­lyesen kell érte menni Jerevánba. Ótt aztán kiderül, hogy valóban pénzről van szó, de a fiú nem kül­di, hanem kéri, merthogy nincs munkavállalói engedélye, nem en­gedik dolgozni, szükség lenne egy kis hazai támogatásra. Pedig a falu­ban már felsorakozott a rokonság, remélve, lesz egy kis pénzosztás. (Mint Maráinál a San Gennaro amerikás olaszának érkezésekor.) De azért mégiscsak van valami­jük a citromos vodkán kívül. A buszsofőr felveszi az utast, ha az nem tud is fizetni a jegyért, a nagy­lány átadja az anyjának keresmé­nyét, aki nyomban vissza is adja neki a pénzt villanyra, gázra, egyébre, így mégsem a lány az el­tartó, hanem az anya. Az emberek szívesen beszélgetnek egymással, sőt, a halottaikkal is társalognak. Ha egy özvegyember levelet kap a fiától, kimegy a temetőbe, leül a fe­lesége sírjához, s felolvassa az asz- szonynak, mit ír a gyerek. És ami­kor a szépséges özvegyasszony, Ni­na arra kényszerülne, hogy eladja a pianínóját, a lánya kedves hang­szerét, Hamónak van lelki ereje azt válaszolni az érdeklődő vevőnek: Ez nem eladó. Mire a pianínó örö­mében magától megindul hazafelé. Ez a legszebb ebben a filmben: a játék és a fantasztikum. A beteget elszállítja az ágya a kívánt helyre, a motor magától megindul a jereváni országúton, úgy kell utána iramod­ni, és menet közben ráugrani. Ügy látszik, arrafelé nemcsak az embe­reknek van lelkűk, hanem a tár­gyaknak is. Annak az ormótlan szekrénynek is, amelyet Hamo ci­pel a hátán, mintha magától menne a szekrény, útközben megveszik, egy másik háton vándorol tovább nászajándékká átlényegülve. Vala­hol örülnek majd neki. Gazdag szegények. Nagy Imre Egy rézágy száguld a hómezőn (jelenet a Vodka Lemon című filmből) Egy öregember emlékirataiból Férfiszív Mióta férfinek tudom magam, árad rám a szemrehányás, mit kell tennem a nők boldogsága ér­dekében. Ám most..: A neves pszichiáter, Buda Béla írja, egy nemrég megjelent könyv előszavában: ...a férfiak egészségi állapota rosszabb, mint a nőké. Rövidebb ideig élnek, több szexu­ális zavarral kínlódnak, s ez sok­kal jobban meg is viseli őket. Ma nagyon nehéz a párkapcsolatok kialakítása és fenntartása, nagy­jából minden második házasság válással végződik, emellett sok a magányos ember is... Nincs kultúrája a férfigondok megbeszélésének... ...a nemi aktivitás a legtöbb iparilag fejlett országban csök­ken... ...médiasablon, hogy minden­kinek „nagyszerű” és „tökéletes” szexuális élményre van szük­sége... Ha egy könyvesboltban meglá­tom a vaskos kötetet, véletlenül sem nyúlok érte. Címe és címlap­ja alapján giccses regénynek vél­ném. Sötét alapról, függőleges fénycsíkon, romantikus macsó néz sokat ígérőn. Öles betűkkel a cím: Férfiszív. Mindez olyan olva­sói igényt céloz egyértelműen, hogy már el sem olvasnám, a cím alá biggyesztett témamegjelölést: kapcsolatainkról - tabuk nélkül. Pedig az alcím a fontos és pontos. Tiszteletpéldányként kaptam Fekete Kálmán Alexandra kiadó­nál megjelent interjúkötetét, hát belelapoztam, s mert a nyilatkozó alanyok fele személyes ismerő­söm, olvasni kezdtem. Később néhány részt újra elolvastam. Fi­gyelemre méltó kötet. Félszáz ember szól intim kap­csolatainkról. Közülük tizenegy nőnemű. A könyv egyik fő erénye a sokszínűség. Hivatalos egyházi személyek, tudós pszichiáterek, színészek, zenészek, újságírók, szívtipró macsók és prostituáltak egyaránt megszólalnak. Csak a fe­ministákat felejtette el megkér­dezni a szerző. A feministák és a média terrorját általában nem szeretik e könyv interjúalanyai. „...minden felszínes, a hazug­ság szinte divat lett, minden csak test, nincs lélek. - mondja egy hí­vő lemezgyűjtő. - ...a nő elvárja a férjétől, hogy mindent megadjon neki. Hogy mi lenne az ő dolga a férjével kapcsolatban, arról még elgondolkodni sem hajlandó. ” „Végül is az egész huszonegye­dik század a szexről szól. Minden­ből ez fröcsköl ki, ugyanakkor, ha lenézel az egésznek az aljára, kide­rül, hogy ez egy szexuális sivatag. ” - véli az antifeminista újságírónő. „Ez munka! Mitől lenne jó? Hozzám éppen azért járnak, hogy nekik legyen jó, úgy, hogy ne kell­jen a nővel veszkődni. Belém él­veznek és kész. Ennyi kell nekik, semmi több. A férfiak ilyenek - mesél a fiatal országúti örömlány. Fekete Kálmán pécsi magas fiú, jazz-zenész. Nem tudós. A blues szerelmese. Eddigi könyvei is a bluesról szóltak. Nem tudo­mányos érdeklődés vezette új könyvének összegyűjtésekor. Csupán a bátorság. A szexus kö­rüli hisztérikus vircsaftban azt merte gondolni, hogy a férfiem­bernek is van lelke. S megkérde­zett erről másokat is. Nem szerkesztett menő szocio­lógusok módjára csapdával felérő kérdéssort prekoncepciójának igazolására. Jó muzsikusként örömzenét szervezett. Csak fel­dobta a témát, intett a motívum­váltásnál, de a meghívottak teljes szabadsággal improvizálhattak egyéniségük szerint. Ügyelt, hogy a „zenekarba”, olyanok is beke­rüljenek, akik a világ más pontjai­ról is adnak némi látleletet, az összehasonlítás érdekében. Egy világjáró Casanovától meg­tudjuk, hogy az afrikai Felső-Vol­tában öt felesége lehet egy férfi­nek, s ehhez nem kell muzulmán­nak lennie. S ami még jobb, nem kell őket eltartani. Minden feleség­nek önálló egzisztenciája van. Franciaországban váláskor, a nők „a férfiakat le akarják gyalulni... a fizikai hátrányukat gonoszsággal kompenzálják. ” „Egy kanadai hölgy azért cseszett le egy amerikai utam alatt, mert fel akartam segí­teni a kabátját egy galériában." - meséli a rádiós szerkesztő. Igazán azonban a saját min­dennapjaink elkeserítőek. A ten­dencia, hogy érzelmileg is globali­zálódunk. Bár a kötet bemutat, kuriózumképpen egy hosszú, boldog házasságban élő művész párt is, bár tévés kollégám azt mondja: „hangszert és nőt nem adok kölcsön”, az életművész így panaszkodik: „Ezek a nők igazá­ból nem szeretik a szerelmet. Nem a férfit szeretik, csak a szexet. És alig-álig tudnak adni. Kapni, azt "igen.” S még megdöbbentőbb: Meri az ösztönös férfi kitárulko­zik, amivel mind gyorsabban jól­lakatja a nő épp erre éhes egoját, amely olyan, mint az összeszű­kült gyomor, hamar jóllakik, az­tán egyszerre öklendezni kezd, és az odáig álomszerű szerelmi já­tékból egyszer csak kőkemény lé- lekmészárlás lesz. ” Ha kritikusan olvasunk, né­hány magabiztos nyilatkozó le­lepleződik, de a szereplők többsé­ge a valós érzelmi értékeket félti. S többről is szó van. A diszkózás hőskorának lemezlovasa keser­nyés: „a szerelem elszáll, de... nem a szeretet jön helyébe, hanem a pénz... árad az erőszak és a por­nográfia a délutáni műsorokból is. Igénytelen, durva, amerikai stílusban, amely az egész világot beteríti... átláthatatlanság jellem­zi a politikát és a közéletet is... Egy gyermek havi etetése jóval meghaladja a minimálbér össze­gét. Pécs lakossága évente 2500- zal csökken. ” Igen, a közérzet nem magán­ügy. Közügy. Ahogy a feminista túlkapások sem csupán az érzé­keny férfilelket sújtják, szeren­csétlenné teszik a nőket is. Ha nem legyőzni, hanem megtartani akarjuk a másikat, nem élünk lel­ki otthontalanságban. Ehhez foly­vást kommunikálnunk kell. S hadd búcsúzzam a csinos lakbe­rendezőnő gondolataival: „Nem a pénz öli meg, hanem a pénz utáni hajsza öli meg az időt, az odafigyelést, meg az energiát, ami maradhatna a másikra. ” „Az a legjobb egy párkapcsolat­ban, hogy: szükség van rám!” „Nagyon jó dolog valakit szeret­ni egy életen keresztül. ” A kötetben valóban nincs tabu kérdés. A legérdekesebb részek mégsem a jó ízlés határát súroló témák, hanem a hagyományok féltése. Konzervatívnak lenni nem szé­gyen. Szerencse. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents